Hadi és más nevezetes történetek, 3. kötet (1790)
?10 falra. A förtelhordó alig hagyta ott azos két kontignátiós deszka épületet, mellyben egy darabot adatott a snitt ökörből, nála lévő tálába; hogy már néki esett a’sokaság az említett alkotványnak, ’s nem tölt belé egy fertály óra, hogy azt földig rontotta. Vizonyrúság volt nézni, hogy’ repdestek az emberek fejeik felett a’ deszka darabok, és miként kapkodták azokat a’ levegő égben. A’ Mészárosok ragadták el az Ökröt nagy lármák között. Ezen időben kenyeret is hánytak a’ népnek. — Gr. Linzendorf emlékeztető pénzt hányt. (Mind aranyból, mind ezüstből verettek efféle pénzek, a’Koronázás’ emlékezetére, a telkeknek eggy oldalán ezen kereken menő felülírás szemléltetik: Iestatett Concordia az az Kegyességgel és Eggyességgel. Ennek alatta pedig az eterányában, a’ Ts. Korona, alább ismét a’ Ts. Kard és Pársza, keresztül egymásra téve, ’s ezeknek közepén a' birodalom’ Almája. A’ más oldalon következendő sorok olvastatnak : Leopoldus. II. Hung. et» Boh. Rex. Arch. Aupr. M. D. Hetr. EleBius, Rex» Romanorum» Coronatus. Francofurti. IX. QEl. MDCCXC.) de bezzeg vált is baja; mert alig tudták a’ Katonák’s dárdás Testőrzök védelmezni a tolakodó sokaságtól, mellyeket magokat is gyakran földre ejtette. ( Hasonló tolakodások kö’ztt kapkodták el diribröl darabra vagdalva azon posztot is, mellyel bé volt vonva a’ Bertalan’ Templomától fogva a’ R ómeng készült hid. Meg volt ugyan szoros’an parantsolva, hogy senki is magával kést vinni, ’s azzal a’ posztónak addig, míg a’ menetet fogott tartani, néki esni ne merészelljen, de arra nem hajtott a’ nép, majd mindennél eggy egy nagy kést látott volna az ember, és