Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)

­372 Qto ( O ) a’ Memesi Vitézek döbbent helyeikre , ’s az Udv. Fő Mársall által vette ismét a’ kardot. Az Offertorium után, által adták ö Felségé­nek az Aslistens Püspökök a’ meg aranyozott, ’s ezüstözött kenyereket, és boros hordótskákat ö Felsége pedig adta azokat, egy, 30 aranyokat erő arany pénzel ( mellye­t az Ország’ Fő Kama­rássá adott által ö Felségének) a­ Konfekrátor­­nak , ki azt az Oltárnak leveles oldalára tétette, ö Felsége ismét vis­sza ment a’ Konfekrátortól a’ Trónusba, ’s le térdepelt. A’ Prefatio­ kezdetekor, le vette az ö Felsége fejéről a’ Fő Burggráf a’ Koronát, az Ország’ A­l Kamarássá pedig az atlatz sipkát. A’ Korona jobb felől egy párnára helyeztettetett; a’ sipkát pedig az Ország’ Al Kamarássá tartotta a’ kezé­ben. A’ Sanctus mondásakor , mindnyájan le­térdepeltek, az Ország’Jegyhordóin kívül. Az Ostya’ által­­ változása közben , térdre estek a’ Jegyhordók is; az Ország’ Marsallja, ’az örökös Zászlótartói föld felé tartott karddal és zás­zlókkal. Ugyan ekkor, másodszor adatott szálva az ágyúkból, ’s meg vonattak minden ha­rangok. Ő Felsége, meg indúlt hajadon fővel, az Ország’ Fő Udvari Mestere, ’s a’ Fő Burggráf, és a’ két Aff­iilens Püspökök között az Oltárhoz, ’s le térdelt annak felső léptsőjére. A’ Konfekra­­tor oda nyújtotta néki az ostyát, és a’ maga poharát. Az Ország’ Udv. Fő Mestere, és a’ Fő Burggráf térden állottak egymás ellenében ő Fel­sége mellett, ’s úgy tartották eleibe az oltári keszkenőt. Az Ország’ Fő Marsallja, az örökös Zászlótartók, és a’ Herold föld felé fordították azon közben, míg Úr’ vatsorájával élt ö Felsége, a’ kardot, a’ zászlókat, és a’ páltzát. A’ szentséggel való élés után, vissza tért ö Felsége, előbbeni kísérői között a’ Trónusba, s az Ország’ Fő Kamarássá fel tette a’ sipkát a.

Next