Haditechnika 39. (2005)
2005 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR
Roncsok a Ferenc József híd környékén A hajózás és az árvízvédelem biztosítása érdekében az idők során egyre jobban szabályozták a természetes vízfolyásokat, igyekeztek fenntartani azok rendeltetésszerű állapotát. A pesti Duna-part Erzsébet-híd és Vámház közötti szakaszán 1871-72-ben alsó és felső lépcsős, majd 1879-81-ig a Boráros térig függőleges magas partot építettek ki. A két város további összekötésére 1893-ban rendeletet adtak ki. A Fővám téri hídra kiírt pályázatot Feketeházi János terve nyerte el. A kéttámaszú, rácsos szerkezetű híd szép vonalvezetését és rendkívüli karcsúságát a két végébe épített 650-650 tonna öntöttvas ellensúly biztosította. A hidat 1896. október 3-án adták át a forgalomnak. A második világháború végső szakaszában a dunai átkelőhelyek veszélybe kerültek. Az amerikai légierő ugyan nem határozta meg célpontként a hidat, ezért az 1944. szeptember 18-án kiskörút körzetén belül ledobott bombaszőnyeg is csak a rajta átvezetett közművek üzemeltetésében okozott károkat. A brit légierő aknarakásai pedig elkerülték a lakott területeket, ezért aknára futott hajó sem volt a közelében. A szárazföldi harcok nélküli napok Budapest bekerítésével megszűntek. A Boráros tér felől támadó 18. szovjet lövészhadtest 68. lövészhadosztálya házról házra szorította vissza a vele szemben álló 22. SS Mária Terézia önkéntes 53. és 54. lovasezredének leharcolt részeit. 1945. január 11-én a szovjet légierő Il-2-es repülőgépei támadták a hidakon visszavonulókat. Ekkor a híd közepét jelentős károk érték, lehetetlenné téve a gépjármű-közlekedést, továbbá a pályaszerkezet alatt vezetett vízvezetéken is megszűnt az ivóvízellátás. A Boráros téri német híd felrobbantása után a szovjet tüzérség a Duna partjáról közvetlen irányzással elérte a műegyetem épületeit és a híd budai hídfőjét. A Nagybátony-újlaki hajózási vállalat ROHAM nevű gőzöse sem tudott tovább hajózni, a felrobbantott híd budai hídfőjétől északra, 50 méterre a parttól eddig ismeretlen ok miatt elsüllyedt. A közraktár épületeinek elfoglalása után a szovjet tüzérség a pesti hídfőt is lőni kezdte. A fővámházban és a vásárcsarnokban utóvédként visszamaradt Dörner-harccsoport Rüdiger-csoportja 250 fővel biztosította a 22. SS-hadosztály visszavonulását. A Gellért Szállóban állomásozó német robbantóosztag a heves aknavető- és tüzérségi tűz miatt már nem tudta ellenőrizni a robbantásra előkészített robbanótölteteket. Az utolsó harcoló katona visszavonulása után, 16-án délután a szovjet légierő bombázása alatt a német osztag robbantotta a hidat, a felszerelt robbanótöltetek a középső részből 123 méternyi szakaszt leromboltak, a pesti hídfőbe szerelt töltetek nem robbantak fel. A budai oldalon levők robbanása az ellensúly alátámasztását bontotta meg, így a budai pillér ellensúlyai az alsó rakpartra zuhantak, magukkal húzva az egész budai kapuzatot. A pesti oldalon a kapuzat állva maradt. A bal pilléren három, a jobb pilléren egy konzolkeret maradt benyúlva a Duna medre fölé. A hidak felrobbantásával az óvóhelyekről előmerészkedő lakosság az ostrom befejezése után még jobban elszakadt egymástól, mint 200 évvel azelőtt. Egy héttel a harcok befejezése után, február 20-án megkezdődött a szükséghidak létesítése. Már március 17-én megnyílt a 700 és 900 tonna teherbírású uszályok felhasználásával készült Ferenc József híd. Az öt uszályra épített átkelő mindig a vízálláshoz kellett igazítani. A csökkenő vízállás és a mederben maradt hídelemek veszélyeztették az uszályok épségét. Ezért a víz alatt maradt roncsok legmagasabb pontját képező kandelábereket lángvágással levágták. A következő tél előre nem tervezett fordulatot hozott a híd életébe. Január 11-én megindult a jégzajlás. 3. ábra: Az uszályokra épített pontonhíd 1945 őszén 68 HADITECHNIKA 2005/4