Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)

4. szám - Andrássy Gyula gróf halálának 100. évfordulójára - Hermann Róbert: ‘A szép akasztott’. Andrássy Gyula 1848-1849-es szerepéről. – 1990. 3. p.

oly helyzetben van, mint az, ki már egészen az uzsorások kezében lévén, csak­hogy még néhány forintot kaphasson, kész ezreket aláírni. Az ily egyén, az ily nemzet, menthetetlenül veszve van." A talpraesett válasz az ifjú grófra irányította Deák figyelmét is. Közben Andrássy közeli barátságba került Széchenyivel és a liberális arisz­tokrácia más képviselőivel is. 1846. augusztus elején Széchenyi oldalán a Tisza-Gőzhaj ózási Társaság létrehozásán fáradozott. Széchenyi hatását jelzi, amit az ekkor körükben tartózkodó Kemény Zsigmondnak mondott; kérte Ke­ményt, hogy költözzön Pestre, „s ők az én munkásságomra támaszkodva alkot­nak egy progresszista pártot, mely ne ellenezze a jót csak azért, hogy a kor­mánytól jön, s ne fogadja el a rosszat csupán azért, mivel Kossuth Lajcsi mond­ja". Ami arra mutat, hogy Dessewffy érvei nem peregtek le egészen Andrássy­ról. Igaz persze az is, hogy ugyanekkor az'ajánlatát immár személyesen meg­ismétlő Dessewffynek Andrássy azt felelte: „Barátom, .. . oly köpönyegforgató emberre, mint te, semmi szükségünk. Van nekünk már egy társunk, ki orgá­numunk fog lenni, s ki mellé örömmel összegyűlünk". S ezt a konzervatív irányzattól való egyértelmű elhatárolódást jelzi az a néhol a jó ízlés határait súroló bökvers, amelyet Andrássy 1846 novembere, a konzervatív program közzététele után írt Dessewffy Emilhez, s amelyre az — ezt a határt messze túllépve — válaszolt.2 1847-ben, az országgyűlés meghirdetése után, Andrássy is követnek jelöl­tette magát. A követválasztást csupán az zavarta meg, hogy Kazinczy Gábor, akivel egyébként Andrássynak jó volt a kapcsolata, vissza akarta léptetni a másik ellenzéki követ jelöltet, Lónyay Gábort, Kossuth javára. Ám később ki­derült, ezzel célja az volt, hogy „gyanítván a Kossuth követségének kivihetet­lenségét", saját maga számára szerezze meg a követséget. Ennek érdekében még a megye konzervatív főjegyzőjével, Lehoczky Lászlóval is szövetkezett volna, ha a megyei konzervatívok őt pártolják. Lónyay azonban nem lépett vissza, Andrássy pedig kijelentette, „hogy ő sem Kossuthtal, sem Kazinczy Gáborral követnek nem megy"; s ezzel Kazinczy szándéka kútba esett. így aztán 1847. október 14-én Andrássyt és Lónyayt „közakarattal és így felkiáltás­sal" megválasztották Zemplén vármegye követeinek. Gróf Péchy Manó zempléni adminisztrátor István főhercegnek írott jelentésében úgy vélte, hogy Andrássy „ki Lónyayval együtt szónok nem lévén, avval tehát agitálni nem fog, külön­ben is nagy mértékben nagy arisztokrata, szelíd jellemű, nem heves, s nem 2 Andrássy Károlyra 1. Wertheimer: I. k. 4—7. o. ; Kossuth Lajos összes munkái, (a további­akban: KLÖM) VI. k. (S. a. r. Barta István) Bp., 1966. 1042. o. ; Varga János: Kereszttűzben a Pesti Hírlap. Bp., 1983. 17., 28., 31. o. ; Andrássy Gyula politikai pályájának kezdetére 1. Wert­heimer: I. k. 9—12. o.; Széchenyinek mondott szavai 1844-ben: Széchenyi István: Napló, (a továbbiakban: SZÍN) (Sajtó alá rendezte Oltványi Ambrus) Bp., 1978. 1057. o. (Az itt közölt szövegeket minden esetben összevetettük a naplók eredeti, idegen nyelvű kiadásával, ugyanis a névmutató gyakran összekeveri a különböző Andrássyakat. A válogatásban nem szereplő szövegeket is az eredeti, Viszota Gyula-ïéle kiadás alapján idéztük) ; Andrássy és Deák kap­csolatára l. Kónyi Manó: Visszaemlékezés Andrássy Gyulára. Bp., 1890. 10. o. Andrássy emlí­tett cikkét újra közölte Kónyi Manó: Andrássy Gyula gróí politikai első föllépése. Bp. H. 1890. l'ebr. 19. (Andrássy írt még a PH 1846. szeptember 15-i, október 6-i és 20-i számaiba is) ; Andrássy és a Tisza-Gőzhaj ózási Társaság: SZÍN 1118—1119. o. ; Andrássy és Kemény: Kemény Zsigmond naplója. (S. a. r. Benkő Samu) Bp., 1974. 129—130. és 135—136. o. : Andrássy versét 1. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) Personalia. N. Kiss család iratai. Kiss Miklóshoz írott levelek. Gorove István, 1851. július 27. — TJgy tűnik, hogy 1847 elején Andrássy némileg eltávolodott az ellenzék radikálisabb, Batthyány—Kossuth-féle szárnyától. Erre utal Szé­chenyi 1847. január 5-i naplóbejegyzése és egy január 19-i titkosrendőri jelentés. Gróf Széchenyi István naplói. (Szerkesztette és bevezette Viszota Gyula) Bp., 1939. VI. k. 499. o. (a továbbiak­ban: Viszota) és KLÖM XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. (S. a. r. Barta István) Bp., 1951. 270. o. — 5 —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék