HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 37. ÉVFOLYAM (1991)

1991 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - F. DÓZSA KATALIN: A biedermeier férfi és női divat; hatása Magyarországon

F. DÓZSA KATALIN A biedermeier férfi és női divat­ hatása Magyaroszágon „Oldalpillantás és szemlesütés nimfája! A legbájosabb a nap melyik percében vagy?" Keats írta ezeket a sorokat Georgina Augusta Wyllie-hez, megfogalmazva a XIX. század első felének romantikus nőideálját. Ez a nőalak gyökeresen különbözött a ro­kokó csillogó, az életet kifinomultan élvező dámájától vagy az empire stílus antik szobrokat utánzó felvilágosult hölgyétől. Gyengéd, kedves, törékeny fiatal leányka, aki semmit sem tud az életről, amikor minden érzékiségtől mentesen átengedi ma­gát a „férfinak", az egyetlennek az életében. A szintén gyengéd, érzelmektől fűtött, de komoly férfi cserébe dédelgeti, eltartja, s mindenekfelett tiszteli. A nemek közöt­ti különbség, társadalmi szerepük élesen kettéválik. A nő a lakás falain belül marad —­­ a háztartás őrangyala, gyermekeinek gondos anyja és a férj eszmei bátorítója. A férfi a házon kívül, „az élet viharában" küzd és dolgozik családjáért, s lemond mindenről, amit nőiesnek tart, így például az öltözködés játékos örömeiről. A fiata­loknál elfogadható, ha többet törődnek külsejükkel, de a megállapodott férfiakhoz méltatlannak tartják az olyan asszonyi foglalatosságot, mint a piperészkedés. Napóleon bukását követően Franciaország elvesztette divatirányító szerepét. A hatalmas politikai, katonai és gazdasági veszteség után az 1840-es években kezdett magához térni, s főleg majd csak 1848 után, III. Napóleon udvarában lesz ismét egy olyan egyéniség Eugénia császárnő, aki képes fényes udvartartást maga köré gyűjteni, s a hagyományokhoz híven feladatának tartja saját megjelenésével is támo­gatni a francia ipart. A biedermeier női divatot Ausztria és a német fejedelemségek formálták, a férfiviseletet London. Anglia új életformát kínált a világnak, amelynek középpontjában a gentleman állt. Az ancien régime édes életének korlátlan élvezője helyett a talpig becsületes úriember a mintakép, aki a selymek, a­ bársonyok, a drágakövek feltűnő csillogását átengedi a hölgyeknek, ő maga a színárnyalatok finom összeválogatásával, ruhája tö­kéletes szabásával és visszafogottságával kíván tüntetni. Elsősorban gyapjúszövetet hord — Anglia a gyapjúszövetgyártás központja — , csak bonyolultan megkötött nyakkendője és mintás mellénye készül selyemből. Az a gondolat, hogy a férfihoz nem illik a cicoma, meglehetősen új — így a század első évtizedeiben még elég sok mindent találunk, ami ma nőiesnek tűnik. A haj sütő­vassal csigákba fésült, a bajusz és a szakáll szintén gondosan ápolt és göndörített. A fejen magas, henger alakú cilinder trónolt, amelynek neve kéményre emlékeztet ma­gyarul is: kürtökalap. Legtöbbször kék, barna vagy fekete frakkot, kabátot hordtak, amely domborúan szabott a mellkasra. Ezt a különleges szabásformát vászonmerevít

Next