HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 13. ÉVFOLYAM (1967)
1967 / 1. sz. - KÖNYVEK - FRIED ISTVÁN: Német Filológiai Tanulmányok II. (Arbeiten zur deutschen Philologie II.)
und seine Beziehungen zu den mitteleuropäischen und osteuropäischen Theaterkulturen ); ebből is kiderül, mennyire igaz, hogy Prága évszázadokon át a kultúrák találkozóhelye volt. A szlovák Milena Cesnaková-Michalcová (Österreichische und ungarische Schauspieltruppen in der Slowakei und die Entstehung des slowakischen Liebhabertheaters) már kevésbé látja világosan és főként történetileg a különböző kultúrák találkozásának és együttélésének állami keretek által megszabott feltételeit. A belgrádi Milena Nikolic (Die Entstehung des serbischen Nationaltheaters im 19. Jahrhundert) és a szófiai Pentsche Penen (Einfluss und Wechselwirkung der Donauund Slawenländer auf die Entstehung und Entwicklung des bulgarischen Theaters) mindketten a színház nemzeti fejlődésében rajzolják meg a nemzetközi összefüggések vonalait, s ugyanígy tesz a finn Verneri Veistäjä (Verbindungen des finnischen Theaters in drei Richtungen), aki hazája nemzeti színházának kialakulását a nyugatról, keletről és délről jövő hatások között mutatja be, néhány kedves és baráti magyar vonatkozással. A román Valeriu Rapeanu tanulmánya (La dramaturgie roumaine contemporaine) szorosan ragaszkodik tárgyához, napjaink és a közelmúlt román drámairodalmához. A kétoldalú kapcsolatokkal foglalkozó tanulmányok közül elmélyült muzeális kutatómunkájával és illusztrációs anyagával a cseh Jiří Hilmeráé (Die bühnenbildnerischen Beziehungen zwischen Böhmen und Österreich im 17. und II. Jahrhundert) emelkedik ki, noha a szerzőt nem egyszer bizonyos nehézségek elé állítja az anyag nemzeti szétválasztása. Honfitársa, Artur Závodsky (Über einen Zeitabschnitt der progressiven Beziehungen des tschechischen und deutschen Theaters in den böhmischen Ländern) a csehszlovákiai haladó német és cseh színházművészet közös antifasiszta törekvésiről ad érdekes, szép beszámolót. A szerb Strahinja K. Kostic (österreichische Dramatiker auf der Bühne des serbischen Nationaltheaters in Novi Sad) drámatörténeti tanulmánya a helyi témával is tipikus jelenségeket igazol, a szlovén Dusán Ludvik (Die Beziehungen zwischen dem Laibacher und dem Wiener Vorstadttheater zwischen 1790 und 1948) már előadása címének dátumaival is bizonyítja bemutatott anyagának bizonyos párhuzamosságait a magyar fejlődéssel, a horvát Slavko Batusic (Das kroatische Natio naltheater in Zagreb und seine historischen Beziehungen zum tschechischen und polnischen Theaterleben bis 1914) első pillanatra távolibbnak tűnő, de mégis igen instruktiv témát választ az önálló hor vát színházkultúra kibontakozásának felvázolására. A lengyel Stanislaw Kaszynski (Polnisch-österreichische Theaterbeziehungen) ismét arról győz meg, hogy csak a dátumokat kellene kissé módosítani és a helyneveket megváltoztatni, s nagyjából ugyanazt a kontaktust, ugyanazt a műsorcserét lehetne elmondani több keleteurópai országról is az osztrák kapcsolatok vonatkozásában. A tartalmas folyóiratszámot Liviu Ciulei (Bukarest) szcenikai és Mladen Mladenoff (Szófia) a modern bolgár vígjátékkal foglalkozó tanulmánya, valamint a jugoszláv és a magyar színháztudomány 1965. évi válogatott bibliográfiája egészíti ki. Tanulságul mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg örvendetes tényként, hogy a kelet-európai színháztörténeti kutatásba az osztrák színháztudomány is bekapcsolódott. E tény történeti szükségességéről és tudományos hasznáról nem kell több szót ejtenünk. A bécsi színpad áttételes és közvetlen kapcsolata, átadó, felvevő és közvetítő hatása történetileg oly szembeszökő és következményeiben oly intenzív, hogy nyomait és maradványait még ma is kitapinthatjuk mind az osztrák, mind az egyes kelet-európai országok színházkultúrájának szövetén. De más szempontból is jelentős a kelet-európai színháztörténeti tanulmányoknak ez a gyűjteménye. A magyar színháztudomány ebben az évben nemzetközi ülésszak megrendezésére készül. Az erők felmérésében, a témák elrendezésében és kiválasztásában nem jelentéktelen az a segítség, amelyet e bécsi „előzmény" tapasztalatainak megfontolásából kaphat. VAJDA GYÖRGY MIHÁLY » » * Német Filológiai Tanulmányok II. (Arbeiten zur deutschen Philologie II.), Debrecen, 1966. Kossuth Lajos Tudományegyetem, 143. A debreceni egyetem újabb germanisztikai kiadványában a tanulmányok egy része a német irodalmi fejlődés néhány sajátos problémáját fejtegeti (Manfred Hajduk Thomas Mann tanulmánya, Helmut Rudolf: Helden in der Krise stb.). Másfajta értekezések szélesebb érdeklődési körről tanúskodnak. A kötetet nyitó tanulmány Vajda György Mihály: Die deutsche Literatur zwischen Ost und West c. műve. A szerző műelemzéseit már Schillerről s Lessingről írott, népszerűsítő jellegű monográfiáival bizonyította, ám a komparasztika fejlődéséhez is megvan az iránytűje. (V. F., 1962. 325 — 73. p.). E „tipológiai vázlat"-ában a német irodalom közvetítő szerepét méltatja, melyet kelet és nyugat