HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 19. ÉVFOLYAM (1973)

1973 / 4. sz. - KRÓNIKA - BÍRÓ FERENC: Csokonai születésének 200, évfordulójára

megjelent, és a fölkészüléshez segítséget adott. Ez a hagyomány folytatódik, s az egy­hangúlag javasolt 1974. évi találkozó előtt a második tudományos tanácskozás anyaga is megjelenik idegen nyelven. A témajavaslatokból a szimpózium Szervező Bizottságának elnöke a résztvevők helyeslésével a következő témákat tűzte ki a következő mátrafüredi nemzetközi konferencia napirendjére: Le système du despotisme éclaire; Les styles et courants des Lumières; Culture et son public. A magyar felvilágosodás 200 éves évfordulója jegyében megrendezett nemzetközi konferencia Bessenyei tiszaberceli szülőházának megtekintésével, a hazai felvilágosodás vezéralakja síremlékének megkoszorúzásával, a nyíregyházi Bessenyei György Tanár­képző Főiskola névadó ünnepségén való részvétellel, végül Nyírbátor meglátogatásával ért véget. HOPP LAJOS Csokonai születésének 200. évfordulójára Debrecen, 1973. október 19—21. Debrecen, a magyar felvilágosodás legnagyobb költőjének szülővárosa látta ven­dégül az Irodalomtörténeti Társaság 1973. évi második vándorgyűlését. A Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulója alkalmával rendezett tudományos ülésszak ünnepi keretek között, gazdag kulturális programokkal együtt zajlott le, az elhangzott előadások jelentősen hozzájárultak a költő életének és művének teljesebb megismeréséhez. Az első napon — Kiss Tamás költő lírai emelkedettségű megemlékezése után — Szilágyi Ferenc az életrajzi kutatások jelenlegi helyzetét, problémáit és lehetőségeit vá­zolta fel, ismertette új kutatási eredményeit, amelyek közül a legnagyobb érdeklődést egy, már a költő érett korszakából való s eddig ismeretlen költemény bemutatása ébresz­tette.­­ A második nap első előadója Julow Viktor volt, ő a Csokonai által megvalósított stílusszintézisről szóló nagyszabású tanulmányának részleteit ismertette. A költő élet­művének különböző stílusrétegeit vizsgálat alá vevő előadás mintegy az egész ülésszak alaphangját ütötte le, s a Csokonai-mű sokszínűségére, költői eredményeinek rendkívüli változatosságára vetült éles fény. Bécsy Tamás a ,,Karnyóné"-t elemezte, az ún. „közép­pontos" színmű modelljének egyik megvalósulását látva benne a mű szereplőinek viszony­rendszere és a keletkezés szituációja között mutatott ki megfeleléseket. A Csokonai­kéziratokon található javításokat, újrafogalmazásokat, betoldásokat vette szemügyre Vargha Balázs, megfigyelései alkotáslélektani, eszme- és stílustörténeti szempontból egyaránt izgalmas következtetések levonását tették lehetővé. Jobbágyné András Katalin a Csokonai-életmű sorsának talán legfontosabb aspektusáról szólt, arról, hogy milyen problémák és lehetőségek adódnak e költészet középiskolai tanításával kapcsolatban.­­ A harmadik ülés első előadójaként Baráti Dezső „A reményhez" című költemény komplex elemzését s új értelmezését tartalmazó tanulmányából mutatott be részleteket, a „remény" ideájának XVIII. századi változatairól szólva fontos észrevételekkel járult hozzá a modern fogalomtörténeti kutatásokhoz is. Csokonainak s költőbarátjának, Pálóczi Horváth Ádámnak a newtoni világképhez való viszonyuk analóg s eltérő vonásait vizs­gálta Bíró Ferenc: az előadás a „Vidám természetű poéta" című 1793-as programvers értelmezéséhez nyújt szempontot. Gyenis Vilmos a költő zsengéinek még barokkos stí­lusát elemezte, bennük négy stílusréteg jelenlétét állapította meg, s jellemezte őket árnyalt művelődéstörténeti háttér felvázolásával. A Csokonai életrajz-kutatás egy régi problémáját oldotta meg — minden valószínűség szerint véglegesen — Nagy Sándor új adatok tömegével cáfolta azt a feltételezést, amely szerint Csokonai első múzsája, korai szerelmes verseinek „Rozáliá"-ja a korán elhunyt jóbarátnak, Földi Jánosnak felesége lett volna. Vajda György Mihály tanulmánya a korabeli európai költészet távla­taiba helyezve mutatta be a Csokonai-oeuvre neoklasszicista vonásait, az előadás által feltárt párhuzamok tanulságosak s eszméltetőek voltak. Az elhangzott előadások kivétel nélkül nyomtatásban is hozzáférhetők lesznek, túlnyomó részük az Irodalomtörténeti Közlemények (1973/6) és az Alföld (1973/11.) Csokonaival foglalkozó számaiban jelenik meg, néhányuk pedig más folyóiratokban, illetve már sajtó alatt levő tanulmánykötetekben.

Next