HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)
1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - T. ERDÉLYI ILONA: Lino Aldani: La fantascienza
műfaj nemzetköziségére, európai (Anglia, Szovjetunió) elterjedtségére, és szól néhány szót a japán science fiction-ról is. Jobb híján a könyv ma a felsorolt hiányok ellenére is a nélkülözhetetlen kézikönyv szerepét tölti be, sőt, a tárgyalt korszak előzményeire, az írók korábbi modelljeire is utal a portré-fejezetekben, ezzel hangsúlyozza, hogy a műfaj nem a semmiből támadt, hanem irodalmi folytonosságra épül. KRETZOI MIKLÓSNÉ Lino Aldani: La fantascienza, l'incenza, 1962. Ed. La Tribuna, 189. Aldani olasz nyelven elsőként foglalja össze mindazt, amit a science fictionról tudni kell. Könyve kis kézikönyv, az olasz olvasónak szánt enciklopédia, még akkor is, ha nem címszavak szerint adja ismeretanyagát. Magyarországon is szükség lenne effajta tájékoztatásra. Nálunk is épp oly keveset tudnak erről az irodalmi műfajról, helyesebben irodalmi jelenségről, mint Olaszországban, ahol a hatvanas évek elején honosodott meg. A szerző szívesebben használná az angol szót a fogalom jelölésére, mert a neológ „fantascienza" nem adja vissza a „scientic fiction" pontos jelentését. A műfajt Áldani így definiálja: ,,A világegyetem fantasztikus ábrázolása — térben és időben —, amely a logikai-tudományos gondolkodás szigorú következetességével halad. Az olvasót képessé teszi arra, hogy a különleges és lehetetlen helyzetek megteremtésével az eddigitől eltérő módon kerüljön kapcsolatba a világgal." Előzményei — Áldani szerint — Asszurbanipal ninivei könyvtárának ékírásos szövegeihez nyúlnak vissza, mert a műfaj egyidős kultúránkkal. Az előzmények közé sorolja a Bhagavadgitát, a Ramayanát és Firduszit is. A klasszikus elődök közt Lukianoszt, Keplert, Cyrano de Bergeracot, Morus Tamást, Campanellát, Bacont, Swiftet, de Foe-t és Voltaire-t tartja számon. A nagy változást E. A. Poe személyéhez köti, majd a pozitivista kutatások terjedéséhez, ám a modern sci-fi csak a XIX. század második felében született meg, új életet nyerve a szenzációs tudományos felfedezésektől. Az első virágkort Aldani Verne és Wells nevéhez kapcsolja. Az ő nyomukban jártak a XX. század első évtizedeinek írói: G. Servies, H. Hudson, W. Emerson, E. Forster és a legismertebb: Conan Doyle. Az olasz szerző külön fejezetet szentel K. Ciolkovszkij munkásságának. A kiváló orosz matematikus és fizikus nevét Olaszországban sajnálatosan kevesen ismerik, pedig ő nyitotta meg az utat az ég kalandorai előtt, amikor saját tudományos felfedezéseit és eredményeit tudományosfantasztikus regényeiben népszerűsítette. Amerikában 1926-ban, az „Amazing Stories" c. folyóirat megjelenésétől kezdve tekinti Áldani tömegirodalomnak a sci-fit. A következő fejezetek az amerikai és orosz sci-fi írókat, műveiket mutatja be. Az igazi nagy népszerűséget a műfaj az ötvenes évek elején érte el, amikor a repülő csészealjak hozták izgalomba a világot. Ez volt az „arany korszak" Amerikában és Nyugat-Európában. Ebben az időben csak az USA-ban mintegy negyven folyóirat jelent meg. A nagyarányú fejlődéssel együttjárt a specializálódás, a folyóiratok tematikailag is elkülönültek egymástól. A sci-fi és a pszichológia összefüggését illusztráló fejezetnél (K. G. Jung: Die moderne Mythos !) érdekesebb az a fejezet, amely a sci-fi helyzetét mutatja be Olaszországban. Itáliában soha nem lett igazi divattá, mint Európa más országaiban. Az olaszoktól — mondja Aldani — idegen a spekulatív irodalom, igazán közel soha nem kerülhet az olaszhoz az az irodalmi mű, amelyik nem számol érzelmi hatással. Innen, hogy az olasz írók nemigen fordultak a műfaj felé, vagy ha mégis írtak, idegen néven jelentették meg könyveiket. Az olaszok „szentek, hajósok, költők, előfutárok és még nem értett vagy néha túlságosan is megértett lángelmék népe, de nem a sci-fi íróké". (Mintha a legutóbbi években mégis változott volna valamit a helyzet !) Az első nagyobbszabású kezdemény az amerikai szerzők antológiája Scienza Fantastica, 1952-ben indult meg, majd Mondadori kiadásában a Romanzi di Urania c. sorozat. A kiadók azonban a közönség érdektelensége miatt jó időre elveszítették kedvüket. Az olasz szerzők közül Aldani Massimo Zeno, L. R. Johannis, Roberta Rambelli (Robert Rambell), N. L. Janda, Luigi Berto, Maurizio Viano, Andrea Canal, Ugo Malguti nevét emeli ki. Az igazi sci-fi „all'italiana" még nem született meg, megmaradt a tárca-rovatban, a képregényben és néhány filmkísérletben. Mindez — mint Aldani írja — nem az írók tehetségtelenségének következménye, inkább a közönség érdektelenségének, a sci-fi olvasók kis táborának. A kis kézikönyv jól tájékoztat. Két hasznos katalógus egészíti ki: egyik az Olaszországban megjelent külföldi sci-fi szerzőkről és művekről, a másik az olasz írókról és műveikről, álneveikkel együtt. A kötet kellemes meglepetése az a sok illusztráció, amelyek időrendben haladva 129 9 Helikon