Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)
$&» C « ) 37. ő Felsége’ fejére; a’ Fő Burggráf pedig a’ Koronát. Az utolsó Evangyéliomot követte a’ közönséges áldás, a’ midőn harmadszor szóllaltak meg minden ágyúk, és harangok, ’s meg nyittattak a’ Kir. Lakó Hely’ kerületének minden kapui, hogy a’ Nép, melly is a’ nagy piatzra, egész a’ nagy Száláig be botsáttatott, láthatta ő Felségét. Ezen közben, által vette ő Felsége az Ország’ Fő írójától a Kir. Pálczát jobb kezébe; az ' Ország’Fő Birájától pedig az Ország’Almáját bal kezébe, ’s meg indít a’Templomból azon kísérőivel, kikkel a’ Sz. Vencel Kápolnájából az Oltárhoz ment volt. Ki érvén a’ Templomból, hasonló tzeremoniával ment vissza az Udvarba, mint a’ millyennel el jött volt onnan. Hogy el ért a’ Rendek’ Szobájába (mellynél maradott volt az Örökös Fő Ajtónálló a’ kúlfsal) meg állapodott ottan ő Felsége. Ekkor az Érsek Háza előtt lévő piatzra lovaglóit a’Fő Kintstartó a’ maga Segédjétől, ki az arany és ezüst emlékeztető pénzeket vitte, ’s nehány első rangú Német, és Nemes Magyar Testörzőktöl kisértetve, ’s szórta az emlékeztető pénzeket a’ Nép közzé. Bezzeg volt Kapdulátzió. A’ fejér és veres posztó is a’Népnek engedtetett, a’ mellyen ment vala ő Felsége a’ Templomba. A’ Kir. ebédlő Asztal’ el készíttetéséhez derekasban hozzá láttak azonban, az Ország’ ezüst edénnyeinek örökös Gondviselője , vagy Ezüst- Kamarássa ( Erbfilberkammerer) , a’ fő Konyhamester , és az udv. fő ezüst Kamarás, a’ ki Helytartója volt a’ fő Konyhamesternek. Az ételvivők elött ment az örökös fő Asztalnak, páltzáját kezében tartva. A’ második fogas étkeket, valamint a’ poszpásztot is a’ Ts. ’s KNemes Sífjak vitték. Midőn