Gyulai Hírlap, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-49. szám)

1973-03-23 / 23. szám

»K. MÁRCIUS ss., péntek a Békés megyei Népújság gyulai kiadása évfolyam, *s. szám Amit a népgazdaság fejlesztéséért teszünk annak célja, hogy tovább javítsuk népünk élet- és munkakörülményeit Folytatta tanácskozását az országgyűlés mód, a közösségi felelősségérzet. Stabilitás és nyugalom van az országban. Szilárd a szocialista törvényesség. Olyan a légkör a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában, amely kedvez a tehetségnek és ösztönöz az alkotó munkára. Ha­zánk és népünk a haladásnak és a jólétnek ismét magasabb fokára jutott. Ez szocialista rendszerünk nagy vívmánya, dolgozó népünk munkájának eredménye, s ötről emelt fővel adhatunk számot az ország leg­magasabb fórumán is. • Munkásosztályunk növekvő politikai aktivitással, gyara­podó szaktudással, vezető sze­repéből eredő felelősséggel vállalja a szocializmus építé­séből reá háruló feladatokat. Ez kifejezésre jut többek között a szocialista mun­kaverseny és brigádmozgalom terjedése, ere­je, nemcsak a termelésre gyako­rol kedvező hatást, hanem az ál­talános emberi magatartásra is. — Nagyra értékeljük mező­gazdaságunk termelési eredmé­nyeit, termelőszövetkezeti pa­rasztságunk helytállását. Pa­rasztságunk jó szövetségese munkásosztályunknak; magatar­tásával, termelési eredményeivel egyaránt bizonyítja, hogy fenn­tartás nélkül híve a szocializ­musnak, s — ereje és tapasztala­tai alapján — vállalja az ország gondjaiból a reá jutó feladatok megoldását. — Értelmiségünk tudásban és létszámban is évről évre gyara­podik. Élete, munkája, alkotá­sai azt bizonyítják, hogy az ér­telmiség szocializmust építő né­pünk része: tudományos, műsza­ki, művészeti tevékenysége* ar­ról tanúskodik, hogy cselekvő egyetértéssel támogatja társadal­munk haladását. — Együttes munkánk eredmé­nyeit összegezni: közös köteles­ségünk. Úgy gondolom, jogos az örömünk és büszkeségünk, hogy fejlődik az ország, gyarapszik minden megye, falu és város. (Folytatás a 2. oldalon) Csütörtökön a Parlamentben folytatta munkáját az országgyű­lés tavaszi ülésszaka. Legfelsőbb államhatalmi­ testületünk tanács­kozásán részt vesz Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke; Kádár János, az MSZMP­ Központi Bizottságának első titkára; Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke; Aczél György, Apró Antal, Fehér La­jos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A dip­lomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált kül­képviseletek számos vezetője. Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd az országgyűlés folytatta a Minisztertanács beszámolója fe­letti vitát. Elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja ,a budapesti pártbizottság első titkára emelkedett sesóiásunk Németh Károly felszólalása Tisztelt Országgyűlési Kedves Elvtársnők, Elvtársak! <—> Csaknem két esztendeje, hogy az országgyűlés Focik elv­társ előterjesztésében megtár­gyalta és egyhangúlag jóváhagy­ta a Magyar Szocialista Mun­­k­áspárt X. kongresszusa hatá­rozatainak végrehajtását szolgá­ló kormányprogramot. Megálla­píthatjuk, hogy a kormány ered­ményesen­ munkálkodott ország­építő céljaink megvalósításáért. —• Országgyűlésünk kedvező helyzetben tárgyalhatja a kor­mány beszámolóját. —­ A Központi Bizottság no­vemberi ülésén megvizsgálta, hogy a kongresszus irányvonala — amely meghatározó társadal­munk életében — tevékenységé­ben és fejlődésében hogyan való­sult meg. Az állásfoglalást meg­ismerték és megvitatták az egész országban. Népünk nagy többsé­ge egyetért a határozattal, kész azok végrehajtására. — A Központi Bizottság állás­foglalásának kedvező fogadta­tása elsősorban annak tulajdo­nítható, hogy megerősítette pár­tunk