Gyulai Hírlap, 1976. január-június (17. évfolyam, 1-50. szám)
1976-06-22 / 48. szám
Országos eszperantó verseny Gyulán Három napon át lengett a zöldcsillagos eszperantó zászló az elmúlt héten Gyulán, a leánykollégium homlokzatán. Itt rendezték meg ezúttal a nyolcadik alkalommal az országos eszperantó tantárgyi versenyt. A zsűrinek elnöke Gyarmathy Zsolt, tagjai: dr. Salga Attila, Bereczki Lászlóné, Nagy Katalin és Cserne Tibor — nem volt könnyű dolga a verseny értékelésekor, hiszen a mintegy félszáz általános és középiskolai tanuló nagyszerű erényeket csillogtatott az eszperantó nyelv elsajátításában. Eredményt az elmúlt héten szombaton hirdettek. Legtöbben az idén a házigazda Békés megyeieken kívül Veszprém és Vas megyéből, valamint a fővárosból érkeztek. A gyulaiak közül Kádár Márta, az Erkel gimnázium és szakközépiskola első osztályos tanulója szerepelt a legjobban, aki első helyezést ért el. Kitűnően szerepltek az 1-es iskola tanulói, akik közül Hack Erika, Gombkötő Erzsébet és Barták Beatrix a harmadik helyet szerezte meg. Beatrix érdemelte ki a városi úttörőelnökség különdíját is. Ugyancsak első helyezést ért el Juhász Erzsébet III. osztályos gimnáziumi tanuló is. A legeredményesebben szereplő tanulók tanárait is megjutalmazták, közöttük Gyarmathy Zsolt szakfelügyelőt is. Az eszperantó nyelvben elért példás előmeneteléért négy tanuló kapott balatoni beutalót, egy kislány pedig csehszlovákiai utazást.A budapesti XIII. kerületi úttörőelnökség által alapított vándorserleget az idén a várpalotai 2-es számú iskola érdemelte ki. Érdekes kezdeményezés híre érkezett nemrégiben Gyulára. A Rotterdamban megjelenő eszperantó újságban terjedelmes cikk jelent meg a Magyarországi országos tanulmányi versenyről — amely Gyuláról indult el — és a cikkben javasolják, hogy ezt a nemes vetélkedőt a jövőben hasznos lenne nemzetközivé szélesíteni. Béla Ottó mondja, itt várj, innen nemndulj. Megőrzésre a Lakingerre bíz. Úgy érzem, hogy magamat illetően most már kulcshelyzetben vagyok. Világos előttem a helyzet, a matekot nem szeretem, a történelmet sem díjazom. Mert mi a történelem? Utólag megírják, hogy így volt, vagy úgy volt. Csakhogy utólag könnyű okosnak lenni. Csak a műveltebbeknek mondom, a Hannibált néha összekeverem a Hasdrubállal, de azonnal javítok. Ha olvasok egy könyvet, rögtön szeretném átírni. Nem egy hátrány. De ha matekból meghúznák a titkárt, az rossz fényt vetne az egész társadalomra, nem szólva a nénémről. Az öreg olyan büszke lesz, már előre hallom, ahogy dicsekszik, megmondtam, itthon maradsz a nyáron. Aztán hergeli magát, itt állsz nyakig a technikai forradalomban és még az alapműveleteket sem ismered. Jól van már, mondja majd az anyám, a nyáron majd megtanulja, azért marad itt, mi is volt veled az érettségin... Erre nagy csend. Ez így lesz. Közben megjött a Kun Vili is. Magyarázza a tételt, amit az öreglány délelőtt levezetett a táblán. Érti Várai, mondta, maga is érti? Lehet olyan negyvenes, a legszebb férfikor. Hallottam a karóra ketyegését, de abból, amit magyarázott, egy szót sem. Ki nem hívott. Megvadít a csend. Ezt megúsztam. A Kun Vili viszont úgy született, hogy egy-két napig maga előtt látja a táblát, ha nem is érti, olvassa. A tanárnő szövegét nem értem, ahogy ő mondja, értem. Begurultam, most, hogy valamit értettem* elhatároztam, nem adom magam •icson. Másnap jön a tanárnő, beírja az osztálykönyvet, lapoz a notesztben, már névsor végén van. Az asztalra dobja, elhúz a pa ■ dok előtt, ringatja magát, rám * néz, de nem ismer. Rövid a hajam. Azon gondolkozom, illene bemutatkozni. Jöjjön ki a táblához, Várat, vezesse le nekem azt a tételt, amit a múlt órán felírtam. A Kelemenre nézek, a Kun j Vili behúzza