VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 5. ÉVFOLYAM (1959)

1959 / 2. sz. - KRITIKA - HANKISS ELEMÉR: Kép és szó: jegyzetek három irodalomtörténeti képeskönyvről

nyomdatechnika, és különösképpen a reprodukáló technika fejlődése terem­tette meg a számára. Így kapott a századforduló óta egyre nagyobb szerepet a kép, a képi ábrázolás az irodalomtörténeti anyag feltárásában és közlésében egyaránt. Illusztrációtörténeti és ikonográfiai tanulmányok, képes monográfiák és képes irodalomtörténetek, az irodalom és a képzőművészet összefüggéseit kutató értekezések és az ezeket bemutató „Bompiani"-szerű képes irodalmi szótárak egész sora jött létre e fejlődés folyamán. E munkák sorába tartozik az alábbi három irodalomtörténeti képeskönyv is. Jacques Nathan : Encyclopédie de la littérature française. Paris 1952— 1957, Nathan, 303 p. 32 t.—J. Nathan enciklopédiája egy már hagyományossá vált műfajnak, az illusztrált irodalomtörténetnek újabb képviselője. Írókat ábrázoló metszetek, mint ismeretes, már a korai, XVII—XVIII. századi irodalomtörténetekben is találhatók, de a képes irodalomtörténetek mai típusa csak a XIX. és XX. század fordulóján alakult ki, akkor, amikor az arcképek mellett művelődéstörténeti, könyvtörténeti és az írók életét, munkásságát bemutató képanyag is megjelent az efajta munkákban. Ebben a műfajban a franciák vitték el mindenkor a pálmát : az 1927-ben megjelent „Bédier-Hazard" az első igazán nagyszabású, s képanyagát tekintve még ma is teljes hitelű és értékű ilyen jellegű kézikönyv. Az 1952 óta már több kiadást megért Nathan féle enciklopédia, — az erős angol és olasz verseny ellenére — még ma is a legszebben és leggazdagabban illusztrált népszerű irodalomtörténetként él az európai köztudatban. (*). A nagyközönség érdeklődésére számot tartó kiadvány lévén, képanyagát minden filológiai apparátus nélkül közli, de a nagy gonddal válogatott képek, magyarázó jegyzetek nélkül is tisztán sugározzák egy-egy író egyéniségét, és biztosan idézik fel egy-egy kor hangulatát. Nagy, egészoldalas színes reprodukciói első pillanatban szokatlanul hatnak, de színeik, tónusaik szépsége mindenkor lenyűgözi az embert. Bevezető soraiban kifejti a szerző, hogy munkája folyamán mindig a mai ember, a mai olvasó szemszögéből vizsgálta anyagát, s könyvébe csak azt foglalta bele, ami örök értékű, s így a mai ember számára is értékké, élménnyé válhat. E szempont következetes érvényesítése egy különös, és vitatható sikerű kísérlethez vezetett a képek kiválasztása terén. Képes irodalomtörténe­teknél ugyanis mindenkor az igényesség és a tudományosság jelének számított,, ha az irodalomtörténet időrendjét pontosan követve, csak korhű, csak egykorú képek, metszetek, rajzok kerültek bele a szövegbe. Modern anyagot így kizáró­lag a saját koráról szóló fejezetben használhatott fel a szerző. Nathan azonban — nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a múlt alkotásait a jelen kor olvasó­jához közelebb hozza — szakított ezzel a hagyománnyal. A képanyag zömét ugyan nála is hiteles, korabeli képek teszik ki, de eleinte csak elvétve, később azonban egyre gyakrabban fordulnak köztük elő mai képek is, főleg olyan fénydrépfelvételek, melyek régi színdarabok mai előadásairól készültek. Az évszámoknak és a stílusoknak ez a keveredése, a múlt aktualizálásának ez a formája gyakran disszonáns hatású, és nem tudja az ember, hogy nem fölöslege­sen bontja-e meg a könyv történetiségének, történeti hangulatának egységét. Sokkal nemesebb formában szövődik össze jelen és múlt Brandt Literary Britain (London 1951, Cassel, XI, 100 p, 100 t.) című munkájában. Ebben egy­­ * Brooks és Betmann 1957-ben megjelent és nagy feltűnést keltett A Pictorial History of American Literature című munkáját (London 1957, Dont 246 p.) csak leírá­sokból ismerjük, s így Nathan könyvével összevetni nem tudjuk. 208

Next