HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 1. szám - Számítógépes irodalomtudomány

Számítógépes irodalomtudomány Az irodalomtudományi kutatásokban régi ismerős a számítógép, ám mégis újra és újra szükséges bemutatkoznia. A Helikon jelen számában a számítógépes irodalomtudomány elmúlt fél évszázadáról és a ma legújabb technológiáiról egy­aránt tájékozódhat az olvasó. A kötet tanulmányainak homlokterében a számító­­gépes filológia elméleti és gyakorlati kérdései állnak. Ha kisebb mértékben is, de a számítógépes irodalomtudomány olyan területei is megjelennek, mint a távoli olvasás, a szilometria vagy az adatbázis-építés. Julianne Nyhan Tito Orlandival készült interjújának fordítása a digitális böl­csészeti, s egyben a számítógépes filológiai kutatások kanonizált és mitizált ősfor­rását, Roberto Busa kutatásainak tényleges hozadékait vitatja. A beszélgetés a ko­rai nevén számítógépes bölcsészet vagy bölcsészinformatika, ma közkeletű nevén digitális bölcsészet elmúlt közel hét évtizedébe nyújt személyesebb hangvételű betekintést. A számítógépes irodalomtudományról általában, illetve a diszciplí­nát ért új keletű támadásokról, s azok lehetséges elhárításáról Almási Zsolt ír. Különszámunk többi cikke a tudományos elektronikus szövegkiadások készí­tésének kérdéseivel foglalkozik. Maróthy Szilvia bevezető tanulmánya a hagyo­mányos és a számítógépes filológia változásait a vizuálistól az adatszerű meg­közelítés felé tartó folyamatként mutatja be. Golden Dániel az utóbbi évtizedek eredményeit, beváltott és megvalósításra váró ígéreteit tekinti át, s amellett érvel, hogy a kulturális örökség digitalizációjában korunk humanistáinak, filológusai­nak különösen nagy szerepe és felelőssége van. Kalcsó Gyula a kéziratos források tudományos elektronikus kiadásának elméleti kérdéseivel foglalkozik, követen­dő kiadási elveket fogalmazva meg. Fellegi Zsófia és Palkó Gábor az Arany János Emlékév során készült digitális szövegkiadások elkészítésének és webes publiká­lásának komplex munkafolyamataiba nyújt betekintést, Szénási Zoltán szemléje pedig a hazai tudományos elektronikus szövegkiadások három nagy műhelyének (az ELTE ВТК volt Bölcsészinformatikai Önálló Programja, az MTA-DE Klasszikus Irodalmi Textológiai Kutatócsoport, illetve a DigiPhil) kiadványait mutatja be. A kötet cikkei mind elméleti megfontolásaikkal, mind gyakorlatiasabb javasla­taikkal nagyban hozzájárulhatnak a textológiai kutatások újragondolásához, s egy­úttal a számítógépes irodalomtudományról szóló diskurzust is megélénkíthetik. A szám elkészítésében közreműködtek: Tubay Tiziano és Maczelka Csaba. A kötetet Maróthy Szilvia szerkesztette. A Szerkesztőbizottság

Next