Gyulai Hírlap, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-50. szám)

1970-05-19 / 38. szám

A Sárréti Napok program­ja Körösladányban Az április 30-a óta tartó Sár­réti­­ Napok rendezvénysorozatá­nak utolsó programját május 17-én Körösladányban tartották meg. Az egész napos műsort a járás népművelői és a megye többi járásának művelődésügyi vezetői számára rendezte a szeg­halmi járási tanács művelődés­­ügyi osztálya. A járási népművelési napon elsőnek Bodnár István, a Nép­művelési Intézet oktatási osztá­lya vezetőjének előadását hall­gatták meg, aki A népművelés időszerű kérdései címmel az or­szágos közművelődési konferen­cia tapasztalatairól számolt be. A hozzászólók a tanácskozás konkrét hatásáról, várható eredményeiről érdeklődtek. Délután a vendégek két szak­kör­ foglalkozásán vettek részt. A szeghalmi honismereti kör­­munkáját Miklya Jenő ismertet­te, s a foglalkozáson­ a szakkör fiatal tagjai felmérésük alapján összehasonlították a szeghalmi és a körösladányi lakodalmas szokásokat. A körösladányi hon­ismereti szakkört Végh Mihály mutatta be. Tagjai munkásmoz­galmi veteránok: a szovjet vö­rös hadsereg egykori katonájától a második világháború parti­zánjáig a magyar és a helyi munkásmozgalom, sok harcosé­val ismerkedhettek meg a me­gye és a járás népművelői. Fog­lalkozásukon felidézték a ked­ves barát, harcostárs Veres Pé­ter emlékét, majd pedig Gari­baldi Ladányból elszármazott katonáiról, közöttük Tüköry La­josról emlékeztek meg egy 110 évvel ezelőtti csata évfordulója alkalmából. A két szakkör tag­jai és a vendégek ezután meg­koszorúzták Garibaldi és Tüköry emlékműveit. Este tovább folytatódott az ünnepi műsor. Az Ez történt 25 év alatt című járási jubileumi vetélkedőn hat csapat versen­gett Gazsi Endre játékmester vezényletével. Sor került a járá­si honismereti pályázat ered­ményhirdetésére is. A legjobb pályamunkát Kincses Sándor készítette Az okányd szociális otthon története címmel. Máso­dik lett Miklya Jenő a Szegha­lom a szabadság hajnalán és a Pákászok világából a modern kereskedelembe című írásaival. A harmadik díjat megosztva nyerte két pályázó: Végh Mi­hály a Körösladány művelődé­sének történetéből és A legel­maradottabb népréteg, a ci­gányság helyzetének alakulása a felszabadulás óta a szeghalmi járásban című pályamunkáival, Szentesi Károly pedig A füzes­gyarmati művelődési ház törté­nete című dolgozatával. Megkértük Major János elv­társat, a járási tanács vb műve­­velődésügyi osztályának vezető­jét, mondja el az idei Sárréti Napok tanulságait, tapasztala­tait. — Értékesnek tartjuk, hogy minden meghirdetett programot megtartottunk, s hogy sikeresek, jók voltak ezek a műsorok. Egyetlen problémát az jelentett, hogy az egyébként szépszámú közönség a legtöbb esetben szakember­ekből állt. Na­gyon hasznosnak érezzük a két szom­széd­járással — a püspökladá­nyi és a berettyóújfalui — tör­tént kapcsolatfelvételt, — a kö­vetkező Sárréti Napokat, két év múlva, a három járás már együtt rendezi meg. Tanácskozik­­ az SZMT elnöksége A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsának Elnöksége má­jus 22-én, pénteken délelőtt 9 órakor tartja e havi ülését, Bé­késcsabán, a MEDOSZ-szék­­házb­an. Az elnökségi ülésen először a termelékenység ala­kulásának tapasztalatairól, a munkaidő-csökkentés bevezeté­sének és az anyagi ösztönzőik alkalmazásának eredményeiről készített jelentést vitatják meg. Cukorrépaátvevőnek felveszünk adminisztrációban jártas, jó írású, jól számoló női és férfi munkaerőt IS és 50 év között a szeptemberben kezdődő répaátvételhez. