Gyulai Hírlap, 1988. július-december (29. évfolyam, 2-27. szám)

1988-07-08 / 2. szám

GYULAI I. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 198». JÚLIUS 11. ÁRA: 4.60 FT A barátság jegyében Jubileumi A 25. Gyulai Eszperantó Nyá­ri Egyetem rendezvényeinek sora az elmúlt hét szombatján kezdő­dött az Erkel Ferenc Művelődési Központban. Gyarmathy Zsolt, a SEU (Somora Esperanto Univer­­sitato — Eszperantó Nyári Egye­tem) titkára a korábbiaknál ke­vesebb résztvevőt köszönthetett, ez — véleménye szerint — első­sorban pénzügyi okokra vezethe­tő vissza. Mindenesetre több mint százan érkeztek erre az egy hetes­ kurzusra a különböző or­szágokból, akik előtt dr. Szigeti Zoltán, a SEU elnöke mondott megnyitó beszédet. — E rendezvényünkön a mun­ka,­tanulás mellett ünnepelünk is — mondotta —, megemléke­zünk az elmúlt időkről, mert egyetemünk a 25. évadjához ér­kezett. Induláskor alapvető cél­ként jelöltük meg az eszperantó nyelvi ismeretterjesztést, a nyelv­gyakorlást, az emberi kapcsola­tok építését, ápolását. Az akkor megjelölt célok ma is érvénye­sek — e szellemben terveztük 25. nyári egyetemünket is. — E felejthetetlen hangulatú találkozók nagyban elősegítették a népek egymáshoz való közele­dését, a barátságot. Gondolom és remélem, hogy a most kezdődő egyetem is olyan eredményes lesz, mint az eddigi 24, és a hallgatók, a vendégek kellemes emlékekkel távoznak majd me­gyénkből, városunkból. A SEU elnöke után dr. Nádor György, a Tudományos Ismeret­­terjesztő Társulat ügyvezető el­nöke köszöntötte a jubileumi rendezvény résztvevőit. Elisme­réssel szólt az eddigi gyulai egyetemek programjáról, s kie­melte: ezek hozzájárultak a jobb nemzetközi megértéshez, a né­pek egymáshoz közeledését szol­gálták mindig. Ezt követően dr. Krupa András, a TIT Békés Megyei Szervezetének titkára nyújtotta át az Országos Béke­tanács kitüntető emléklapját, melyet a nyári egyetem több mint két évtizedes, a népek ba­rátságáért kifejtett tevékenysé­géért adományoztak. Az emlék­lapot dr. Szigeti Zoltán vette át a mindenkori szervezők nevé­ben. * * * Az ünnepélyes megnyitó után a hallgatók a mai Magyarország­ról szóló előadáson vehettek részt, majd délután a várossal ismerkedtek. Vasárnaptól külön­böző szekciókban folytatták a munkát, a program változatos volt, sokféle előadást hallgat­hattak meg érdeklődési körök szerint. A magyar néptáncoktól kezdve a gyógyvizek hasznosítá­sáig — hogy más témákról most ne szóljunk — terjedtek az elő­adásai­. Persze, nem csupán munkával, tanulással telt el az egy hét, ha­nem szabadidős programok is voltak, s nem csak Gyulán. Ta­lán a legnagyobb sikert ez utób­biak közül most is a piknik je­lentette, melyet­ az idén Bene­deken rendeztek meg. Egy bizo­nyos, a jubileumi egyetem részt­vevői felejthetetlen élményekkel térhetnek haza városunkból a ma délelőtti ünnepélyes zárás után. * * * Hogyan szerveződött az első nyári eszperantó talákozó Gyu­lán, s milyen eredményeket értek el azóta? — erről lapunk 2. ol­dalán olvashatunk Kádár Imre — aki szellemi atyja volt az egyetemnek — tollából „Próba­­egyetem volt 1962-ben" címmel. P. F. eszperantó nyári egyetem Ember és történelem Impressziók Gáspár Margit darabjáról Gáspár Margit: A császár mes­­­sze van című drámájának oly sok vonulata, annyiféle — medi­­tálásra, aktualizálásra alkalmas — gondolata van, hogy e szűk terjedelemben mélyebb elemzés­re képtelenség vállalkozni. Ezért inkább csak impresszióimat ve­tem papírra, igyekezve megfej­teni, mit is üzent nekem, a ma embere számára darabjával az írónő. A kalandos életű Ráby Mátyás — akinek emlékirata Justizmord címmel 1879-ben jelent meg né­met nyelven Strassburgban — sorsával, jellemével, harcával a ma embere számára is sokat tud mondani. Sejtem, éppen ezért választotta Gáspár Margit kiin­dulópontul önéletírását. A küz­delem, amit Ráby Mátyás kora reformpolitikájáért folytatott, csak jól alkalmazható példázat az írónő számára ahhoz, hogy az ember és a történelem egymást formáló, rendkívül bonyolult kölcsönhatását vizsgálja. A Gyulai Várszínház és a Jó­zsef Attila Színház közös pro­dukciójában készült A császár messze van mégsem azonos Ráby Mátyás önéletírásának dramati­zált