VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 9. ÉVFOLYAM (1963)
1963 / 3. sz. - SZEMLE - DARABOS PÁL: J. D. Salinger útja
Továbbfűzi gondolatait és ezekből kiderül, hogy mi volt az oka előző iskolájából való eltávozásának: ,,A legnagyobb okok egyike, amiért elhagytam Elkton Hillst, az volt, hogy csalókkal voltam körülvéve. Ez az egész." Ez a látszólag egyszerű gondolat a kulcsa Holden magatartásának a világgal szemben. Háromnapos útja során rá kell jönnie, hogy ez az egész világ csalókkal van tele. Mindent megpróbál ezekben a napokban, hogy normális kapcsolatot alakítson ki a világgal, az emberekkel, de nem sikerül. Mindenkiben és mindenben csalódnia kell. Csalódik szobatársában, Stradlaterben, aki „nagyon szekszuális fattyú", és aki elcsábítja ideálját, akivel ő, Holden pusztán dámajátékot szokott játszani. Csalódik másik iskolatársában, Ackley-ben, akihez vigaszért megy, miután Stradlater megverte. Búcsú nélkül távozik a kollégiumból és New Yorkba utazik. Hazamenni szülei lakására nem mer, mert a kollégiumból három nappal előbb távozott, mint ahogy a karácsonyi szünet megkezdődött. Perverz alakokkal teli szállóba megy, ami még jobban megundorítja a világtól. Hogy megszabaduljon kínzó magányérzésétől, elfogadja egy kerítőnek az ajánlatát és felküldet magához egy prostituáltat. De amikor az megjön, megijed és megundorodik ettől a lehetőségtől is, és a taksát kifizetve érintetlenül küldi el. Maurice, a kerítő azonban visszatér hozzá és jogtalanul még magasabb összeget kér. Holden ezt megtagadja, mire Maurice leüti és a prostituálttal együtt elveszi tőle a kért pénzt. Kétségbeesetten elköltözik a szállodából, és telefonon felhívja egyik leányismerősét, Sallyt. Találkoznak, és Holden ezen a találkán elmondja Sallynak, hogy mennyire megundorodott mindentől, a várostól, a gépektől, az emberektől, akik igazi közösség helyett szektákba tömörülnek. ,,A pacákok, akik a kosárlabdamérkőzésre járnak, összetartanak, a katolikusok összetartanak, az átkozott intellektuelek összetartanak, a bridzselő pacákok összetartanak. Még az átkozott A Hónap Könyvei Klubhoz tartozó alakok is összetartanak." Ő azonban mindenfajta közösségből kihullott. Ezért romantikus fordulattal arra akarja rávenni Sallyt, hogy szökjenek meg együtt vidékre. Sally azonban sokkal hétköznapibb típusú ember, semhogy el tudná fogadni ezt a tervet, így azután szakítanak. Holden eljut a csalódás utolsó fokozatáig, ezután már csak egy fokozat van hátra: a halál. New York egyik parkjában megkísérti a halál képe is. Elképzeli és kiszínezi magának a halált, tüdőgyulladást fog kapni és meghal. De a halál sem olyan egyszerű ebben a világban. Szinte maga előtt látja, hogy az általa gyűlölt, ostoba alakok mennek el majd a temetésére, és semmitmondó üres szavakat mondanak el felette. Öccse, Allie sírjának emlékképe azután végképpen elűzi belőle a halálvágyat: „Amikor szép idő van, szüleim nagyon gyakran kimennek és virágcsokrot helyeznek el az öreg Allce sírjára. Néhányszor én is velük mentem, de aztán abbahagytam. Elsősorban bizonyosan nem örvendeztem meg, hogy itt látom őt ebben az őrült temetőben. Körülvéve halott pacákokkal és sírkövekkel, meg mindennel. Amikor sütött a nap, akkor nem volt nagyon rossz, de kétszer —kétszer — esni kezdett az eső, amikor ott voltunk. Rettenetes volt. Esett az ő vacak sírkövére és esett a hasán levő fűre. Mindenhová esett. A temetőben járó látogatók mind futni kezdtek, mint a fene a kocsijaik felé. Ez volt az, ami majdnem megőrjített. Minden látogató beszállhatott a kocsijába és felcsavarhatta a rádióját, meg minden, és mehetett valami finom helyre vacsorázni — mindenki, kivéve Allie-t. Nem tudtam elviselni. Tudtam, hogy csak a teste van a temetőben, és hogy lelke az Égben van, de semmiképpen nem tudtam elviselni."5 E lelkitusa után elhatározza, hogy hazamegy. Titokban hazalopódzik. Csak húga, Phoebe van otthon. 3 SALINGER: i. m. 19. 4 SALINGER: i. m. 170. 5 SALINGER: i. m. 201—202.