Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.
70 Dombrády Lóránd alezredes nehezen engedték el, némi huzavona után 1915. június 13 -tól mégis a 73. dandár vezérkari főnöke lett. Azonban csak július 10-ig töltötte be ezt a beosztást, mert Nagy Pált dandárjával elért harci sikerei eredményeként ekkor altábornaggyá léptették elő és a 38., majd 20. honvéd gyaloghadosztály parancsnoklásával bízták meg. Werth ekkor visszakerült a 37. hadosztály törzsébe. Nagy Pál nem sokáig nélkülözte volt beosztottját, mert amikor 1916 tavaszán a 40. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka lett, Werth Henrik őrnagyot kérte maga mellé hadosztálya vezérkari főnökéül. Az 1915 decemberében átvezényelt hadosztály Toporoutz és Rarance közötti állásaiban eredményesen védte Cernowitzot a 1916. január 11-én megindult orosz támadástól. A súlyos veszteségek árán visszavert támadást követően állásait erősítette és veszteségeit pótolta. Werth ekkor vette át beosztását. Már belefolyt a védelmi harcok irányításába, amikor a június 11-i Brussilow-féle támadástól érintve a hadosztály az Oknánál elszenvedett vereség után elhagyta állásait és az Aranyos-Beszterce völgyében lévő Kirsibabáig vonult viszsza, ahol védelemre rendezkedett be. Feladata: Borsán, Óradnán és Borgó-Prundon át a Kárpátokba vezető átjárók lezárása. A hadosztály kisebb-nagyobb helyi összecsapások során 1917-ig eredményesen védte a Kárpátok előterét. Werth vezérkar főnöki munkájáról nincsenek ismereteink, azonban parancsnokai minden bizonnyal eredményesnek ítélték, mert 1916 augusztusában őrnaggyá léptették elő, és megkapta a 3. osztályú vaskorona rendet a hadidíszítménnyel és a kardokkal. A még nagyobb elismerés 1917 februárjában érte, amikor a cs. kir. 4. hadsereg Badeni Főparancsnokságára rendelték. A hadműveleti osztályon fogalmazói beosztás kapott. Más adatok szerint az osztály vezetője lett. Egy évet töltött el a 4. hadsereg hadműveleti osztályán. A honvédség ekkor visszakérte, s 1918 áprilisától a Honvédelmi Minisztériumban az 1. szervezési osztály osztályvezetőhelyettese lett. Még az év folyamán a hadsereg-főparancsnokság hadműveleti osztályára osztották be. Nem ismerjük véleményét az őszirózsás forradalomról, az azt követő forrongó időszak eseményeinek a honvédségre gyakorolt hatásáról. A polgári forradalomnak a feudális magyar uralkodó osztályok hatalma visszaszorítására irányuló törekvéseinek, tervezett szociális intézkedéseinek jelentős része nem állhatott tőle távol, miként a tisztikartól általában. Beosztásánál fogva közvetlenül szembesült a hadsereg bomlásával, amit kétségbeesetten szemlélhetett. A bomlófélben lévő honvédség politikától független egybentartásáért, újjászervezéséért, fegyverzetének és ütőképességének megőrzéséért szállt síkra. Az Erdélybe betörő román csapatok ellen szilárd védelemre képes, szervezett, ütőképes és nem politikától szétzilált csapatokra volt szükség. Minisztériumi beosztását a honvédséget sem kímélő politikai harcok közepette is megőrizte, 1918. december 14-én alezredessé léptették elő. A Tanácsköztársaság kikiáltása hivatali helyén találta. A hatalomra juttatott bolsevik rendszer ideológiájával és intézkedéseivel ugyan nem értett egyet, azonban többed magával mégis a helyén maradt. Ott tartotta a tanácskormány határozott szándéka, hogy az intervenciós román, cseh csapatoktól megvédi az országot, s ehhez hadsereget szervez. Más megoldás a védelemre nem adódott. Stromfeld Aurél részvétele az új „proletár" hadsereg irányításában biztosíték volt, hogy helyes úton jár. Werth alezredes a Vörös Hadsereg hadműveleti osztályának beosztottja lett. A csehek elleni sikerek fellelkesítették, azonban nem volt kétsége afelől - ami be is következett -, hogy két vagy három frontos háborút a toborzott munkás önkéntesekkel kiegészített gyenge fegyverzetű hadsereg nem bír el. Áprilisban a helyzet minden fronton