HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 16. ÉVFOLYAM (1970)

1970 / 1. sz. - SZEMLE - PÁRICSY PÁL: A nyugat-afrikai színház története

ba is kapott állami szerződést. Ugyanekkor hozták létre a dahomeyi nemzeti színházat (1960), az accrai egyetemen a Drama Stúdiót (1961),­­ 1961 után szerveződtek meg Nigériá­ban a színházi élet felvirágzásáért is sokat tevő Mbari Klubok. Míg a volt Francia-Nyugat-Afrikában már a 40-es években működtek állandó színtársulatok, s 1954-től a szenegáli fővárosban állandó színházépület is volt.28 Ghanában és Nigériában csak a függetlenné válás (1957 ill. 1960) után alapították az első színháza­kat. Ghana tette meg az első lépést. A modern ghanai színház megteremtése F. T. Sutherland nevéhez fűződik. Az 1958-ban létrehozott­­Huma Experimental Players együttes főként tin nyelvű előadásokat tart. Sutherland az akan nép mese- és mondavilágából meríti művei témáját, legtöbb színműve a híres mesehős, Ananse valamelyik kalandját viszi színre,29 s darabjainak szövegével, stílusával, realista díszletek és jelmezek használatával a népmesevilág igazi légkörének megteremtésére törekszik. Legtöbb művében alkalmazza a népi zenét és zene­szerszámokat (elsősorban a dobokat) is, egyesek szerint azonban ez nem igazi népzene.30 A Drama Studio másik háziszerzője, Joe De Graft angol nyelvű műveiben a fiatal ghanai „középosztály" és az értelmiség helyzetét elemzi.31 A napjainkban első műveikkel jelentkező fiatal színműírók a társadalmi dráma területén kísérleteznek. Nagy figyelmet keltett C. A.A. Aidoo, az accrai színművészeti szak volt növendéke, akinek The dilemma of a ghost c. drámáját 32 nagy sikerrel mutatták be több afrikai országban és Európában is. S. Acquaye az 1961-ben bemutatott Obadzeng 33 és az 1962-ben előadott Во mong (Inkább te)34 c­­ga nyelvű műveiben az ének, a pantomimszerű mozgás és a zene együttes alkalmazásával az opera afrikai formájának kialakítására törekszik. A Nigériában napjainkban működő mintegy 40 állandó együttes többsége zenés­táncos produkciót mutat be, néhány társulat és színműíró azonban szakítva a hagyo­mányokkal — az európai színház afrikai megjelenésének gyakorlatával — vagy átformálva azokat, újat adott nemcsak az afrikai, hanem az egész világ színházkultúrájának. H. Ogunde nyomdokait követve D. Ladipo kísérleteiből a 60-as évek elején új drámaforma született, az úgynevezett „népi opera", amely egyrészt a népi drámatradí­ciók betetőzése, másrészt összekötő kapocs, szintézis az európai hatásra elterjedt szín­játszás és a hazai hagyományok között. Duro Ladipo — sok más nyugat-afrikai íróhoz hasonlóan — bibliai történetek dramatizálásával kezdte pályafutását. Együttese és színműíró-tehetsége akkor kerültek a figyelem középpontjába, amikor az 1962-ben megalakított oshogboi Mbari Mbayo Klub lehetőséget adott számukra más művek bemutatására is. Ladipo főműve az Oyo birodalom történetét feldolgozó drámatrilógia, amelynek részei az Oba Moro (1962, A­ki- 28 A Dio Pale színházat 1954-ben nyitották meg Dakarban, az épületet romlása miatt 1963-ban lebontották, s utódját, az 1200 férőhelyes Daniel Sorano színházat 1965-ben avatták fel. 29 Az afrikai színház nyelvi problémáihoz és Sutherland színházának történetéhez is érdekes adalék, hogy A­ ZEiTLiNnel folytatott beszélgetésekor SUTHERLAND még így nyilatkozott: „Az angol tekintélyes nyelv. Az az érzésem, színházi előadásra nem alkal­mas a tvi." Csak első műve, a Foruwa sikere bátorította fel további tvi drámák írására. — Vö.: A. ZEITLIN: Ghana's young theatre. Theatre Arts, No. 11. (1963) 65 — 67. 30Vö.: A. ZEITLIN: i. m. 67. 31 Sons and daughters. London, 1964. Oxford Univ. Press, 54. (Three Crowns Books) 32 London, 1965. Longmans, 50. 33 "Obadzeng — Ghana's first musical". West African Review, No. 405 (1961) 10 — 13. 34 "Bo Mong! New musical show hits Accra hard on the heels of 'Obadzeng"'. West African Review, No. 411 (1962) 19 — 21.

Next