Hadtörténelmi Közlemények 1894. évfolyam (7. kötet. Budapest, 1894)

I. Értekezések és önálló nagyobb dolgozatok - Illésy János, dr.: Várvizsgálatok 1557–58-ban 57. p.

VÁR VIZSGÁLATOK 1557—58-BAN. ELSŐ KÖZLEMÉNY. A mohácsi veszedelem után a várak rendkívül sokat nyertek fontosságukban. Az előtt legfeljebb a határszéli erősségek láttak viharos napokat, a mohácsi szerencsétlenség után azonban a török egyszerre az ország szivéig nyomulván, kétszáz esztendős uralma alatt az ország közepén, sőt legészakibb vidékén is portyázott, pusztított. Növelték a bajt az áldatlan polgárháborúk, a királyok és fejedelmek vetélkedése, Magyar- és Erdélyország külön­válása. A XVI. és XVII. század folytonos hadviselésében jó­formán csak a várak nyújtottak olyan a­milyen menedéket, ezek akasztották meg a győzedelmesen előnyomuló ellenséget, ezek voltak kulcsai messze terjedő vidéknek. Természetes tehát, hogy a küzdelem leginkább a várak leírása és megtartása körül folyt. Az erősségek fontosságának tudata vezérelte I. Ferdinándot, midőn a János király özvegyével, Izabellával kötött egyesség után kevésbé zaklatott napokhoz jutván, a hatalmában levő felső­magyarországi várakat biztosaival megszemléltette, hogy ezek jelentései alapján a mutatkozó hiányokat pótolván, ellenfelei tovább terjeszkedésének, melyre a fenforgó körülmények közt okvetlenül számíthatott, gátat vethessen s a sok vér és küzdelem árán birtokába jutott országrészt megtarthassa. A szemlére kiküldött bizottság, melyben Thurzó Ferencz elnöklete alatt Zalamanka Ferencz, Dóczy Gábor, Görtschacher Kristóf, Ördög Péter és Pesthi Ferencz vettek részt, 1556 aug. utolsó napján kezdte meg működését. Az uralkodó igen széles hatáskörrel ruházta fel őket, meghagyván nekik, hogy ne csak a

Next