X. kongresszusának hatá­rozatait Az állásfoglalás a köz­vélemény várakozásával egyező­en megerősítette, hogy az eddi­gi úton akarunk és fogunk to­vább haladni. Igazítunk, ahol igazítani való van, de döntő, hogy a párt fő politikai vona­lán nem kell változtatni, pár­­­tunk­ és népünk egysége, egyet­értése, több, mint másfél évti­zedes politikai gyakorlatunkra épül. — A Központi Bizottság no­vemberi határozata nem utolsó­­­sorban azért váltott ki egyetér­tést, mert reálisan összegezte eredményeinket, elemzően és cselekvésre ösztönzően tárta fel gyengéinket, közvéleményünket is foglalkoztató következetlensé­geinket, gondjainkat. •— Amikor áttekintjük a X. kongresszus óta végzett munkát — és ezt teszi a kormány beszá­molója is — nem vágyainkból és óhajainkból, hanem reális társadalmi valóságunkból indu­lunk ki, s feladatainkat is ennek alapján határozzuk el. Ahol élet és mozgás van ,ott mindig akad­nak problémák, nehézségek, megoldást sürgető ellentmondá­sok is. A jó politikának nem az a fő ismérve, hogy minden zök­kenő nélkül mennek a dolgok előre ,hanem az, hogy ezeket az ellentmondásokat valóságos súlyuknak megfelelően, gondo­san szánomba vesszük és minden­t elkövetünk a helyes megoldás érdekében. Pártunk ilyen poli­­­tákat folyta­t és ilyet fog foly­tatni a jövőben is. Erre adott példát a Központi Bizottság leg­utóbbi ülése is. — Népünk többsége egyetért azzal, hogy bevált politikán­kon, a X. kongresszus cél­kitűzései» ne változtassunk, tegyünk következetesebbek végrehajtásában. Az egyetértés növeli a párt, az állami és társadalmi szervek, a minisztériumok, a vállalati, in­tézményi vezetők feladatát és felelősségét, hogy következetesen hajtsák végre a X. kongresszus határozatait, az országgyűlés, a kormány döntéseit. — Nagyra kell értékelnünk a kormány beszámolójában felso­rolt, társadalmunk fejlődését jel­lemző tényeket Az eredmények és a gondok egybevetése arról tanúskodik ,hogy a szocializmus építése az elmúlt két évben is töretlenül előrehaladt. Tervsze­rűen gyarapodott, fejlettebb lett az ország, javultak az életkörül­mények, gazdagodott szocialista kultúránk és szellemi életünk. — Mérhetően erősödött a né­pi hatalom. Erősödött annak po­litikai alapja, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a dolgozók összefogása. Teljesebb a szocialista nemzeti egység, erő­södik a szocialista gondolkodás­ „Dolgozd népünk bálatelt szívvel emlékezik a Tanácsköztársaságra” Koszorúzási ünnepség a Vöröskatona szobránál A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 54 évfordulója tiszteletére szerdán délelőtt im­már hagyományosan a Vörös­katona népkerti szobránál ren­dezték meg az emlékező ün­nepséget. A több száz főnyi résztvevő sorában ott voltak a párt- a tanács-, a társadalmi és tömegszervezetek, üzemek,­ in­tézmények vezetői örvendetesen szép számban a dicső napok te­vékeny résztvevői: a veteránok és azok utódai, az unokák, a ta­nuló ifjúság vörös és nemzeti színű zászlókkal. Kedves szín­foltja ennek az ünnepségnek is az óvodások „küldöttsége” akik ugyancsak rendszeres résztvevői ünnepeinknek. A Himnusz után Pákozdi Fe­renc: Emlékezés 1919. március 21-re című költeményét szavalta el Farkas Erzsébet, az Erkel gimnázium tanulója, ezt köve­tően dr. Grúz László őrnagy, városi-járási rendőrkapitány mondott ünnepi beszédet. Dicső történelmi tény — mon­dotta többek között —, hogy 1919. március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, először győzött hazánkban ezen a napon a proletárdiktatúra. Nemzeti történelmünk egyik legkiemelkedőbb dátuma ez a nap, amely visszavonhatatlanul beíródott népünk történetébe. Az emlékezés napján felemelt fővel vagyunk büszkék a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának tányéra és sikereire, mert olyan eseményről