változatával. Jókai Rab Rá­­by-jához pedig alig van köze. Középpontjában — s ez benne az általános — az ember áll, hi­tével, naivitásával, korruptságá­­val, számításaival és kegyetlen­ségével. Ami pedig a különöst illeti: Magyarországról van szó, és arról a történelmi korról, ami­kor II. József révén a „felülről jövő”, monarchikus reformok el­len küzd a feudális jogaihoz, nemzeti függetlenségéhez ragasz­kodó magyar nemesség. Fehéren és feketén, jókra és gonoszokra osztva ábrázolni ezt a kort kép­telenség, avitt, romantikus meg­oldás lenne. Gáspár Margit ép­pen ezt a bonyolultságot tudta jól érzékeltetni, a nagy karmes­ter, Figurás alakjának megálmo­dásával. Figurás kulcsfigura. Tulajdon­képpen ő a darab főszereplője. A bohókás színész, aki egyszerre éli a XIX. század végi életét, a mát, s ível át létével korokat, társadalmakat. Narrátor: Sancho Panza, bohókás kobold, szomo­rú szerelmes, és nagyszerű em­ber. Hatalmas súlyokat cipel a vállán, hamis-könnyedén. Úgy érezni, ő áll a szerző szívéhez a legközelebb. Vele fogalmaztatja meg azokat a gondolatokat, ame­lyek a legfontosabb üzeneteket tartalmazzák. Miszerint: az utó­kor nem felelős a jelen bűnei­ért. Bűnöket, hibákat pedig szép számmal sorol fel Gáspár Mar­git. (Valószínű, a borkereskedő figuráját is tanulsága miatt épí­tette a darabba.) S a Ráby Má­tyást körülvevő vármegyei urak ,,szállítják” is e bűnöket. A szűk­látókörűséget, a korruptságot, a hamisságot, az erőszakosságot és sorolhatnánk vég nélkül. Ám, amit Ráby Mátyás sorsával akar kifejezni, az sokkal bonyolultabb, mintsem hogy néhány jelzővel el lehetne intézni. A darab árnyjátékkal indul. (Kitűnő rendezői ötlet, ami a da­rab során többször is visszatér.) (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődött a „döntő” ütközet Rekord árpatermés Gyulaváriban Tanulmányt lehetne írni Deák László, a Gyulavári Lenin Ter­melőszövetkezet elnökhelyettesének arcáról. Rendkívül boldog, mo­solygós, zavartalanul jókedvű. — Hát hogyne lennék az sajnos, az embernek manapság ritkán akad sikerélménye. Nézzen végig ezen a búzatáblán — mutat körbe a lokalizációs gát tetejéről a gyulavári határba. — Szerdán „harap­tak bele” a kombájnok a még nem egészen acélos, de már vágásra érett búzába. 210 hektáron termett őszi árpánk, és ennek átlagtermé­se is — 46,3 mázsa — minden eddigit meghaladóan magas volt. Na­gyon bízunk abban, hogy a több mint 900 hektáros búzatáblánk 50 mázsán felüli termést ad. Ha ez így lenne, nagyon boldog lennék, hiszen ez azt is jelentené, hogy termelőszövetkezetünk nem volna veszteséges. Köröstáj Termelőszövetkezet. Prohászka Tamás elnök: — Az elmúlt héten fejeztük be 350 hektáron az őszi árpa aratá­sát. A mai napig — július 5-ig — még nincs teljesen pontos ada­tunk az átlagtermésről, de úgy gondolom, 52—54 mázsával zárunk. Csütörtökön vagy pénteken kezdünk hozzá az 1050 hektáros terüle­ten termesztett búza aratásához. Tíz kombájnnal kezdjük el az ara­tást, a megfelelő szállító járművek rendelkezésünkre állanak, és ha valami egészen különleges esős idő nem zavarja meg a munka me­netét, várhatóan 10—12 nap alatt végzünk vele. Naponta 50—60 va­gon búza betakarítását tervezzük. Mindenképpen sorsdöntő napok elé nézünk, bízunk abban, hogy ezúttal az „égiek" is velünk lesz­nek. Munkácsy Termelőszövetkezet, Szénási Lajos elnökhelyettes: — Mi nem vetettünk őszi árpát, búzából viszont 1037 hektárunk van. Rendelkezésünkre áll 9 kombájn, a termés szállításához 12 jár­mű. Számításaink szerint nálunk is 10—12 napig fog tartani a be­takarítás. Óvatos becslések szerint 55—57 mázsás átlagtermésre szá­mítunk. Kép, szöveg: B. O. Új helyre költözött az urológiai osztály a megyei kórházban, s nem csak a körülmények lettek jobbak a gyógyító munkához, hanem korszerűbb gépekkel, berendezésekkel, műszerekkel szerelték fel a műtőt. Egyebek mellett az NSZK-ból 70 ezer márkáért vásároltak több gazdasági egység , a Gyulai Húskombinát, a BOV, a Gyulai Szabók Szövetkezete, a Munkácsy Termelőszövetkezet — anyagi se­gítségével egy készüléket, mely lehetővé teszi, műtét nélkül, a vesekő eltávolítását. Képünkön dr. Csaba István állítja be az új készüléket. Fotó: B. O.

Next