Gyulai Hírlap, 1976. július-december (17. évfolyam, 51-103. szám)

1976-07-02 / 51. szám

A gondosság — biztonság is Megyénkben az üzemi balese­tek száma évek óta kis eltéréssel ötezer körül mozog. Ebből halá­los az utolsó öt esztendő adatai szerint évente átlag tizenhét. S egy év alatt százezer munkanap kiesés, ami csak nagyon mini­málisan számolva is, nyolcvan— százmillió forint termelési érték elmaradását okozza a népgazda­ságnak. És hol vannak még a gyógyászati, ápolási költségek, a körülbelül 5 milliós táppénz ki­fizetése és a huszonöt százalékos keresetkiesési különbség megté­rítése. De ez csak a gazdasági oldal. Az ember károsodása, különösen halál és súlyos csonkolás esetén, pénzben ki sem fejezhető. Ha törvényszerű, kivédhetetlen len­ne a balesetek bekövetkezése, ebbe akkor sem szabadna bele­nyugodni. De államunk törvé­nyei, rendeletei mind a dolgozó ember testi épségének megvédé­se érdekében születtek, csak meg kell azokat tartani. És a szoci­alista munkavédelem alapja a megelőzés, a biztonságos munka feltételeinek megteremtése. Az, hogy ne következhessék be a baleset, s ezért jelentős összege­ket biztosítanak erre a célra. De azt igénybe is kell venni, akár több, akár kevesebb szük­séges erre a célra. Nem egyszer néhány száz forintos védőburko­laton múlik valakinek a testi ép­sége, mint nemrég egy tizenhat éves fiú esetében Békéscsabán. Ő az egyik kezét veszítette el néhány nappal azután, hogy hi­ába kérte, tegyenek a gépre va­lamit. Egy huszonnyolc éves, kétgyer­mekes családapa Mezőkovácshá­­zán a hanyag és gondatlanul végzett villanyszerelési munká­nak lett halálos áldozata. A te­lepen, ahol dolgozott, vizet szi­vattyúztak és ő a nyomócső tá­ján akart az udvar másik végé­be menni. A talajon áramütést kapott, ráesett az áram alatt le­vő vízvezetékcsőre és ott halt meg a kissé távolabb álló mun­katársai szeme láttára. A szakértői vélemény szerint, bár villanyszerelő szakmunkás végezte a bekötést, az teljesen rossz volt. Nem olyan anyago­kat — vezetékeket, biztosítéko­kat, konnektorokat — használt, mint amiket az előírás szerint kellett volna. És nem úgy, mert a szerelési mód, tehát a kivitele­zés is szakszerűtlen volt. Mind­ezek ellenére, ennyi gondtalan­ság, könnyelműség után sem tör­tént volna meg a halálos baleset, ha legalább azt a szabályt meg­tartják, hogy az ilyen jellegű munkák befejezése után kötele­ző a mérőműszeres ellenőrzés. De ezt sem csinálták meg, így vezettek a sorozatos gon­datlanságok halálos balesethez. Pedig, mint a legtöbb baleset , ez is elkerülhető lett volna. Vass Márta Miért késett a vonat? VÁLASZOLT A MÁV SZEGEDI IGAZGATÓSÁGA Lapunk június 2-i számában „A menetrend és a valóság­’ cí­mű jegyzetünkben szóvá tettük a Békéscsaba—Orosháza között délután közlekedő munkásvonat állandó kései indítását. Észrevé­telünkre Lovász Lázár, a MÁV Szegedi Igazgatóságának igazga­tó-helyettese válaszolt. Hét percnél többet nem késhet... Íme a levél: „A Békéscsabáról Orosházára induló 1633 számú vonat indítási idejét május 29. és június 16. között figyelemmel kí­sértük és megállapítottuk, hogy a fenti 19 nap alatt 3 esetben hat, 3 esetben tíz és 4 alkalom­mal húsz perc késéssel indították útnak. A menetrendtől eltérő in­dítás a pályaépítési munkák mi­att Szegedről késve érkező 1614. számú személyvonat, valamint a Budapestről ugyancsak késve ér­kező 6604 számú gyorsvonat be­várása miatt vált szükségessé. Mivel az említett vonatot főleg a munkából hazatérő dolgozók veszik igénybe — akiknek a vo­natkésés valóban sok bosszúsá­got okoz — ezért annak közleke­dését úgy szabályoztuk, hogy csak akkor várhat a csatlakozás céljából a 6604 számú vonatra, ha az 15 percnél többet nem ké­sik. Ez esetben is az 1633 számú vonatot legkésőbb 17 órakor (7 perc késéssel) indítani kell. Június 16-tól a Szolnok—Bé­késcsaba vonalon levő pálya­fenntartási munkák miatti lassú­jelek lényegesen kedvezőbben alakultak, hasonlóan a Szegedről érkező 1614 számú vonat közle­kedésénél is javulásra számítunk — így reméljük mind kevesebb­­szer okozunk utasainknak a vo­nat kései indításával