HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 22. ÉVFOLYAM (1976)

1976 / 2-3. sz. - DOKUMENTUM - LUKÁCS GYÖRGY: A világnézetek haláltánca. Részlet a "Szakadék" Nagyszálló c. tanulmányból - Lukács György Cesare Caseshez írt leveleiből

iróniánál. Thomas Mann a háború utáni első években egy kissé hasonló parazi­tikus világnézeti regényt írt, ha nem is Musil intellektuális magaslatán, a Varázshegyet. A különböző polgári világnézetek itt is kölcsönösen semmivé oszlanak. De Thomas Mann még a polgárság tudatos ideológusa, az általános és mindenoldalú bomlással az egyszerű polgárok egyszerű, szűkszavú magatar­tását állítja szembe és a végtelen gyümölcstelen vitákban széteső hőseit a világháború „acélfürdőjében" teszi morálisan egészségessé. Musilnál a szét­esés még sokkal messzebre jutott. Az ő szemében már semmi polgárinak sincs többé pozitív értéke, de éppen ebből a mindent szétbomlasztó kétségbeesés­ből meríti — szkeptikus-misztikus — érveit az ennyire megvetett fennálló számára. A polgári világ számára, amelyet lát és ahogyan azt látja, már csak az a kérdés, hogy milyen kritikai vagy lázadó ideológiával alkalmazkodjék az ember gyakorlatilag a fennállóhoz; tehát az a dilemma, hogy ezt az alkalmaz­kodást filiszteri vagy patológiai formákban viszik-e keresztül, a tudatos és öntudatlan öncsalás milyen keverésével. Musil személyes és írói szubjektív becsületessége nem kérdéses. De műve nem egyéb, mint egy kiváló eszközök­kel megalkotott szofizma: „Mindabból, amit mondunk, egyáltalán semmi sem stimmel." (Fordította : Zalai Zoltán) II. Lukács György Cesare Caseshez írt leveleiből Kedves Cases! 1964. május 15. Kissé elkésve válaszolok kedves lapjára. Ennek azonban Ön az oka, mert a kis értekezése Musilról rendkívül érdekelt engem és erre részletesebben kellett válaszolnom. Úgy találom, hogy nagy kár, hogy nézetét Musil regényé­ről beépítette egy néhány oldalas ironikus polémiába (mindenekelőtt a 272 273. o.). Mert úgy látom, hogy itt végre megtalálta e kérdés kritikai magvát és főleg azért írok Önnek, hogy fellelkesítsem, hogy e témáról beható elvi dolgozatot írjon. Az, hogy az Ön alapgondolata rendkívül egyszerű, az igaz­sága mellett szól. Amit Musilnál általában a régi regény válságaként fogtak fel, az Musilnak, az írónak a belső válsága, képtelensége arra, hogy egy nagy kor­ témával megbirkózzék. És azt is hiszem, hogy itt megtalálta a kulcsot. Az eredeti terv az első világháború előtti Ausztria kritikája. Ehhez Musilnak megvoltak az élményei és bizonyos képességei, és önmagában lehetséges lett volna, hogy osztrák párhuzam keletkezzék a Varázshegyhez. És teljesen igaza van, ha úgy véli, hogy a fasizmus vetette ki Musilt e pályáról. Ennek követ­keztében keletkezett a regény szerkezetében a feloldhatatlan problematika. Ha e káosznak van valódi irodalmi párhuzama, akkor az szintén osztrák jelenség Karl Kraus elnémulása Hitler feltörésekor. Csakhogy ez Kraus­nál egyértelmű, persze nem könnyen megfejthető gesztus volt, míg Musilnál romhalmaz maradt vissza. Eközben az az érdekes, amire Ön is céloz, hogy bi­furkáció következett be egy elméleti-publicisztikai antifasizmus és a feneket­len bensőségességbe való tiszta befordulás között. Eddig az Ön, véleményem szerint fontos felfogása. Most csak az volna a fontos, hogy ezt a dolgot ne csupán Musilnak, az osztrák írónak összeomlá­saként értsük meg, hanem osztrák jelenségként is. Az első kérdéshez tettem

Next