HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 13. ÉVFOLYAM (1967)
1967 / 1. sz. - SZEMLE - SZIKLAY LÁSZLÓ: Benyovszky Móricz a lengyel s a magyar irodalomban
tette a lehetőségét annak, hogy akkor, amikor a XIX. század nagy nemzeti fellendülése s polgárosodása idején mind a lengyel, mind a magyar irodalom az elnyomó idegen nagyhatalom ellen s a korszerű nemzeti élet kialakításáért vívott harc eszköze volt, Benyovszky is e küzdelem tényezőjévé vált. Nem meglepő, hogy alakja nem magából a nemzeti hagyományból kerül a romantikus, majd az utóromantikus írók műveibe. Gvadányi ugyan még talán csak a hazai mendemondákra támaszkodik, amikor ismert költeményében az „egészséges" (provinciális) hagyományok ideálját látja Benyovszkyban s a „najmódi" ellen használja fel „eszményképül". De a további fejlődésben nem lehet elhallgatni Kotzebue: Graf Benyowski und die Verschwörung auf Kamtschatka című drámájának hatását. Ez a forrás nem tartozik korának legkiválóbb műalkotásai közé; annyit mégis fontos elmondanunk róla, hogy a klasszicista színműveknek ismert morális problémáját, szerelem és kötelesség kollízióját helyezi cselekménye középpontjába. Ez kap a lengyeleknél lengyel, nálunk magyar nemzeti színezetet, s játszik fontos szerepet a fejlődésben egészen a nacionalizmus XX. századi hanyatlásáig. A lengyeleknél magának Kotzebue darabjának a fordítása, illetőleg lengyel „nemzeti szellemben" való átdolgozása indítja el azt a fejlődést, amelynek nem kisebb költő jelenti a folytatását, mint Juliusz Slowacki, aki a romantikus költő fantáziájával teremti meg a számos Benyovszkyról szóló műtől elütő, művészileg ma is élményt nyújtó poémáját. Nálunk Doppler operája, majd Jókainak 1888-ban az Emlékiratok alapján kiadott Benyovszky-életrajza jelzi a hős hasonló útját, s azt, hogy mindabban, amit a XIX. század folyamán itt is, ott is tősgyökeresen nemzetinek tekintettek, mennyi az idegenből mesterségesen átplántált elem, a jövőért küzdő költők fantáziájának terméke. Az, ahogy Benyovszkyt a lengyel s a magyar nemzeti mozgalom a maga arculatára adaptálta, rendkívül nagy hasonlóságukra utal. Ugyanakkor Sieroszewski nagy gonddal mutat rá a különbségre is, amely a lengyel s a magyar társadalmipolitikai helyzet sajátos adottságainak következménye. Benyovszky a lengyeleknél a függetlenségi harc szimbólumává lett, nálunk a magyar —lengyel barátságért s az elnyomás ellen vívott — nemesi színezetű — küzdelmet támogatta. A XIX. század második felében tőlünk nyugatra Benyovszky annak a haladást már kevésbé szolgáló szalonirodalomnak a hősévé lesz, amelyet a német Luise Mühlbach regénye képvisel. Kamcsatka s Madagaszkár hőse itt nemeslelkű arisztokrata, aki mindenekfölött a becsület lovagja, s akit irracionális erők segítenek abban, hogy nagy tetteket tudjon végrehajtani. Jókai Benyovszky életrajzában, majd századunk elején Waclaw Sieroszewski Beniowski és Ocean című, egymással összefüggő két jelentős regényében nem lehet figyelmen kívül hagyni e szemlélet hatását, ugyanakkor észre kell venni azt is, hogy a romantika korának hősi, nemzetnevelő s buzdító törekvései e művekben még ekkor is fellelhetők. Mint ahogy többször és több helyen is céloztunk rá. Kelet-Európában a sajátos társadalmi és politikai viszonyok következtében a romantikus szemlélet még századunk elején is hatott, s keveredett az új művészi irányok nem egy érdekes vonásával. Figyelemre méltó volt maga a vita is, amelyen Andrzej Sieroszewski megvédte doktori disszertációját. Mind a két opponens (Csapláros István és e sorok írója), mind a hozzászólók hangsúlyozták művének filológiai és eszmetörténeti jelentőségét; e mellett eltörpülnek azok a megjegyzések, amelyek az opponensek és a hozzászólók részéről a mű egy-két problematikus helyére mutattak rá. E megjegyzések közül itt csak egyet említünk, azt, hogy Benyovszky nyomai — ha a lengyeleknél s a magyaroknál lényegesen kisebb mértékben is — a szlovák irodalomban is megtalálhatók. Mint ahogy Andrzej Sieroszewski is rámutat: Joao Niznánsky a két világháború közt — a XIX. századi lengyel s magyar beállítás ellenpólusaként — szlovák nemzeti hőst csinál belőle. Az Emlékiratoknak az aufklarista Jirí Palkovic előszavával a felvilágosodás korában megjelent, Samuel Derstansky által biblikus cseh nyelven készült fordítása viszont még mint csak „honfitársat" (krajan) emlegeti, hogy aztán Ján Bobula feleségének fordításában Mühlbach regényének