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Jelentkezés írásban, a Mezőhegyesi Cukorgyár répaosztálya címére. Kórushangverseny Békéscsabán A békéscsabai 2-es számú általános iskola zenei tagoza­tának két kórusa, a Rózsa Ferenc Gimnázium kamarakó­rusa és a csabai zeneiskola kamaraegyüttese május 19- én, kedden este 6 órakor, az Ifjúsági és Úttörőház díszter­mében hangversenyez. A 2-es számú általános iskola zenei tagozatának V—VIII. osztá­lyos tanulókból álló nagy kórusát és a gimnázium ka­­marakórusát Sárh­elyi Jenő­­né, a zenei tagozat IV. osz­tályos tanulóinak énekkarát pedig Marton György ve­zényli. A hangverseny elsődleges célja, hogy nevelje a kóruso­kat; a játékos, könnyed, szí­vesen énekelt számok mellett klasszikus kórusműveket, többek között Palestrina-, Monteverdi-, Mendelssohn­­darabokat is előadnak. S­tatisztikai k­önyvszemle A magyar ipar 25 éve Az ipar jubileumi kiadványai rövid áttekintést ad népgazdasá­gunk egyik legjelentősebb ágá­nak fejlődéséről. Az egész iparnak és azon be­lül a fontosabb ágazatoknak a felszabadulás óta elért fonto­sabb eredményeit 23 oldal szö­veges értékelés ismerteti. Töb­bek között bemutatja az ipar jelentőségét a népgazdaságban, számot ad a termelési, a létszám és a termelékenység alakulásá­ról, az ipari beruházások, a fog­lalkoztatott nők, Budapest-vidék arányáról, a fontosabb termé­kek termeléséről és külkereske­­delmi forgalmáról stb. Az esetek többségében az 1949—1969 évek közötti időszak ipari tevékenységéről számol be, de néhány mutatón keresztül összehasonlítást ad a háború előtti 1938. évi adatokra történő visszatekintéssel is. A szöveges oldalak tükörképe­ként színes grafikonok — kar­togramok — szemléltetik az iparcsoportok főbb mutatóinak alakulását. * A Központi Statisztikai Hiva­tal szerkesztésében és a Statisz­tikai Kiadó Vállalat gondozásá­ban jelent meg az első olyan nyilvános adatgyűjtemény, mely az ország idegenforgalmi célú szálláshelyeinek adatait teljes­­körűen és sokoldalúan tartal­mazza. A kiadvány célja kettős: egy­részt számot ad az egyes szál­lástípusok kapacitásának és fel­szereltségének fejlődéséről, más­részt a gyakorlati felhasználást teszi lehetővé azáltal, hogy a fontosabb adatokról egységen­ként is tájékoztatást nyújt. Az adatgyűjtemény szerkezeti­leg három önálló fejezetre osz­lik. Az „Összefoglaló adatok” cí­mű r­ész valamennyi szállástípu­sokra az 1937, 1957, 1963 és 1969. év összehasonlítható legfonto­sabb mutatóit tartalmazza. A „Részletező adatok” címszó alatt az 1963. és ,1969. évi ka­pacitásadatokkal együtt bemuta­tásb­a kerül a szálláshelyek kul­turáltságát jelző technikai fel­szereltség (fűtés, világítás, vízel­látás, telefon, tv, rádió, lift, kö­zös helyiségek stb.), a vendég­látás és kereskedelmi ellátás, valamint a szálláshelyekhez közvetlenül vagy közvetve kap­csolódó szolgáltatás. 1970. MÁJUS *9. Színesfém vagy műanyag? A második világháborút köve­tően, a műanyagok megjelené­sével és elterjedésével az a hie­delem lett úrrá, hogy a színes­fémek — réz, ólom, cink, ón stb. —iránti kereslet rohamosan csökkenni fog. Nem így tör­tént, sőt az igények azóta is egyre fokozódnak. Jóllehet né­hány iparágban valóban kitűnő helyetteseivé váltak a műanya­gok a színesfémeknek (főleg az épületgépészetben), a technika legtöbb ága azonban még ma sem tudja nélkülözni őket. Köz­tudomású, hogy a világ gépko­­­csiipara óriási fejlődést ért el az elmúlt 25 év alatt, márpedig minden elkészülő autóba 15—20 kg színesfémet építenek be! Egyedül ez a példa se igazolhat­ná a fokozódó szükségleteket, de nem szabad elfelejtkezni a fejlett elektromos és elektronikus iparról, valamint az erőteljesen „izmosodó” vegyipar egyre nö­vekvő alapa­nya­gszü­ks­égle­te­i­ről sem. A világ színesfém-készletei szűkösek, még szerencse, hogy a kohók e begyűjtött használt színesfém-alkatrészek bizonyos fokú visszaáramlásával is szá­molhatnak. A Szovjetunió a színesfémek vonatkozásában „önellátónak­” számít, sőt a ba­ráti országokat se ellátja e lét­­fontosságú fémekkel. Ehhez kor­szerű bánya- és kohóipart épí­tett ki magának. Képünkön: Az Uszty-Kame­­nogorszki Színesfémkombinált ol­­vasztómű hel­yében. lllllllllllllllllIIIRlIlllllllll [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]«■ [UNK] [UNK]•■!