Hadtörténelmi Közlemények, 3. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1956)
2. szám - Tanulmányok - A nándorfehérvári diadal 500. évfordulójára. – 1956. 2. sz. 3–8. p.
A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL 500. ÉVFORDULÓJÁRA Ez évben ünnepli népünk a török felett aratott egyik legnagyobb győzelem, anándorfehérvári diadal 500. évfordulóját. Történelmünknek dicső dátuma 1456. július 22-e, mert e napon a magyar nép bebizonyította, hogy elégerős hazája megvédésére mindenihódítóval szemben, ha akad olyan vezető államférfi, aki bízik benne, s nem fél kezébe fegyvert adni. A magyar nép számára a haza akkor nem jelentett sokkal többet a legszűkösebb életlehetőségeknél, mégis végtelen akarattal ragadott fegyvert e kevés védelmére.. Súlyos idők jártak, az időtájt hazánk felett. II. Mohammed török szultán világhódító tervei újállomásául Magyarországot, jelölte ki. Eddiigi harci sikerei és az országunkat jellemző korabeli állapotok céljait illető vérmes reményekkel tölthették el. A török hadsereg átszervezése, amelyet ő kezdettmeg, gyors, eredményeket hozott, hadvezéri képességeit Konstantinápoly ostromakor, s másutt is megcsillogtatta. Híres jelmondatában jól tükröződik életének célja, az uralkodása elé önmaga kitűzte terv: „Miként egy isten uralkodik az égben, illő, hogy egy ura legyen a földkerekségnek is". A magabiztos hódító 1456-ban egy pártharcoktól feldúlt, erőforrásai egyesítésére képtelen ország ellen fordult. Néhány éves korábban Hunyadi János, a török elleni harc és a létükben fenyegetett népek összefogásának európai szervezőire, kora diadalmas hadvezére és széleslátókörű politikusa, kísérletet tett arra, hogy — megtörve az oligarchia erejét — megszilárdítsa Magyarországon a központi, hatalmat. Ez volt ugyanis egyik legfontosabb feltétele az európai kultúráit veszélyeztető hódító elleni sikeres harcnak. Hunyadi célkitűzéseit nem koronázhatta siker, mert a magyar nagyurakat nem hazájuk, vagy a szomszédos népek veszedelme, nem is az európai haladás érdekei késztették állásfoglalásra, hanem csakis könös érdekeik lebegtek szemük előtt. Jelentékeny katonai erőiket nem a nemzetüket fenyegető hódító visszaszorítására használták fel, hanem gyűlölt ellenfelük, Hunyadi hatalmának megtörésére és az élete ellen szőtt orgyilkos tervek végrehajtására. Nem a bárói ligák jószándékán múlt, hogy „nemzeti nagy létünk nagy temetője" Mohács volt 1526-ban, s nem hetven évvel korábban, Nándorfehérvár. . . A szultán rendkívüli készületeket tett hadjárata sikerének biztosítására. Már az előző év végén elkezdte dunai hajóhadának építését,