Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)
372 Qto ( O ) a’ Memesi Vitézek döbbent helyeikre , ’s az Udv. Fő Mársall által vette ismét a’ kardot. Az Offertorium után, által adták ö Felségének az Aslistens Püspökök a’ meg aranyozott, ’s ezüstözött kenyereket, és boros hordótskákat ö Felsége pedig adta azokat, egy, 30 aranyokat erő arany pénzel ( mellyet az Ország’ Fő Kamarássá adott által ö Felségének) a Konfekrátornak , ki azt az Oltárnak leveles oldalára tétette, ö Felsége ismét vissza ment a’ Konfekrátortól a’ Trónusba, ’s le térdepelt. A’ Prefatio kezdetekor, le vette az ö Felsége fejéről a’ Fő Burggráf a’ Koronát, az Ország’ Al Kamarássá pedig az atlatz sipkát. A’ Korona jobb felől egy párnára helyeztettetett; a’ sipkát pedig az Ország’ Al Kamarássá tartotta a’ kezében. A’ Sanctus mondásakor , mindnyájan letérdepeltek, az Ország’Jegyhordóin kívül. Az Ostya’ által változása közben , térdre estek a’ Jegyhordók is; az Ország’ Marsallja, ’az örökös Zászlótartói föld felé tartott karddal és zászlókkal. Ugyan ekkor, másodszor adatott szálva az ágyúkból, ’s meg vonattak minden harangok. Ő Felsége, meg indúlt hajadon fővel, az Ország’ Fő Udvari Mestere, ’s a’ Fő Burggráf, és a’ két Affiilens Püspökök között az Oltárhoz, ’s le térdelt annak felső léptsőjére. A’ Konfekrator oda nyújtotta néki az ostyát, és a’ maga poharát. Az Ország’ Udv. Fő Mestere, és a’ Fő Burggráf térden állottak egymás ellenében ő Felsége mellett, ’s úgy tartották eleibe az oltári keszkenőt. Az Ország’ Fő Marsallja, az örökös Zászlótartók, és a’ Herold föld felé fordították azon közben, míg Úr’ vatsorájával élt ö Felsége, a’ kardot, a’ zászlókat, és a’ páltzát. A’ szentséggel való élés után, vissza tért ö Felsége, előbbeni kísérői között a’ Trónusba, s az Ország’ Fő Kamarássá fel tette a’ sipkát a.