Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.
84 Dombrády Lóránd 52 éves tábornok már 1928. július 16-tól a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke volt, ahova a 4. vegyesdandár tüzérparancsnoki beosztásából került. Senki előtt nem volt kétséges, hogy a kormányzó megbízható embere. Csak 1935. február 1-jén, új beosztása átvételekor lépett elő altábornaggyá. Meglepetést okozhatott Werthnek az ugyanekkor a honvédség főparancsnokává kinevezett Shvoy István altábornagy személye is. Az 59 éves tábornokot nyugállományból hívta vissza a kormányzó. Shvoy altábornagy 1928. október 1-1933. január 1-jéig, nyugdíjazásáig a szombathelyi 3. vegyesdandár parancsnoka volt. Shvoy 1935. február 1-jétől gyalogsági tábornok lett, s 1935. január 16-1936. szeptember 5-ig volt a honvédség főparancsnoka. Werth Horthynak a személyével szembeni bizalmatlansága megnyilvánulásának érezte a történteket. Somkuthy semmilyen téren nem állja ki vele az összehasonlítást. A kabinetirodában szürke eminenciásként eltöltött hosszú évek alatt vált a kormányzó bizalmasává. A honvédség hívei és a kormányzóhoz bejelentkezők csak rajta keresztül, véleményétől kísérve kerültek a Legfelső Hadúr elé, aki bizonyára döntéseihez is kikérte véleményét. Ők ketten sohasem kerültek közvetlen szolgálati viszonyba. Nem vívhatta ki ellenszenvét. Somkuthy mindenestre nem szolgált a Vörös Hadseregben, miként a főparancsnoknak visszahívott Shvoy sem. Utóbbi olasz fogságban vészelte át a kritikus időszakot. A kormányzó Shvoyt is érdemesebbnek találta nyugállományból visszahívni, minthogy őt vegye számításba. Werth magába zárta csalódottságát és tovább végezte vegyesdandár parancsnoki feladatait. Hívei és vigasztalói azonban gondoskodtak róla, hogy a kinevezésekről alkotott véleménye a legfelsőbbig is eljusson. Ez csak tovább rontotta jövőbeni esélyeit. Abból, hogy kimagasló vegyesdandár parancsnoki szolgálatáért 1935 augusztusában a II. osztályú Magyar Érdemkereszthez megkapta a csillagot, levonta a következtetést, hogy további szolgálatára nem tartanak igényt. Nem várta meg, hogy küldjék. Az év végén, 55 évesen, szolgálati idejének letöltésére hivatkozva nyugállományba helyezését kérte. A kormányzó nem volt hozzászokva, hogy tábornokai ily módon adjanak nyomatékot nemtetszésüknek. A kéréshez - lehet, hogy Werth újabb csalódására - 1936 februárjában hozzájárulását adta. Werth Henrik altábornagy 1936. március 1-jétől megszűnt a honvédség tábornoki karának aktív tagja lenni. Immár Budapestről kísérhette figyelemmel a politikában és a hadsereg életében történteket. Az aktív politizálástól, az egyre erősödő és harsányabb szélsőséges pártok megnyilvánulásaitól távol tartotta magát, még ha a honvédség fejlesztését érintő egyes radikális követeléseikkel egyetértett is. A katona számára változatlanul csak a kormány politikájával egyező politizálást tartotta megengedhetőnek. Helytelenítette, hogy a tisztikarban és a vezérkarban is egyre többen vannak, akik szélsőjobboldali pártok és eszmék irányában kötelezik el magukat. Ő a magyar politika jobbratolódását, a kormány német kapcsolatainak erősödését a revízió megvalósításának lehetősége s ennek elengedhetetlen feltételeként a honvédség fejlesztése szempontjából értékelte. A Horthy által is jóváhagyott kompromisszumon alapuló gombosi politika hadseregen belüli befolyásának erősödésével magyarázta Werth az újabb helycseréket. Somkuthy 1936. szeptember 5-én bekövetkező felváltása az altábornaggyá előlépő Rátz Jenő tábornokkal ennek eredménye volt. Az ekkor 54 éves, kiváló katonai kvalitásokkal rendelkező és szélsőséges politikai nézeteit nyíltan vállaló Rátztól várható volt a miniszterelnök politikai vonalvezetésének egyértelmű képviselete a vezérkarban. Werth jól ismerte, utódja volt az akadémián. Alkalmasnak is tartotta a feladatra, ha túlzó politizálásával nem is