Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)

$&» C « ) 37. ő Felsége’ fejére; a’ Fő Burggráf pedig a’ Ko­ronát. Az utolsó Evangyéliomot követte a’ közön­séges áldás, a’ midőn harmadszor szóllaltak meg minden ágyúk, és harangok, ’s meg nyittattak a’ Kir. Lakó Hely’ kerületének minden kapui, hogy a’ Nép, melly is a’ nagy piatzra, egé­sz a’ nagy Száláig be botsáttatott, láthatta ő Felsé­gét. Ezen közben, által vette ő Felsége az Or­szág’ Fő írójától a­ Kir. Pálczát jobb kezébe; az ' Ország’Fő Birájától pedig az Ország’Almáját bal kezébe, ’s meg ind­ít a’Templomból azon kísérői­vel, kikkel a’ Sz. Venc­el Kápolnájából az Oltár­hoz ment volt. Ki érvén a’ Templomból, ha­sonló tzeremoniával ment vissza az Udvarba, mint a’ millyennel el jött volt onnan. Hogy el ért a’ Rendek’ Szobájába (mellynél maradott volt az Örökös Fő Ajtónálló a’ kúlfsal) meg állapodott ottan ő Felsége. Ekkor az Érsek Háza előtt lévő piatzra lovaglóit a’Fő Kintstartó a’ maga Segédjétől, ki az arany és ezüst emlé­keztető pénzeket vitte, ’s nehány első rangú Né­met, és Nemes Magyar Testörzőktöl kisértetve, ’s szórta az emlékeztető pénzeket a’ Nép közzé. Bezzeg volt Kapdulátzió. A’ fejér és veres posztó is a’Népnek engedtetett, a’ mellyen ment vala ő Felsége a’ Templomba. A’ Kir. ebédlő Asztal’ el készíttetéséhez dere­­kasban hozzá láttak azonban, az Ország’ ezüst edénnyeinek örökös Gondviselője , vagy Ezüst- Kamarássa ( Erbfilberkammerer) , a’ fő Konyha­­mester , és az udv. fő ezüst Kamarás, a’ ki Hely­tartója volt a’ fő Konyhamesternek. Az étel­­­vivők elött ment az örökös fő Asz­­talnak, páltzáját kezében tartva. A’ második fogas étkeket, valamint a’ poszpásztot is a’ Ts. ’s K­­Nemes Sífjak vitték. Midőn

Next