Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)

3. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. II. rész. - 2004. 989. p.

1038 Dombrády Lóránd A kormányzó nem felejtkezett meg a honvédség fejlesztésében és vezényletében szerzett érdemeiről. Hatvanadik születésnapját követően, 1942 januárjában még meg­kapta a Magyar Szent Koronával Ékesített Hadiszalagos és Kardos Magyar Érdemrend Nagykeresztjét. Valószínűleg ez volt az utolsó közös szereplésük, a kormányzó az esemé­nyek előrehaladtával ugyanis egyre kevésbé akarhatott találkozni korábban nagyrabecsült katonájával. Későbbi visszaemlékezésében mindössze két-három mondatot szánt rá, a ju­goszláv ügyben a kormány háta mögött a németekkel egyezkedőre, illetve a neki Kassát bombázó szovjet gépekről - quasi hamisan -jelentőre.378 Még egy megkésett külföldi elismerés is kijárt. A bolgár király 1943 januárjában a Bolgár Nemzeti Katonai Érdemrend Nagykeresztjével tüntette ki. A front közeledtével többen javasolták, ne várja meg a háború végét, menjen nyugat­ra. Erre azonban nem volt hajlandó. Amit tett, azért nyugodtan vállalja a felelősséget, ha elveszítjük a háborút, úgyis ki fogják végezni. A német parancsnokság Budapest ostro­makor is hiába küldött érte egy Storch repülőgépet a lóversenytérre, majd a Vérmezőre, hogy kimenekítsék a gyűrűből. Budapest eleste után egyik szomszédságában lakó isme­rősének elmondta, hogy díszben kell jelentkeznie a budapesti orosz városparancsnoknál. Kérte, hogy ne hagyják el feleségét. Ekkor látták utoljára.379 Feleségét 1950-ben Csányba telepítették ki. Itt halt meg 1963. december 18-án, 81 éves korában.380 Szovjet részről nem nyilatkoztak meg Werth sorsáról. Ha igen, az illetékes magyar szervek erről mélységesen hallgattak, így nem tudjuk, a szovjet kormány bíróság elé állít­tatta-e, és elítéltként töltötte büntetését, vagy csak hadifogolyként tartották fogva. Ha per­be fogták, miért marasztalták el és hány évet kapott. Halálra nem ítélték. Megmentették a kivégzéstől, ami itthon várt volna rá. A Moszkvához közeli krasznogorszki táborban tartották fogva, állítólag 1952. május 28-án bekövetkezett haláláig. Itt is temették el. Az időpontot az 1963. december 18-án elhunyt özvegy támogatói vésették sírkövére a csányi temetőben.381 VI. Nincs tudomásunk róla, a magyar kormány megkísérelte-e, hogy a Népbíróság elé állításának szándékával kikérje a szovjet fogságban lévő Werthet, vagy - ami valószí­nűbbnek látszik - eleve eltekintett attól. Holléte, bár a Népbíróság ennek ellenkezőjét igyekezett elhitetni, aligha lehetett kétséges, így nem került sor tanúként történő meg­hallgatására a háborús bűnösök perében, amelyben döntő vallomást tehetett volna a há­borúba lépés körülményeiről az elsőrendű háborús bűnös Bárdossy László ügyében. Ennek ellenére Werth ügyét a Népbíróság távollétében is napirendre tűzte. A per „le­folyását" a rendelkezésre álló kisszámú irat segítségével foglaljuk össze. A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osz­tálya 1945. július 13-án adott ki elfogató parancsot Werth Henrik terhelt ellen. Megálla- 378 Horthy Miklós: Emléki­rataim. Budapest, 1990. 243. és 250-251. o. n.o. ,8° A már említett Kussbach Ferenc a hatvanas évek elején még csomagokat küldött az özvegynek, hogy amennyiben nem „hozható át, úgy legalább Magyarországon élhessen emberi módon". Ugyanő felvetette, itt az ideje, hogy „valamiféle emlékmű" állíttassék Werth tábornoknak, a „sváb-magyar" vezérkari tisztnek. Kussbach: i. m. 381 Krasznogorszki fogságáról és haláláról Györkei Jenő szíves közléséből értesültünk. HK 117. (2004)3.

Next