Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)

1. szám - Tanulmányok - Dombrády Lóránd: Akiről nem beszélünk: Werth Henrik. I. rész. - 2004. 61. p.

88 Dombrády Lóránd hető altábornagyok a következők voltak: Jány Gusztáv altábornagy, a 3. vegyesdandár parancsnoka, aki Keresztes-Fischer utódja lett a Katonai Iroda élén; Denk Gusztáv altá­bornagy 1938 májusában a hadsereg főparancsnokának helyettesévé lépett elő lovassági tábornokká történő előléptetése mellett. Littay András altábornagy a 7. vegyesdandár parancsnoka, akit meghagytak fontos beosztásában, ő legkevésbé sem jött számításba. A megoldásnak Nagybaczoni Nagy Vilmos altábornagy látszott, aki ekkor az eset­leges Csehszlovákia elleni hadműveletekben döntő szerepet játszó I. vegyesdandár pa­rancsnoka volt. Ő azonban nem tartozott az esélyesek közé. Ennek okát Rátz honvédelmi miniszter támogatásában látta. Később így emlékezett a történtekre: „Egy alkalommal Rátz Jenő honvédelmi miniszter magához kéretett. Tudtam arról, hogy engem látott vol­na szívesen a vezérkari főnöki állásban. Azt hittem, hogy erről akar tárgyalni velem. Rátz este 7 óra tájban fogadott. Tulajdonképpen semmitmondó ügyeket tárgyaltunk meg, amikre már nem emlékezem. Az azonban megmaradt emlékezetemben, hogy elbeszélte az új vezérkari főnök, Werth kinevezésének a történetét. Erről a kinevezésről úgy érte­sült, hogy a kormányzó telefonon közölte vele, hogy Werth Henrik, a vezérkar új főnöke hamarosan felkeresi őt. Rátz honvédelmi minisztert ez a kinevezési mód, amely az ő megkérdezése nélkül, sőt megkerülésével történt, nagyon lehangolta. Elvárta volna, hogy a kinevezendő vezérkari főnök személyét illetően tőle is előzetesen véleményt kérjen a kormányzó. Az ügy annál is inkább bántotta, mert Werth és Rátz nem volt egymással jó viszonyban. Werth altábornagy - mint a IV. hadtest parancsnoka - Lónyi Hugó altábor­nagynak a honvédség főparancsnokává történt kinevezésekor, magát mellőzve érezvén, nyugállományba helyezését kérte, s most onnan hívta vissza a kormányzó."44 Nagy Vilmos nem lett ugyan a vezérkar főnöke, azonban sikerült kivívnia Werth el­lenszenvét és féltékenységét, ami meghatározójává lett későbbi szolgálati viszonyuknak. A kormányzót és körét is sikerült meggyőznie, hogy Nagy Vilmos a honvédségtől távozó Rátz, illetve a szintén tilos vizekre evező Imrédy elvbarátja. A kialakult helyzetben csak Werth Henrik altábornagy reaktiválása jelenthette a megoldást. Valószínűleg Rőder Vilmos és a konzervatív körök részéről Bethlen István is segített eloszlatni a kormányzó fenntartásait a magát korábban nyugállományba kérővel szemben. Megnyugtató volt, hogy a szélsőjobb nem exponálta magát mellette. A pártpo­litikától magát elhatároló, feladatát békében és háborúban mindig kifogástalanul teljesí­tő, a revíziós politikában bízó és azért tenni kész tábornok alkalmas a vezérkar főnöki kinevezésre. A bizonyítási vágy is sarkallni fogja. A még funkcióban lévő Rátz honvédelmi miniszternek a vezérkar főnöke személyével kapcsolatos elképzelését már érintettük. Habár a vezérkar kinevezendő főnökét neki kel­lette előterjeszteni az államfőnek, nagy sérelmére annak jelölésében fél hónappal leve­gőben lógó leváltása előtt már nem hallathatta szavát. Imrédy miniszterelnök véleményé­ről nem tudunk. Minden bizonnyal a honvédelmi miniszterének menesztésével és annak utódlásával kapcsolatos kérdések jobban izgatták. Számára Werth egyike volt a talonból elővarázsolt öreg katonáinak. Werth életének reménye és nagy vágya beteljesedett. A kormányzó 1938. szeptember 29-i hatállyal Werth Henrik altábornagyot kinevezte a honvéd vezérkar főnökévé és elő­léptette gyalogsági tábornokká. Előtte a lehetőség, elképzelései szerint felépítheti és a re­vízió megvalósításának eszközévé teheti a honvédséget, hiszen, mint az 1937-ben életbe 44 Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők. Budapest, 1986 . 43-44. o.

Next