Hadi és más nevezetes történetek, 4. kötet (1791)

•Sfr ( O ) 4l?al El nem gondolha­tjuk. De jek­­nk visgálljuk, Mi baja, és a’ földre le tenni próbá­ljuk. — Hát nem mondtuk Anyám? ládd melly szépen járhatsz , És még napról napra több több erőt várhasz. Ha minden erőnkből egés­z’ ki fogyunk is, Az égre segítünk, ha meg szakadunk is; És ámbár azok, kik oda fenn fénylenek, Hozzád képest szörnyü magosban légyenek. De azt meg muta­tjuk, hogy­ be verjük őket, Vissza pótolván az el­vesztett időket. Be verjük , mert nézd meg írásunk’ sorából, Mit látsz,mit reménylhets­z mind a’két Hazából. Tekints elébb hármas ég-tartó hegyére, ’s keresztes koronát hordó tetejére. Gondolhadd ezt lenni ditsösség’ halmának, ’s a’ középső ágát virtus’ óltárának, Tűzzel vassal nézzed miként tolonganak A’ Korona alá, hogy fel juthassanak Szerelm­esid , kik mind azon törekednek, Hogy ott királyi szék épüllyön nevednek. Fordúlly innen ama’ kissébbik Hazára, Arra a’ hét hegyen virágzó Romára. Tekints el felette bértzes bástyájának, Látod e’ szép rendet ege’ tsillagának. Ny­elv. A’ régi Systemák talán már el múltak? És az egek ’s földek egés­z’ meg újjúltak. Mi dolog? hiszem csak egy Venus volt régen; Most már hármat látok azon a’ kis égen.­y a miket nem hittem, már mind meg eshetnek, Látom, hogy káttse'gbe sem­mik se jöhetnek. Ovid. //. T. I. Ügy van. Ve­nusoknak méltán gondolhatod Őket, Minerváknak de jobban mondhatod. Ha a’pernek lelke olly almát tsinálna, Mellyre szépség helyett elméről irkálr­a, És azt­ mellé tenne, hogy tsak annak szá­nya, A’ ki ír Hazának leg hívebb Leánya: Bez­ 74.3

Next