Hadtörténelmi Közlemények, 3. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1956)

2. szám - Tanulmányok - A nándorfehérvári diadal 500. évfordulójára. – 1956. 2. sz. 3–8. p.

A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 500. ÉVFORDULÓJÁRA Ez évben ünnepli népünk a török felett aratott egyik legnagyobb győzelem, a­­nándorfehérvári diadal 500. évfordulóját. Történelmünknek dicső dátuma 1456. július 22-e, mert­ e napon a magyar nép bebizonyí­totta, hogy elég­­erős hazája megvédésére mindeni­­hódítóval szemben, ha akad olyan vezető államférfi, aki bízik benne, s n­e­m fél kezébe fegy­vert adni. A magyar nép számára a haza akkor nem jelentett sokkal többet a legszűkösebb életlehetőségeknél, mégis végtelen akarattal raga­dott fegyvert e kevés védelmére.. Súlyos idők jártak, az időtájt hazánk felett. II. Mohammed török szultán világhódító tervei új­­állomásául Magyarországot, jelölte ki. Eddiigi harci sikerei és az országunkat jellemző korabeli állapotok céljait illető vérmes reményekkel tölthették el. A török had­sereg átszervezése, amelyet ő kezdett­­meg, gyors, eredményeket hozott, hadvezéri képességeit Konstantinápoly ostromakor, s másutt is megcsillogtatta. Híres jelmon­datában jól tükröződik életéne­k célja, az uralkodása elé önmaga kitűzte terv: „Miként egy isten uralkodik az égben, illő, hogy egy ura legyen a földkerekségnek is". A magabiztos hódító 1456-ban egy pártharcoktól feldúlt, erőforrásai egyesítésére képtelen ország ellen fordult. Néhány éves korábban Hunyadi János, a török elleni harc és a létükben fenyegetett népek összefogásának európai szervezőire,­ kora diadalmas hadvezére és széleslátókörű politikusa, kísérletet tett arra, hogy — megtörve az oligarchia erejét — megszilárdítsa Magyarországon a központi, hatalmat. Ez volt ugyanis egyik legfontosabb feltétele az európai kultúráit veszélyeztető hódító elleni sikeres harcnak. Hunyadi célkitűzéseit nem koronázhatta siker, mert a magyar nagyurakat nem hazájuk, vagy a szomszédos népek veszedelme, nem is az európai haladás érdekei késztették állásfoglalásra, hanem csakis k­önös érdekeik lebegtek szemük előtt. Jelentékeny katonai erőiket nem a nemzetüket fenyegető hódító visszaszorítására használták­­ fel, hanem­­ gyűlölt ellenfelük, Hu­nyadi hatalmának megtörésére és az élete ellen szőtt orgyilkos tervek végrehajtására. Nem a bárói ligák jószándékán múlt, hogy „nemzeti nagy létünk nagy temetője" Mohács volt 1526-ban, s nem hetven évvel korábban, Nándorfehérvár. . . A szultán rendkívüli készületeket tett hadjárata sikerének bizto­sítására. Már az előző év végén elkezdte dunai hajóhadának építését,

Next