kellemet­lenséget. Természetesen végleges megoldás csak az előidéző okok megszűnése után várható. Addig is a kérdéses vonat közlekedését fokozott figyelemmel kísérjük.” Bemutatjuk élenjáró ifjúsági brigádjainkat Akikre mindig lehet Ember legyen a talpán, aki első próbálkozásra megtalálja a Mezőhegyesi Cukorgyárban a Műszerész ifjúsági szocialista brigád műhelyét. De ha megta­lálja, nem hiába vette a fárad­ságot. A 14 fiatalemberrel érde­mes megismerkedni. — Brigádunk 1967-ben alakult és hat éve kaptuk meg az ifjú­sági szocialista címet — kezdi a beszélgetést a jó kötésű, mokánv Kristóf Kálmán, a brigád ,,má­sodik embere”. A gyárban a mi feladatunk a berendezések, au­­tomatikák karbantartása, az új gépek felszerelése. Most is az új finomító veszi el minden időn­ket, hiszen szeptemberben már működnie kell. A cukorgyártás őszi kampánya előtt sorra vizs­gálunk valamennyi gépet, a csúcs alatt nem állhat egy sem. Így van az, hogy a legtöbb munkánk látható papír ötlik az olvasó a „holtszezonban” akad, de a ré­pabetakarítás, feldolgozás idején maradunk benn három műszak­ban. * Koránk gyűlnek a brigádtagok és a napló is előkerül, amit Mráz Zoltán vezet. Lapozgatás közben lassan kiderül, miért kapta meg a brigád az Állami Ifjúsági Bi­zottság (ÁIB) „Ifjúságért” elne­vezésű nívódíját, a KISZ Köz­ponti Bizottságának dicsérő ok­levelét, a megyei bizottság ván­dorzászlóját és négyszer az Élenjáró címet. Ahogy a brigád­tagok tréfásan elmondták, nem győzik már bekereteztetni a kü­lönböző okleveleket, annyi van. Ilyen komoly elismerések mögött nem kis munka lehet. Erre ad­nak választ a brigádnapló lapjai. Elsőként egy naplókban ritkán személne. Egy anyagvisszaváltási jegy. — M­unkánkhoz sokféle anya- számítani­ got használunk fel — magya­rázza Brezina Rezső. Gondol­tunk egyet a fiúkkal és a pH- mérőket használt anyagból ja­vítottuk ki, ötvenezer forintot takarítottunk így meg. A következő oldalon egy fény­képen óvodáskorú csöppségek padon ülnek és vidáman néznek ránk. — Patronáljuk az óvodát — veszi át a szót Czuth Ferenc. Társadalmi munkában festettük újra a padokat, s éppen most is nálunk van néhány játékuk, hogy „újjávarázsoljuk” őket. Az a jelzőlámpa pedig az úttörők KRESZ-parkjába készül — mu­tat a sarokba. Körbenézve a műhelyben egy furcsa gépen akad meg a sze­mem. Kérdő tekintetemre Nagy Sándor mondja el, hogy ezt a gépet az Alkotó Ifjúság pályá­zatra készítette a brigád. A mű­anyag csomagolózacskók „he­gesztésére” használják. A régi géppel sokkal nehézkesebb volt dolgozni. A brigád találmánya oly jól sikerült, hogy a pályázat cukoripari fordulóján 3. helye­zést ért el vele. Hamarosan már ezen a gépen dolgoznak az as­­­szonyok. Megérkezik Besenyi János, a brigádvezető, aki éppen szabad­ságon van, de benézett, hogy vannak a fiúk. — A brigádban csak 3 KISZ- tag és ugyanennyi párttag van — mondja. De bármiről is van szó, mindig, mindenben együtt cselekszünk. Ha valakinek van egy újítása, akkor azt a brigád nevében nyújtjuk be. Közösen tudunk csak igazán dolgozni, él­ni. Egy műszerészcsoport munká­jától az egész gyár terr­elésbiz­­tonsága függ. Ebben dolgozik ki­emelkedően a Mezőhegyesi Cu­korgyár Műszerész ifjúsági szo­cialista brigád. S többek között ettől szocialista egy brigád. Időszerű kérdésekről tárgyal a brigád Kép, szöveg: Partea János Diákok nyári munkán A tanév után számtalan Bé­kés megyei általános és közép­iskolai diák vállalt nyári mun­kát. Megyénk termelőszövetke­zetei, állami gazdaságai, üzemei, vállalatai, szövetkezetei, sok száz fiatalt vártak és várnak. A Hidasháti Állami Gazdaság évek óta rendszeresen foglal­koztat iskolásokat nyári idénymunkára. Az idén 70 gyerek — ötödiktől nyolcadik osztályosokig — naponta hat órát dolgozik. A Libellula olasz vetőmagbúzából a másfajtát válogatják ki (képünkön) és a kukorica utócimerezésében segítkeznek ma­jd A KEVIÉP körösladányi munkahelyén tíz általános és középis­kolás dolgozik 8 forintos órabérben. A középiskolás fiúk az acc és vasbetonszerelő brigádok tevékenységét segítik — eddig igen jól A hőségben jól esik egy kis pihenés Fotó: Veress Erzsi

Next