a nyakát, a Lakinger a homlokát törli. Elindulok, de semmit nem látok. A magam részéről egyelőre nem nyilatkozom. Nézze kérem, ott kezdtük el, hogy adva van magának. És felírja. Eddig stimmel, gondolom. Na innen már egyenesen az következik ... Nézem az indulást, pont ezt a részt vacakolta tegnap a Kun Vili. Ha tegnap ér • tettem, ma is értem. Világos, mondom, ha ez az indulás, eb ■ből következik, hogy ... Mint a ■ villámcsapás, ott, a táblán az utolsó betűig az egész levezetés. Megtörli a szemüvegét, a fejemre néz, aztán a táblára, • megigazítja a hámját, hátradobja a kontyát, kinéz az ablakon, j Menjen a helyére, mondja, ez így van, ahogy felírta. A noteszt felveszi az asztalról, valamit be - • lejegyez. Hallom, ketyeg a karóra. Nem az életnek, az iskolá •nak tanulunk. Állatian szép az idő. Délután ■ a Lakingerrel és a Weisz-szel 5 elvonulunk egy kiállításra. Oda vagyok valahányszor meglátom ezeket a festményeket. Otthon ■ magam is hozzákezdek, folyik a festék, a néném bezsong. Kitelepítenek a konyhába Egy ablaka van, meg egy 30-as égő. ■ Akármilyen tehetség vagyok, de ■ ilyen világításnál frankón nem is lehet művészi színvonalon festeni. (Folytatjuk) ■ A hét országos jelentőségű zenei eseménye: Békés-tarhosi Harminc évvel ezelőtt új honfoglalók érkeztek a békés-tarhosi Wenckheim-kastélyba, az ének és zenei szakirányú líceum és tanítóképző intézet első diákjai. Az iskola megálmodója, a köröstarcsai születésű Gulyás György ének- és zenetanár, ma a világhírű Debreceni Kodály Kórus Liszt-díjas karnagya, érdemes művész volt. Nyolc évig folytathatták áldásos tevékenységüket, amikor a következetlen értékelés, az országosan is jelentős tevékenységük fel nem ismerése megszüntette az iskolát. Kodály zenepedagógiai elveit vallották magukénak, és a Mester is elismerően nyilatkozott a tarhosi sikerekről, törekvésekről. Békés-Tarhos szellemiségét idézték vasárnap és hétfőn az első békés-tarhosi zenei napok résztvevői: öregdiákok, akik újra eljöttek az ismerős parkba, a zenepavilonba, amelyhez megszámlálhatatlan emlékük fűződik, a meghívottak: Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, Szokolay Sándor Kossuth-díjas, a Debreceni Kodály Kórus, a Szombathelyi Szimfonikusok, Köröndi György énekművész, az ország és Békés megye közművelődési, művészeti és társadalmi életének számos személyisége. Vasárnap délelőtt 10 órakor Vámos László, a békési Városi Tanács elnökhelyettese mondott megnyitót a békési művelődési házban, ahol kilenc meghívott kórus vett részt a kórusversenyen, melynek zsűrijében Gulyás György töltötte be az elnöki tisztet, a társelnök pedig Szokolay Sándor volt. A verseny utáni értékelésben Szokolay Sándor dicsérte felkészülésüket, különösképpen kiemelve az alig egy éve alakult és a diákkórusok teljesítményét. A zsűri négy kategóriában hirdette ki a legjobbakat: madrigál-kategóriában az Orosházi Madrigál kórust (karnagya Szokolay Bálint), Bartók, Kodály és a kortárs zeneszerzőket bemutató kórusok kategóriájában a Békés megyei Pedagógus Női Kart (karnagya Sárhelyi Jenőné), a népdalok kategóriájában a békési művelődési ház munkáskórusát (karnagya Kökéndi József) és a munkásdalok kategóriájában a békéscsabai Általános Munkás Dalkört (karnagya Sutyinszki János). A BÉTAZEN soron következő eseménye Makoviczki János, Békés város tanácselnökének fogadása volt, melyen Békés-Tarhosi Emlékplakettel tüntették ki — többek között — Ferencsik Jánost, Gulyás Györgyöt, Szokolay Sándort, Nagy Jánost, a Békés megyei Tanács elnökhelyettesét, Inokai Jánost, a békési városi pártbizottság első titkárát, Mező Imrét, a Tarhosi Emlékbizottság titkárát, dr. Tóth Lajost, az emlékbizottság tagját, dr. Szabó Ferenc levéltárigazgatót, Fejes