Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990)
4. szám - Andrássy Gyula gróf halálának 100. évfordulójára - Hermann Róbert: ‘A szép akasztott’. Andrássy Gyula 1848-1849-es szerepéről. – 1990. 3. p.
darabos, — gr. Széchenyi ő Excellenciája, kit a nevezett gróf különösen tisztel, és kit magának úgyszólván mintául tűzött ki, igen sokban és sokat hathat". Andrássy alaposan rácáfolt e várakozásra. Erre mutatott az is, hogy a Kazinczy Gábor által szervezett „Szegénylegények" egyesületének egyik vezéreként nemcsak céljául tűzte ki az ellenzék eszméinek népszerűsítését, hanem tettlegesen is besegített az Ung megyei követválasztás idején az ottani ellenzéki jelölt, Bernáth Zsigmond megválasztásába; nemcsak szóbeli agitációval, hanem néha a konzervatív kettesekkel vívott tettleges küzdelemmel is. Az országgyűlés erőviszonyait ismertető titkosrendőri jelentés november 6-án egyértelműen az ellenzékhez sorolta, akárcsak egy másik, amely emellett még a jurátusok támogatójának is nevezte. Ez utóbbi megjegyzést nemsokára tettel is igazolta, amikor, már az országgyűlés alatt, megakadályozta egy jurátusának elfogását, s közben egy katona majdnem keresztüldöfte szuronyával. November 10-én, Pestről Pozsonyba utazva a Maria Dorothea gőzhajón, Bernáth Zsigmonddal arról beszélt, hogy a külföldi kormányzat szégyenteljes befolyását a magyar ügyekre csak úgy lehet megszüntetni, ha az ellenzék egységes marad. Andrássyt Pozsonyban már megelőzte a híre. „Tehetségeit lehetetlen volt fel nem ismerni, már a legközömbösebb társalgásnál is jelentkezett szellemes felfogása" — írta róla Pulszky Ferenc, kiemelve, hogy Andrássyt mind Széchenyi, mind Kossuth igyekezett magának megnyerni. „Széchenyi, mert lelke örült, ha főúri születés mellett tehetséget fedezett fel, szerinte az arisztokrácia csak úgy tarthatja magát fenn, ha nemcsak birtokával, hanem tehetségével is befolyást gyakorol a közéletre"; Kossuth pedig már csak a zempléni és családi ismeretség miatt is, s mert „nagyot várt tőle". A kor jeles historikusa, Horváth Mihály is „még nagy fiatalsága dacára is jeles készületű" követnek mondja." Az 1847. november 12-én megnyílt országgyűlésen az alsóházi ellenzék tevékenységét egy szűk körű „konferencia" volt hivatva koordinálni. Ebben Kossuth, Szentkirályi Móric, Pázmándy Dénes, Szemere Bertalan, Szent-Iványi Károly, Andrássy Gyula és Lónyay Gábor vettek részt, s Kossuth javaslatára alkalmilag még-meghívták a felsőházi ellenzék két vezetőjét, Teleki Lászlót és Batthyány Lajost is. Andrássy egész országgyűlési tevékenységén látszik, hogy jól megértette ennek az összehangolt működésnek a lényegét. Felszólalásaiban mindannyiszor az ellenzék radikálisabb szárnyának álláspontját képviselte és védelmezte, így a horvátországi magyarbarát nemesség sérelmeinek . Andrássy követjelöltségéről 1847. június 30-án döntött az ellenzék vezérkara. KLÖM XI. 284. o. ; Péchy jelentését 1. uo. 204—105. o.; 1. még Takáts Sándor: Idősb Andrássy Gyula gróf az 1847—1848. évi országgyűlésen. In: Hangok a múltból. Bp., é. n. 366—167. o. Egyébként Kossuth pesti követjelöltségének kérdése már augusztusban eldőlt, és ezt Andrássy is tudta. SZÍN 1159. o. (aug. 15.) A szegénylegényekre. Bajusz József: A zempléni „Szegény-legény" társulat. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez (a továbbiakban: AZT) IV. k. (1899). 282—288. o.; Matolay Etele: Emlékezés Andrássyról. Zemplén, 1890. márc. 9. (a továbbiakban: Matolay) 1890. I.; Wertheimer: I. k. 12. o.; Takáts: i. m. 273—275. o. (A szegénylegények klubjai c. tanulmány). A titkosrendőri jelentéseket 1. KLÖM XI. 233. o. és Wertheimer : I. k. 13. o. A jurátus esetére 1. Takáts: i. m. 368—370. o. és Vasárnapi Ujság, 1879. 29. és 59. o. (Andrássy ifjúságából ill. Vámossy István: Gr. Andrássy ifjúkorából). Andrássy és a jurátusok jó viszonyáról megemlékezik egy névtelen, talán Székely Józseftől származó cikk is: „Mint az 1848-ki pozsonyi ifjúság egyletének elnöke, mély rokonszenvvel viseltettem az ifjú gróf iránt, ki gyakran fölkereste az ifjúság körét, és karonfogva járt velünk". PH 1890. febr. 19. „Az első magyar külügyminiszter" c. írás. November 10-én mondott szavai: KLÖM XI. 240—241. o.; Andrássy híre: Splényi Béla emlékiratai. (S. a. r. Kendi Mária és Fábri Anna) Bp., 1984. I. k. 367. o.; Pulszky Ferenc: Életem és korom. (S. a. r. Oltványi Ambrus) Bp., 1958. I. k. 299. o.; Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből, 1823—1848. 3. kiad. Bp., 1886. 265. o.