VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 5. ÉVFOLYAM (1959)
1959 / 2. sz. - KRITIKA - HANKISS ELEMÉR: Kép és szó: jegyzetek három irodalomtörténeti képeskönyvről
történeti helyét és jelentőségét, majd pontosan leírja keletkezésének körülményeit és a későbbi restaurációk, bejegyzések történetét, meghatározza a miniatúrák számát, stílusát és technikai kivitelét, s végül ismerteti a kézirat jelenlegi állapotát és lelőhelyét. E jegyzetek olyan körültekintő alapossággal és szakszerűséggel készültek, hogy nemcsak futó tájékozódás, hanem komoly tudományos kutatás forrásául is szolgálhatnak. A nyomtatott irodalom korai századaiból is a fentiekhez hasonló anyagot közöl a szerző, elsősorban címlapok és metszetek hasonmását ; a jegyzetek jellege is változatlan marad. De már igen korán megjelennek az író-arcképek is, melyek később az anyag zömét alkotják majd. E korai arcképekhez gyakran csak életrajzi és bibliográfiai adatokat tud fűzni a szerző, de ahol teheti helyettük már itt is inkább az írók arckifejezésének, testalkatának, megjelenésének valamely korabeli leírását közli. A későbbiek során a XVII—XVIII. századtól kezdve, megfelelő anyag birtokában már következetesen érvényesíti e módszert, úgy, hogy a könyv e harmadik, az előző kettőnél jóval terjedelmesebb szakaszában már minden arcképet kortársak tollából kikerült hiteles személyleírás egészít ki. Jobbára közismert írókról lévén szó, életrajzi adatok itt már csak elvétve akadnak, és irodalomtörténeti adatok is csak ritkán, egy-egy híresebb könyv címlapjának vagy illusztrációjának ábrájával kapcsolatban fordulnak elő. A könyvnek ez a része így elsősorban az irodalomtörténeti karakterológia körébe vágó kutatások számára nyújt értékes forrásanyagot, s már nem is annyira képes atlasza, mint inkább képes Pantheonja a német irodalomnak. Keresztury Dezső : A magyar irodalom képeskönyve. Budapest 1956, Magvető, 343. 10 t. — Az előző két műnél sokkal nehezebb e harmadik elődeit, történeti előzményeit megtalálnunk. Mindkét előző típusú képeskönyvnek megvolt a magyar megfelelője. Az elsőt Beöthy 1896-ban, képes díszkiadásban megjelent irodalomtörténete képviselte nálunk ; Könnecke munkája nyomán pedig Vende Ernő adott ki 1906-ban egy kétkötetes irodalomtörténeti képgyűjteményt (A magyar irodalomtörténet képekben. Budapest 1905), mely beosztását és szerkezetét tekintve híven követte mintáját, tartalmában és kiállításában pedig egyenértékű volt azzal. E képes atlasz ábraanyagának egy része Keresztury Dezső könyvében is megtalálható, — a Vende-féle kiadás önkényes átrajzolásainak, naiv és gyakran hibás rekonstrukcióinak, másod-és harmadkézből való átvételeinek torzító momentumai nélkül —, de műfaját tekintve ennek ellenére csak igen távoli rokonságban áll magyar és külföldi elődeivel. Nem képes irodalomtörténet, mint a Nathan-féle, mert nem a szöveg dominál benne, — és nem irodalomtörténeti segédkönyv, nem képes irodalmi atlasz, mint Könnecke munkája, mert önálló, zárt, önmagában is teljes értékű munka. Műfaját tekintve legközelebb még az utóbbi évtizedek úgynevezett kép-monográfiáihoz áll, melyek képek, magyarázó szövegek és idézetek segítségével próbálják egy-egy nagy író vagy művész, egy-egy történeti vagy irodalomtörténeti korszak életét rekonstruálni, feleleveníteni. Képek idézetek és ismertető szövegek hármas szólama fut végig Keresztury Dezső könyvén is, és ez a munka is sokkal inkább akarja megeleveníteni, mintsem ismertetni a magyar irodalom történetét. Új műfajt teremt azzal, hogy képek és idézetek szuggesztív erejével megkísérli felidézni a múlt-