Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Hadtörténelmi irodalom - Muráti Frigyes: Hunyadi 1456-i nándorfehérvári csatájá-nak története újgörög nyelven (Ism. Sz–ő) 257. p.

mások is, akik egy követ fújtak Rasputinnal és mérhetetlenül so­kat ártottak hazájuknak. A háború alatt Oroszországban mindenütt árulásról suttog­tak. Mindenkit meggyanúsítottak. Amellett az emberek nagy jó­létben éltek az országban, amit a harctérről jövő katonák láttak, természetes, hogy ez a harctéren rossz vért szült s megérlelte a béke utáni vágyódást. Daniloff rendkívül élénken írja le a forra­dalom érdeklődésének és kirobbanásának folyamatát. Mondhatni, ugyanaz történt Oroszországban 1917-ben, mint nálunk 1918-ban. A bomlás csiráit, a hátország nemtörődömsége következtében, elkeseredett és a harctérről megszökött katonák szórták szét az országban. A szerző a kötelező munka törvényének hiányában látja az orosz összeomlás egyik fő okát. A háború különben Orosz­ország végleges kimerüléséhez és elszegényedéséhez vitt. 1917 már­cius 1-én a hatalom már a két fővárosban alakult „munkás- és katonatanács"-ok kezében volt, amelyek olyan értelmű parancso­kat adtak a katonaságnak, hogy ez csupán az ő rendelkezéseiket teljesítse. Daniloff megrázóan írja le a cárnak a tábornokokkal folytatott tárgyalását, melynek eredményeképen lemondott a trónról öccse, Alexandrovics Mihály nagyherceg javára. Ez vi­szont a nép javára mondott le. Ezzel az orosz császárság megszűnt s a birodalom feltartóztathatatlanul rohant a végromlás felé. A. E. Opeibepikou Moupaiu : ro (Kn'vaőrfi­xca ft vtío Monrqifii B tov TioQ&rpov TtoAioo/ía tov Bíhyoactov ro, 1456. Nagy 8° 131 Athén, 1927. Nekünk magyaroknak egyik jellemző sajátságunk volt, hogy mindig haragudtunk, ha azt tapasztaltuk, hogy a külföld nem ismeri, vagy rosszul ismeri nemzetünk múltját, de azért vajmi keveset törődtünk vele, hogy az idegenek tudatlanságát kellő tájékoztatással eloszlassuk. Begubózva éltünk, csupán belpolitikai életünk áldatlan harcai iránt érdeklődve. Bezzeg másként jártak el szomszédaink, így például az oláhok is, akiknek sikerült római származásuk s a miénknél régibb erdélyi honfoglalásuk hazug meséjét mindenfelé elhitetniük s ezzel meggyőzniök a külföldet arról, hogy itt, a magyar földön, mi vagyunk a betolakodók, a bitorlók. Rettentő összeroppanásunk mintha egy kissé felnyitotta volna a szemünket. Kezdjük — elkövetett hibánkat jókésőn jóvá­téve — a külföldet is felvilágosítani. „Debuissez pridein!" Muráti Frigyes ny. honvédezredes is egyike azoknak, akik nagy nyelvtudásukra támaszkodva, kiváló szorgalommal dolgoz­nak ezen a téren s nemzetünk történetét olyan országokkal is meg­ismeretik, amelyek eddig talán semmit se tudtak rólunk. Muráti, mint az athéni Byzantinologiai Társaság tagja, új­görög nyelven írta meg Hunyadi 1456.-i nándorfehérvári csatájá­nak történetét. Tanulmánya most különlenyomatban is megjelent. A szerző nem végzett ezen a téren meglepő újdonságokat szol­gáltató kutatásokat, hanem csupán az eddigi feldolgozások alap-

Next