Antalt, a békési zeneiskola igazgatóját. Délután 3 órakor dr. Tóth Lajos, a Tarhosi Emlékbizottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanára nyitotta meg a múzeumban a békés-tarhosi emlékkiállítást, majd a zenei napok résztvevői és vendégei Békés-Tarhosra utaztak, ahol a zenepavilonban folytatódtak az ünnepi események. A hangversenytermet zsúfolásig megtöltő közönséget Makoviczki János tanácselnök köszöntötte, majd dr. Gácsér József, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője mondott emlékbeszédet. A nevezetes tarhosi énekiskola múltját és hagyományait idézve hangsúlyozta, hogy az iskola közösségi szelleme ma is él, és csak ez a szellem volt képes arra, hogy olyan neves művészeket adjon az országnak, mint Szokolay Sándor zeneszerző, Mező László gordonkaművész, Tarján Ferenc kürtművész és sokan mások, akik az ország zene- és általános iskoláiban szolgálják a zenei nevelés nemes ügyét. Külön köszöntötte az iskola létrehozóját, Gulyás Györgyöt, aki tanítványaival együtt akadályokat nem ismerve teremtette meg a magyar énekzene oktatás ma is egyedülálló példáját, a tarhosi iskolát. Javasolta, hogy a rendező szervek kezdeményezzék: Békés-Tarhos a magyarországi ének- és zenekarok rendszeres találkozójának színhelye legyen. A nap záróeseménye a Debreceni Kodály Kórus hetvenperces programja, és Kodály Psalmus Hungaricusának előadása volt. A Kodály Kórus Gulyás György vezényletével felejthetetlen élményben részesítette a hallgatóságot, zárószámuk, Szokolay Sándor két motettája elsöprő sikert aratott. A nem mindennapi hangversenyen ezután Ferencsik János vezényelte a Psalmus Hungaricust. A közreműködő Köröndi György énekművész, a Szombathelyi Szimfonikusok Zenekara és a Kodály Kórus lenyűgöző művészi élményt nyújtott. Másnap, hétfőn délelőtt 9 órakor a volt tarhosi diákok találkoztak a park öreg fái alatt, és beszélgettek további terveikről, a békés-tarhosi lehetőségek kibontakoztatásáról. A találkozón részt vett Gulyás György, Szokolay Sándor, Mező Imre, dr. Tóth Lajos és még csaknem félszáz öregdiák. Tíz órakor a VI. gyopárosi zenei tábor hangversenyén a megye zeneiskoláinak növendékeiből alakított zenekar szerepelt Tóth István, Lang Gusztáv, Pechan Zoltán és Fejes Antal vezényletével, Sin Katalin gordonkaművész közreműködésével. A tábor életéről Dinnyés István, az orosházi zeneiskola igazgatója mondott rövid tájékoztatót. Tizenegy órakor dr. Szabó Ferenc nyitotta meg a BÉTAZEN alkalmából rendezett tudományos ülésszakot, melyen Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója tartott előadást az iskolai ének-zene oktatás és a közművelődés kapcsolatáról. Az előadás körreferensei között dr. Durkó Mátyás egyetemi tanszékvezető docens és Gulyás György Liszt-díjas is kifejtette véleményét a zenei oktatás-nevelés rendszeréről, módszereiről és jelentősége A kétnapos ünnepség méltóképpen idézte azt a békés-tarhosi szellemet, mely gazdag hagyományaival és példájával ma is gazdagítja zenei nevelésünket. zenei napok Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész átveszi Makoviczki János tanácselnöktől a Békés-Tarhosi Emlékplakettet A világhírű Debreceni Kodály Kórus a tarhosi zenepavilon színpadán. Vezényel: Gulyás György Volt tarhosi diákok a kastély parkjában. Jobb szélen Gulyás György, az iskola egykori igazgatója (Veress Erzsi felvételei) 'Az Autóközlekedési Tanintézet 1976. szeptemberében gépjárművezető és karbantartó SZAKMUNKÁSKÉPZŐ TANFOLYAMOT INDÍT. A jelentkezés feltétele: általános iskolai végzettség esetén 3 év, középiskolai végzettséggel 1,5 év szakmai gépjárművezetői munkaviszonyban eltöltött gyakorlati idő. Jelentkezni lehet: 1976. július 10-ig. Békéscsaba, Tessedik u. 21. sz. alatt.