VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 5. ÉVFOLYAM (1959)
1959 / 2. sz. - KRITIKA - HANKISS ELEMÉR: Kép és szó: jegyzetek három irodalomtörténeti képeskönyvről
egy idézet kíséretében fényképek sorakoznak egymás után : olyan házat, olyan városokat, olyan kerteket és tájakat ábrázol mindegyik, melyeket még ma is ugyanolyannak láthat az ember, mint azok az írók, akik évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt ezekben a házakban éltek, e kertekben, e városokban jártak, e tájakon széttekintettek. Varázsereje van e nagy fotográfus minden egyes képének. A múltnak nem csupán tárgyi emlékeit, az időtől megkímélt épületeit és tájrészleteit találja meg a mai Angliában s rögzíti meg lemezén : fel tudja idézni a tájak hajdani csendjét is, régi dolgozószobák alkotó áhítatát, elhagyott, macskaköves utcák örökre eltűntnek hitt, nyugodt derűjét. Nem dermed emlékművekké, hanem megelevenedik a múlt e szép képeken. Mintha a gép lencséje át tudna hatolni elmúlt századok homályán : egy-egy pillanatra szinte kortársává válunk Chaucer-nek, Shakespeare-nek, Keats-nek vagy Meredith-nek. * Gero von Wilpert : Deutsche Literatur in Bildern. Stuttgart 1957, Kroner Verl. 316 p. — Wilpert e munkája Könnecke híres irodalomtörténeti képatlaszának hagyományát eleveníti fel. Gustav Könnecke Bilderatlas zur Geschichte der deutschen Nationalliteratur című munkája 1886-ban jelent meg, két kötetben. Az elsőt neves német irodalomtörténészek és nyelvészek arcképei töltötték meg, a másodikban— s a későbbi kiadásokban már csak ez a második kötet jelent meg — a német irodalom képszerűen ábrázolható emlékeit gyűjtötte egybe a szerzői kódexek és könyvek címlapjának, rajzainak és metszeteinek hasonmását, íróknak és hozzátartozóiknak portréját, szülőházuk, dolgozószobájuk képét. Minden ábrát rövid irodalomtörténeti, életrajzi és bibliográfiai jegyzet kísér, anélkül, hogy az egymás után következő képeket egymással bármi összekapcsolná : nem önálló irodalomtörténet ez a munka, hanem csupán képgyűjtemény, melyet segédeszközként használhat az ember irodalomtörténeti tanulmányainál. Wilpert sem önálló irodalomtörténetnek szánta saját munkáját. Már előszavában leszögezi, hogy könyve csak kiegészíti, de semmiképpen sem pótolhatja a hagyományos irodalomtörténeteket. Véleménye szerint az irodalom képeken keresztül nem ragadható meg, s az irodalom története, mint szellemi mozgalom, nem ábrázolható képek segítségével. Az irodalomtörténetnek csak legeslegkülső szféráját világíthatják meg a képek, s hatáskörük nem terjed túl könyvtörténeti és illusztrációtörténeti momentumok bemutatásán, és az író személyének, életkörülményeinek megelevenítésén. E szigorú elhatároláshoz egész munkája során következetesen ragaszkodik a szerző. Sorszámmal lát el és önálló, független egységként, tételként kezel minden egyes ábrát, s mindössze egy laza időrend egymásutánjába sorakoztatja őket, anélkül, hogy korszakonként csoportosítva értelmezné, vagy összekötő szövegekkel egy irodalmi fejlődéstörténet alkotórészeivé tenné őket. Az egyes képeket kísérő, analizáló és magyarázó jegyzeteken kívül semmiféle szöveg sincs e könyvben; inkább képes lexikona, mintsem története így hát e munka a német irodalomnak. Minden fontos műről, minden jelentős íróról található benne egy-egy kép, festmény vagy metszet, mindenkor részletes filológiai elemzés kíséretében. A magyarázó szövegek jellegét tekintve három részre osztható e kötet. A középkori rész szöveg-hasonmásait és gazdag miniatúra anyagát főként könyvtörténeti és illusztrációtörténeti jegyzetek kísérik. A szerző előbb minden esetben meghatározza a szóbanforgó kézirat vagy kódex nyelv- és irodalom-