■ [UNK] [UNK] [UNK]*■ [UNK] [UNK] [UNK]***■ [UNK] [UNK]*■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]*** II Cidade de ouro 9. rész — Értem, önök — ökölvívók. Nos, edzési lehetőségük itt te akad majd bőségesen, öt éve élek Cidaróban, de nem emlék­szem olyan vasárnapra, olyan ünnepnapra, amikor e falak kö­zött — intett körbe —, esetleg kint a Főtéren ne lett volna tö­megverekedés. Hosszan tartó eső­zések idején még hétköznap is belátogatnak ide a mineirók, mert olyankor a telkükön nem dolgozhatnak. Vagy mert nem bírják már a magányt. A prog­ram rendszerint három részből áll, úgymint: ivás, utána kár­tya, más szerencsejáték, illető­leg­­ bocsánatkérő mosollyal nézett Claudette-re és Ninette­­re, nem fejezte be a mondatot. — Aztán következik az utolsó szám,a verekedés, a tombolás. Nem ítélem el őket ezért, el­keseredett emberek és mostaná­ban különösen sok okuk van rá, hogy reménytelennek lássák a jövőjüket. — Mindez lehetséges — je­lentette ki méltóságteljesen An­na asszony —, csak az az egy nem lehetséges, hogy mi négyen részt vegyünk ilyen civil han­cúrozásokon. Mi profik va­gyunk, sportemberek, hivatá­sos ökölvívók, nekünk a vere­kedés nem szórakozás, nem ki­­kapcsolódás, nem csatorna a felgyülemlett indulatok levezeté­sére. Mi öklözésből élünk. Sem­mi közünk az amatőrök kocs­mai civódásaihoz. Leütötte a hamut a szivarjá­ról, hátradőlt, a témát lezárta. Ezt mindenki tudomásul vette, aminthogy rövid, de szinte ün­nepélyes nyilatkozata közben az sem lepett meg senkit, hogy többes szám első személyben beszélt, magát is a professzio­nista ökölvívók közé sorolta. — Az eddigiekből tehát nyil­vánvaló — foglalta össze rövid csend után a tényállást Evans professzor —, hogy sem elutaz­ni, sem rádión üzenni nem tu­dunk. De nem akad-e más meg­oldás? Futárra gondolok példá­ul, aki elvinné leveleinket. Meg­felelő díjazásért, természetesen. A kérdésre Plombás atya vá­laszolt. Kérdésekkel. — Tudja, professzor úr, hogy Ciduro és Manaus között mek­kora a távolság? Légvonalban is több, mint ezer kilométer. Apró lélekvesztőjén mennyi idő alatt jutna el oda egy halász? És eljutna-e egyáltalán? Az Amazonas nem csónakázópark! Vagy egy vadász gyalogosan Porto Velhóba? Pedig az csak fele távolság! Csak épp az ős­erdőn keresztül! Két hónap? Három? Lássák be, kérem, hogy más megoldás nincsen, meg kell várniuk az oda visszatérését. A pap szavára rábólintott a szatócs is, az öreg Doido is. — Rendben van — jelentette ki Himenez, a másodpilóta —, maradunk, hisz mást egyszerű­en nem tehetünk. De mit fo­gunk itt csinálni az elkövetke­zendő hetek során? Gyengélke­dők, fiatal nők, idősebb embe­rek is vannak velünk és egyál­talán ... — A legfontosabb — kezdte a választ némi töprengés után a padre —, a helyes alapállás. Meg kell érteniük, hogy sokféle Brazília van. Amelyet önök is­mernek, az az óceán partján terül el, nagyvárosaival, fejlett iparával, idegenforgalmával, autópályáival és így tovább. Az és a mi őserdei Brazíliánk­­ .két külön világ. A mi Amazo­nas államunknak, amely csak egy az Estados Unidos do Bra­silia dzsungelországai közül, akkora a területe, hogy Mada­me Duval régi hazája, Fran­ciaország vagy háromszor elfér­ne rajta. Mégis egész Amazonas államban annyi ember sem él, mint például egyedül Marseille­­ben. Alig több, mint félmillió. — Erről már hallottunk — morogta a fogai között Bobo. — Sőt, valaki azt is megpróbálta bemesélni nekünk, hogy itt harminc centiméter magas, tíz­tizenöt kilós emberkék laknak! Ehhez mit szól, atyám? — Csacsiság. De nem is ez a

Next