VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 8. ÉVFOLYAM (1962)
1962 / 1. sz. - SZEMLE - KLAUS HAMMER: Újjáalakított Goethe-Múzeum Weimarban
alkotói gazdagságában ragadja meg és különösen öt területen elért eredményével szemlélteti hatásos módon: 1. mint nemzeti költőt és a német nemzeti irodalom megalkotóját, mint a német nemzeti színház egyik alapítóját, 2. mint a német írott nyelv végső formájának kialakítóját, 3. mint a német irodalom és művészet teoretikusát, 4. mint filozófust, 5. mint természettudóst a növénytan, állattan, összehasonlító anatómia, ásványtan és színtan szakterületein. Életrajz, világnézet, szellemi teljesítmény és társadalmi háttér szemlélhető szintézissé forrt össze, végig a 24 múzeumtermen. A költő életét és művét Németország 1750 és 1830 közötti társadalmi, politikai és gazdasági viszonyaival való kölcsönhatásban mutatják be, mégpedig úgy, hogy a jelenségeket Goethe látószögéből szemléljük, s ezt azzal érik el, hogy érzékletesen elénk tárják, hogyan figyelte meg és dolgozta fel a költő ezeket a jelenségeket, így egy olyan irodalomtörténeti-életrajzi múzeum jött létre — a legnagyobb ilyen jellegű Németországban — amelynek alapkoncepcióját a történelmi és dialektikus materializmus szolgáltatta. A múzeum olyan élet- és alkotási szakaszokra oszlik, amelyek mindazt tartalmazzák, ami jelentős és továbbható csak született az illető korszakban. Különösen négy főbb költői periódus kerül előtérbe: 1. az irodalmi forradalom időszaka a Weimarba való költözésig, 2. Weimar és Olaszország, 3. a klasszikus realizmus elméletének kidolgozása, Goethe fáradozása egy német nemzeti színház és német nemzeti irodalom létrejöttéért, 4. Goethe harca az egyénnek a kapitalista társadalomban elfoglalt helyzete ellen és a klasszikus pozíciók védelme a romantika irracionális tendenciáival szemben. Ezt az időrendi beosztást — mintegy kereszt- és hosszmetszetként — különtermek szakítják meg, amelyek vagy kortörténeti és ideológiai kitekintést adnak (a társadalmi és ideológiai feltételek 1750 körül, az irodalmi forradalom Németországban, a weimari viszonyok 1770 körül, a francia forradalom hatása Németországra, a klasszikus realizmus elmélete és gyakorlata, Németország a haladás és reakció között), vagy pedig Goethe több életszakaszából meghatározott eredményeket gyűjtenek egybe (Goethe politikai tevékenysége, természettudományos és művészettörténeti munkássága, nemzeti színház, Faust stb.). Két különválasztott tanulmányi szertár csatlakozik a múzeumhoz. Egy természettudományos szertár, amelyben első ízben mutatják be a goethei természettudományos gyűjtemény darabjait a maguk gazdagságában, és első ízben biztosítanak lehetőséget arra, hogy a látogatók maguk is újra elvégezhessék Goethe kísérleteit és ellenőrizhessék azoknak még ma is változatlan érvényességét. Egy másik tanulmányi terem az irodalom és a művészet kérdéseinek egyéni tanulmányozására vagy csoportos látogatókkal való megbeszélésére szolgál, s ehhez ugyancsak gazdag szemléleti anyag áll rendelkezésre. A forma, amelyben a kiállítási anyagot bemutatják, új utakat követ. Átépítéssel számos építészeti hibát kiküszöböltek. A legújabb múzeumtechnikai eszközökkel — világos, közvetett fényvezetéssel, szépformájú vitrinekkel és kiállítási asztalokkal, amelyek szinte kézzelfogható közelségbe hozzák tárgyukat, egységes képkeretezéssel (a történelmi aranykereteket az új keret köntöse fogja közre) és a lényegre szorítkozó, jól emlékbe vésődő fogalmazással , tudományosan és esztétikailag mélyen átgondolt összefüggésekben tárják elénk a gondosan kiválasztott anyagot. Ezen túlmenően minden terem bejáratánál rövid, világos felirat ad bevezető tartalmi tájékoztatást a látogatónak. 66