HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)

1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - FOLLINUS GÁBOR: Boris Lapunov: V mire mečty

Verne és Wells — minden egyéb csak előz­mény: az utópiák, regényes hipotézisek, csodás utazások és rendkívüli kalandok csupán előfutárai annak az irodalmi mű­fajnak, amely a XX. században virágzik fel s amely lényegében a tudomány ered­ményei alapján jövőbe vetített emberi, társadalmi és filozófiai problémák speku­latív megfogalmazásában nyújt újat és sajátosat. Gattegno az így definiált science-fiction történetében három fontos szakaszt külön­böztet meg: az elsőt még a kaland, az egzotikum uralma jellemzi, (bár az új tendencia első jelentős írói, Capek, Zamja­tyin és Huxley is ekkor jelentkeznek); az amerikai magazinok (Weird Tales, 1923 és Amazing Stories, 1926) ekkor kezdenek érdeklődést kelteni a téma iránt. A máso­dik szakasz, 1937-től, a science fiction aranykora: ekkor alakítja át az Astounding Stories című magazint J. W. Campbell Astounding SF néven irodalmi igényűvé s egyben tudományosan komolyan meg­alapozottá. Campbell lapjának a sikere nyomán elszaporodtak Amerikában az ilyenek (Galaxy, The Magazin of Fantasy and Science Fiction), a tudományosság pedig olykor meghökkentő fokon jelentke­zett. 1944-ben amerikai katonai körökben nagy nyugtalanságot keltett egy, az atom­bomba működését pontosan leíró SF-novella, de kiderült, hogy indiszkrécióról szó sincs, csak a műfaj és a szerző tudomá­nyos felkészültsége és logikája működött olyan jól, hogy képes volt előre látni a valót. A SF harmadik korszaka a hatvanas években kezdődik. A második világháború után egyre szélesedő tábort érdeklő műfaj­ban — természetesen a kaland, az izgalom és a borzalom tömegműfaja mellett -ekkor válik nagy jelentőségűvé a spekulatív fikció: az emberiség aktuális problémáinak a jövőbe vetített és a jövő perspektívájá­ban szemlélt regényes megjelenítése. A SF Európában is ekkor kezd komolyabb érdeklődést kelteni; Gattegno a francia és a szovjet tudományos fantasztikumot tartja jelentősnek (az utóbbinak olyan, Wellsszel egykorú ősei vannak, mint Ciolkovszkij). A rövid történeti bevezetés után Gat­tegno a science fiction témaköreit rendsze­rezi és elemzi. Ez a könyv nagyobb és, anyagának korlátozottsága ellenére is, érdekesebb része (az anyag a franciául kiadott műveket tartja számon, főleg az amerikai, kisebb részben a francia regé­nyeket). Az első fő témakör: az ember és a társadalom kérdései — a jövőbe vetített technokrácia világa és annak morális viszonyai, a robotok és a számítógépek az ember világában, az emberi faj mutációi­nak és halhatatlanságának hipotézisei. A különös és földön kívüli világok a másik nagy téma, amely az űrutazások techni­kai és lélektani vonatkozásain kívül a föl­dön kívüli lények elképzelt alakjának és képességének morfológiáját éppúgy fel­dolgozza, mint az ember és a földön kívüli világ viszonyának konfliktusait. Végül a leginkább filozófiai mélységű témakör: az idő legyőzésének elméleti (a jövőbe vetítési, extrapolációs) és gyakorlati (a múltba illetve a jövőbe „utazó" ember) hipotézi­seit az irodalom eszmei és gondolati szint­jén feszegeti. Befejezésül fontos kérdéseket fogalmaz meg Gattegno: a tudomány és az irodalmiság viszonya mellett külön tanulmányozást igénylő az a tétele, hogy a tudományos fantasztikum maga olyan ideológia, amely korunkat mitológiájaként, társadalmait pedig állásfoglalások tenden­ciáiként jellemzi. M. P. Борис Ляпунов: В мире мечты. Москва, 1970. Издательство «Книга». 212. Borisz Ljapunov az orosz nyelvű tudo­mányos-fantasztikus irodalom történetét áttekintő könyvecskéje három különálló egységre tagolódik. A kötet leghasznosabb része az 1958 —1968 között orosz nyelven megjelent tudományos-fantasztikus és fan­tasztikus művek bibliográfiája. A biblio­gráfia áttekinthető és praktikus felosztás­ban csoportosítja a különböző típusú kiad­ványokat, és tartalmazza a kritikai művek rövid jegyzékét is. Érdekes az írók, irodalomtörténészek, kritikusok fantasztikumról tett­ megnyi­latkozásainak a szerző által összeállított gyűjteménye is. A kötet gerincét képező tanulmányban azonban előbukkannak azok a fogyatékos­ságok, amelyek a science fictionról szóló kritikai irodalommal szemben táplált jogos kétségeket igazolják. Mindaddig, amíg a tudományos fantasztikum elméletírói nem képesek meghatározni vizsgált tárgyak sa­ját minőségét, csak pozitivista leírás, tema­tikus csoportosítás lehetséges (ezt teszi Ljapunov is), amelyik különnemű, külön­böző minőségű jelenségeket hoz közös nevezőre. A fantasztikum megléte önmagá­ban ugyanis nem képezheti az elméleti megközelítés alapját, mint ez többek között Ljapunovnál is megfigyelhető. Ilyenformán nem történik más, mint egymástól lényegi meghatározottságukban különböző alko­tások összevonása, amelynek során teljesen elsikkad a tudományos-fantasztikus mű­vek, a társadalmi utópia és a művészi rendszerébe fantasztikus elemeket beépítő

Next