Hadi és más nevezetes történetek, 4. kötet (1791)
666 #&9 co ) szentelhetnénk ? Való ugyan , drága jó Iffjú ! hogy rövid az idő , a’ tudomány pedig messze terjed, mellyre törekedtek ; de mit nem vihet rövid idő alatt is véghez az ember, ha egy kis szorgalmatosság járul igyekezetéhez; tudván azt, hogy az elö menetel nem az idő’ hosszaságának, hanem a’serénységnek gyümöltse? — Ne mellőzzük el tehát kötelességünket, mellynek teljesítésére annyira le csatol bennünket születésünk’ állapottya. Két dolog emeli nagyra hirét nevét minden Nemzetnek , úgymint a bátor szívhez kötött erős kar , és az ekésén szólló nyelvnek messze terjedt hathatóssága: az elsőt meg adgya a’ Magyaroknak ízéles mind a’ Világ ; és ha a’ másodikat hozzá köttyük, vallyon, nem szólhatunk e’ mi is olly bátran, mint hajdan a’ Frantziák, ama’ késedelmes Fábiusnak szóllottanak a’ Kluszínusok mezején ? Kövessük tehát el kezdett utunkat, jó síjak! ’s ne szenvedgyük egy szempillantásig is, hogy alább valók legyünk egyéb Nemzeteknél. Ha álmélkodására Európának idegen nyelven tudtuk szorúltság’ idején fojtatni ügyünket, mire nem mehetünk vallyon, ha mi azokat Hazánk’ édes nyelvén fogjuk igazgatni. Valóban mi, tsak szorgos kezekkel fogjunk a’ dologhoz, azok leszünk ma holnap , kik Európának leg hiressebb Nemzeteivel az elsőségért szembe álhatunk. A’ Magyar Nyelv nem olly nehéz , mint közönségesen ítélnek némellyek felőle, sőt gyönyörködtető , és szeliden hangzó annyira, hogy tsak azzal nem szeretteti meg magát, a’ ki azt vagy nem érti, vagy csupán csak ellensége. — Hasznos is, és felettébb szükséges, hogy annak megtanúlásában foglalatoskodgyunk; mert küszövünkben áll az idő, mellyben a’ nélkül tulajdon Hazánkban jövevények, vagy éppen számkivetettek leszünk. Ám ez lészen ez utlt eszköze jó-