HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 13. ÉVFOLYAM (1967)

1967 / 1. sz. - SZEMLE - SZIKLAY LÁSZLÓ: Benyovszky Móricz a lengyel s a magyar irodalomban

tette a lehetőségét annak, hogy akkor, amikor a XIX. század nagy nemzeti fellendülése s polgárosodása idején mind a lengyel, mind a magyar irodalom az elnyomó idegen nagy­hatalom ellen s a korszerű nemzeti élet kialakításáért vívott harc eszköze volt, Benyovszky is e küzdelem tényezőjévé vált. Nem meglepő, hogy alakja nem magából a nemzeti hagyo­mányból kerül a romantikus, majd az utóromantikus írók műveibe. Gvadányi ugyan még talán csak a hazai mendemondákra támaszkodik, amikor ismert költeményében az „egész­séges" (provinciális) hagyományok ideálját látja Benyovszkyban s a „naj­módi" ellen használja fel „eszményképül". De a további fejlődésben nem lehet elhallgatni Kotzebue: Graf Benyowski und die Verschwörung auf Kamtschatka című drámájának hatását. Ez a forrás nem tartozik korának legkiválóbb műalkotásai közé; annyit mégis fontos elmon­danunk róla, hogy a klasszicista színműveknek ismert morális problémáját, szerelem és kötelesség kollízióját helyezi cselekménye középpontjába. Ez kap a lengyeleknél lengyel, nálunk magyar nemzeti színezetet, s játszik fontos szerepet a fejlődésben egészen a nacionalizmus XX. századi hanyatlásáig. A lengyeleknél magának Kotzebue darabjának a fordítása, illetőleg lengyel „nemzeti szellemben" való átdolgozása indítja el azt a fejlő­dést, amelynek nem kisebb költő jelenti a folytatását, mint Juliusz Slowacki, aki a ro­mantikus költő fantáziájával teremti meg a számos Benyovszkyról szóló műtől elütő, mű­vészileg ma is élményt nyújtó poémáját. Nálunk Doppler operája, majd Jókainak 1888-ban az Emlékiratok alapján kiadott Benyovszky-életrajza jelzi a hős hasonló útját, s azt, hogy mindabban, amit a XIX. század folyamán itt is, ott is tősgyökeresen nemzetinek tekintettek, mennyi az idegenből mesterségesen átplántált elem, a jövőért küzdő költők fantáziájának terméke. Az, ahogy Benyovszkyt a lengyel s a magyar nemzeti mozgalom a maga arculatára adaptálta, rendkívül nagy hasonlóságukra utal. Ugyanakkor Siero­szewski nagy gonddal mutat rá a különbségre is, amely a lengyel s a magyar társadalmi­politikai helyzet sajátos adottságainak következménye. Benyovszky a lengyeleknél a függetlenségi harc szimbólumává lett, nálunk a magyar —lengyel barátságért s az elnyo­más ellen vívott — nemesi színezetű — küzdelmet támogatta. A XIX. század második felében tőlünk nyugatra Benyovszky annak a haladást már kevésbé szolgáló szalon­irodalomnak a hősévé lesz, amelyet a német Luise Mühlbach regénye képvisel. Kamcsatka s Madagaszkár hőse itt nemeslelkű arisztokrata, aki min­denekfölött a becsület lovagja, s akit irracionális erők segítenek abban, hogy nagy tette­ket tudjon végrehajtani. Jókai Benyovszky­ életrajzában, majd századunk elején Waclaw Sieroszewski Beniowski és Ocean című, egymással összefüggő két jelentős regényében nem lehet figyelmen kívül hagyni e szemlélet hatását, ugyanakkor észre kell venni azt is, hogy a romantika korának hősi, nemzetnevelő s buzdító törekvései e művekben még ekkor is fellelhetők. Mint ahogy többször és több helyen is céloztunk rá. Kelet-Európában a sajá­tos társadalmi és politikai viszonyok következtében a romantikus szemlélet még száza­dunk elején is hatott, s keveredett az új művészi irányok nem egy érdekes vonásával. Figyelemre méltó volt maga a vita is, amelyen Andrzej Sieroszewski megvédte doktori disszertációját. Mind a két opponens (Csapláros István és e sorok írója), mind a hozzászólók hangsúlyozták művének filológiai és eszmetörténeti jelentőségét; e mellett eltörpülnek azok a megjegyzések, amelyek az opponensek és a hozzászólók részéről a mű egy-két problematikus helyére mutattak rá. E megjegyzések közül itt csak egyet említünk, azt, hogy Benyovszky nyomai — ha a lengyeleknél s a magyaroknál lényegesen kisebb mértékben is — a szlovák irodalomban is megtalálhatók. Mint ahogy Andrzej Sieroszewski is rámutat: Joao Niznánsky a két világháború közt — a XIX. századi lengyel s magyar beállítás ellenpólusaként — szlovák nemzeti hőst csinál belőle. Az Emlékiratoknak az aufklarista Jirí Palkovic előszavával a felvilágosodás korában megjelent, Samuel Der­stansky által biblikus cseh nyelven készült fordítása viszont még mint csak „honfitársat" (krajan) emlegeti, hogy aztán Ján Bobula feleségének fordításában Mühlbach regényének

Next