emlékezünk, amely­re a magyarság történelmében még nem volt példa. Az előzmények ismertetése után arról beszélt dr. Grúz László hogy a dicső dátumhoz hozzátartozik az is, hogy számo­san vannak jelen az ünnepségen azok a veteránok akik tevéke­nyen részt vettek a Tanácsköz­társaság harcaiban, de számo­san olyanok is, akik az­ azt megelőző Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom kivívásában is derekasan, internacionalista kö­telességüket teljesítve vették ki részüket. A Magyar Tanácsköztársaság a proletáriátus állama volt. Ál­lamosította a gyárakat, bányá­kat, bankokat. A földeket közös gazdálkodás céljára a dolgozó parasztságnak adta át. Megszer­vezte a szocialista haza védel­­­mét, a Vörös Hadsereget, amely­nek számos általunk mindig tisztelt tagja a mostani ünnep­ségen is jelen van. Bevezette a nyolcórás munkanapot, megnyi­totta az iskolát a dolgozó nép előtt. Az elért eredmények és győ­zelmek mellett a nagy számú hazai belső ellenség és a túlerő­­ben levő külső ellenség révén 133 nap után mégis elbukott a Tanácsköztársaság, de rövid fennállása történelmünk egyik legszebb szakaszát jelenti. Égési dolgozó népünk. — fejezte be ünnepi beszédét a szónok —, há­latelt szívvel emlékezik az év­fordulón a dicső Tanácsköztár­saság kikiáltására, annak vív­mányaira, mert tudatában van annak, hogy a történelmi tény nagymértékben járult hozzá, hogy ma nyugodt körülmények között, békében építhetjük szó,,­cializmusunkat. A megemlékezést koszorúzás követte. A városi pártbizottság koszorúját Jámbor István és Török Károly, a járási pártbi­zottságét Fazekas Imre és Ber­­tók Imre, a városi tanácsét dr. Vida István és Dér Lajos, a Ha­zafias Népfront és fegyveres tes­tületekét Banadics Márton, Nád­­házi András és dr. Grúz László, a veteránokét Szűcs János és Nagy Gáspár Sándor, a KISZ- bizottságét Szűcs Teréz és Fá­bián Ferenc helyezték el a szo­bornál. Az Internacionáléval befeje­zett ünnepség után a Mogyorós­­sy Könyvtárban a veteránok tiszteletére rendezett találkozón részt vettek a város és párt-­ta­nács- és tömegszervezetek veze­tői, az ifjúság képviselői. Itt dr. Vida István mondott üdvözlő beszédet. A veteránok nevében Szűcs János köszönte meg a ve­lük való törődést, az elismerést, az ünneplést. T»a*esfeozik »vsaággywlé?­ Élénk érdeklődést tanúsított Gyula 70 választó­körzete a jelölőgyűlések iránt élni kívántak a választói tör­vény adta lehetőséggel: több je­löltet vettek fel a szavazólap­ra. Már országosan is ismert, hogy Gyulán milyen nagy volt az érdeklődés a jelölőgyűléseik iránt. Említést tett erről a Nép­­szabadság, legutóbb pedig a Bé­kés megyei Népújság is vasár­napi összegező beszámolójában. A végeredmény helyi szempont­ból is mindenesetre figyelemre méltó, mert az átlagos részvé­tel 63, ami meghaladja a két év előttit. A tények pedig arról tanús­­­kodnak, hogy az egy hét alatt megrendezett hetven jelölőgyű­lésen összesen és számszerű pontossággal 4 399 választópol­gár jelent meg, az elhangzott felszólalások száma 570, amiből közérdekű bejelentés vagy ja­vaslat 395 volt, ami valamivel több, mint a két évvel ezelőtti tanácstagi választások alkalmá­val elhangzott összes hozzászó­lásoké. Ezeket a javaslatokat, észre­vételeket a közeljövőben feldol­gozzák a tanács illetékes osz­tályai, a döntésekről a javaslat­­o, tevők, észrevételezők levélben értesítést kapnak. Ugyanakkor értesítést kap erről a megvá­lasztott tanácstag is, ami előse­gíti és megkönnyíti majd a vá­­­­ros életében való tevékeny < r­­észvételüket Hétfőn este befejeződtek vá­­­rosunkban a jelölőgyűlések. A­­ hetven körzetből háromban történt kettős jelölés, ami egy­általán nem azt jelenti, hogy­­ elégedetlenek a választópolgá­­­rok a Hazafias Népfront által­­ javasolt személyekkel, hanem

Next