Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.
68 Dombrády Lóránd tartózkodása alatt ismerhetett meg. Ez nem változtatott azon, hogy ideje nagy részét a szolgálat, illetve az arra való felkészülés töltötte ki. Élvezte, amit csinált. Szakmájának gyakorlását tökélyre akarta fejleszteni. Képezte magát. Bebizonyosodni látszott, hogy felettesei felfigyeltek szakmai tudására, értékelik szorgalmát, alkalmasnak tartják és megnyitják előtte az utat a katonai pálya magasabb régiói felé. Érdemes tehát a katonai pályájának szentelnie életét. A tiszttársak gáncsoskodásaival nem törődött. A lemaradók irigysége mindig kísérni fogja. Nem maradhatott rá hatás nélkül az a honvédtiszti környezet, melyben szolgált. A tiszti kaszinóban a politika képezhette a beszélgetések főtémáját. Vezérkariként nem késlekedhetett kinyilvánítani véleményét, ami nem mindig egyezhetett meg a jelen lévő honvéd tisztekével. Ő ugyanis a hazai politikában folyó közjogi harcokat elsősorban a Monarchia és hadserege szilárdságának szempontjából értékelte. Bajtársaival való érintkezései során tapasztalnia kellett saját történeti, hadtörténeti és irodalmi ismereteinek a hiányát, melyeket azok a szülői házból, a középiskolából, a honvéd reál- és hadapródiskolákból, valamint a Ludovika Akadémiáról hoztak magukkal és a honvédtisztek műveltségének, politikai és katonai ismereteinek, nézeteinek magától értetődő hátterét képezték. Ő viszont katonai műveltségét, szakmai tudását, profizmusát érezte alaposabbnak és modernebbnek társaiénál. Nagy szorgalommal törekedett hiányos ismereteinek lehetőség szerinti pótlására. Beosztásánál fogva sem kerülhette el, hogy a legszükségesebb mértékben részt vegyen a laktanyán kívüli társadalmi életben is, amit tőle elvárhatóan az előírt formák között teljesíthetett. Laskay altábornagy oly annyira meg volt elégedve beosztottjával, hogy két év után előléptetésre és magasabb beosztásba helyezésre ajánlotta. 1911. november 1-jén kapta meg a vk. századosi rendfokozatot és beosztást a Honvédelmi Minisztériumba. A minisztérium I. csoportja 1. osztályán lett fogalmazó tiszt, amely a honvédség szervezésével, elhelyezésével, mozgósításával, a vezérkarral való kapcsolat fenntartásával foglalkozott. Csoportfőnöke Szurmay Sándor vezérőrnagy, osztályvezetője Belitska Sándor vk. alezredes, közvetlen munkatársai közt olyan később ismertté vált vezérkari tiszteket találunk, mint Stromfeld Aurél, Lorx Győző, Tombor Jenő és Lenz Albin. Werth itt is kivívta felettesei elismerését. Az 1912 -es minősítése szerint, mint fogalmazó tiszt a HM 1. osztályban igen jól megfelelt. Kisvezérkari utazáson általában igen ügyesnek bizonyult. Magasabb parancsnokságnál való alkalmazásra kiválóan alkalmas. Honvéd gazdászati iskolán mint tanár működött. Kitűnő vezérkari tiszt. Budapesten több lehetősége és ideje volt, hogy a haditudományokkal foglalkozzon. Elsősorban a hadászat és hadtörténelem kérdései érdekelték. Tagja lett a budapesti katonai tudományos egyletnek, melynek összejövetelein hozzászólásaival, Napóleon berezinai átkeléséről tartott előadásával felhívta a figyelmet tudományos érdeklődésére. Az előadás kibővített írásos változata is megjelent a Magyar Katonai Közlöny 1913. augusztusi füzetében. Ezt követően az 1913. évi francia hadgyakorlatról értekezett. Tudományos érdeklődése, valamint a gazdászati tanfolyamon tartott előadásain bizonyított jó előadókészsége meggyőzték feletteseit, és 1913. szeptember 1-jétől a felsőbb tiszti tanfolyam tanárává nevezték ki. A tanfolyam parancsnoka Breit József vk. ezredes volt, aki a hadtörténet kutatójaként felfigyelt a hadtörténet iránt érdeklődést mutató századosra. Nagy kedvvel végzett katona pedagógusi munkáját azonban a háború kitörését követő 6 Hadtörténelmi Levéltár (HL) HM. 1. oszt. 1913/15579. 7 Magyar Katonai Közlöny, 1913. VIII-X. füzet 693-708. o.; 1914. V. füzet 447-459. o.