Hadi és más nevezetes történetek, 4. kötet (1791)

744 && c­o ) Bezzeg izzadnál ám ekkor bölts Aranka . Ha rád bízatna e’ gömbölyű aranyka. Tudom, segédeimül hívnád Vérségit is; De nem mégy semmire, ámbár ő segít is. Te, ama’ ragyogó türóf Bánfy Házának , Melly mell első dísze a’ hegyes Hazának Lég első nagysággal ékeskedő fénnyét, Nyelvünk’ növésének egy leg főbb reménnyét Anna’ Palm Josefa Gróf­ Asszonyt gondolod, Hogy peres almáddal markát meg tsókolod, He a’ Bánfy szóra mi ötlik füvedbe, Báró Bánfy Klára jut ágyé eszedbe, Kiről végeztetett, hogy Férjét el vegye A’ halál, és légyen Gróf Betlen’ Özvegye. Ezen két Nagyságos Asszony nevezetre, E’ két érdemekkel fényes tekintetre, Ezen két böltsesség’ élő remekjére, Nyelvünk’ boldogsága páros reménnyére. Vesd tehát szemedet, ’s választást most tegyél, Melly’k érdemli, hanem igaz Párt legyél. Már a’ Betlen hangra mozganak alaki Vérséginek, ’s ezt is alig várhattya ki D , Gróf Teleky e Kegyelmességének, Kinek sas szárnyon jár hire nagy nevének, Kinek érdemének mostan az a’ JurTa, Hogy a’ kis Hazának Kantzelláriusja, Mind a’ szeretetben, mind, a’ böltsességben, Mind Nyelvünk­ körülit­ed való segítségben, Valóban Párjának mint Gróf­ Asszonyának A’ nagy méltóságú Betlen Susánnának Azok mellé rakja egy rendbe virtuslat,, Ez tartya úgy szólván az almához juttat. Bízod jó, hogy tsupán eszünkben gondoltunk Illy álmát­, mert mi is már kéltségben voltunk. Majd ha ez a’ három tsillag Öszve megyen, E­s több is gyűl hozzá, hogy egy szép nap legyen. Akkor láthatod meg, óh Nyelvünk! mi­ lettél, ' Ifeg ?rev­­el, a’ mit nyaip reményettél. — Ti v.­­ .O T ^ •' r‘ Fel- '

Next