Hadtörténelmi Közlemények, 121. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2008)
2. szám - Tanulmányok - Czigány István: Egy "universális ember" Tündérországban : Forgách Simon gróf főparancsnoki működése Erdélyben 326-354
Forgách és Széchényi július végi találkozóján, a béketárgyalások és a fegyverszünet előkészítése mellett, a tábornagy új megbízatása is szóba került. Az érsek fontosnak tartotta, hogy még aznap bizalmasan tájékoztassa Károlyi Sándor báró, altábornagyot. Arról hogy a fejedelem magához rendelte tábornoktársát, mert „Erdélyben kelletik ő kegyelmének menni."– már tudott az altábornagy, a várható új megbízatásról maga Forgách számolt be neki. Vajon miért döntött úgy a fejedelem, hogy tábornokát, aki volt helyettes kanizsai és győri főkapitányként otthonosan mozgott a Dunántúlon, Erdélybe küldi. Forgách kezdeti optimizmusa a Koroncónál elszenvedett vereség következményeinek láttán gyökeresen megváltozott. A katonaság bomlófélben volt, a vármegyék csak vonakodva hajtották végre a katonaállításra és az insurrekcióra vonatkozó rendelkezéseket. A hónap végén már az volt a véleménye, hogy „... egy maroknyi és rendetlen s egyenetlen haddal" áll „az ellenség torkában," melynek csak jó tetszésétől függ, hogy mikor foglalja el az országrészt. A hadi helyzeten Károlyi Sándor altábornagy Joseph Rabatta császári vezérőrnagy csapatai felett, Szentgotthárdnál aratott győzelme (1704. június 4.) sem sokat változtatott. 8 Forgách úgy vélte, hogy az ellenség által szinte minden oldalról körülvett Dunántúl megvédéséhez kevés erővel rendelkezik.9 A válságos hadi helyzet megoldására a fegyverszünet mielőbbi megkötését, és seregének „idegen hadakkal," vagyis külhoni, regulárisan képzett katonákkal történő megerősítését javasolta a fejedelemnek. 10 A reguláris hadvezetéshez és fegyelemhez szokott Forgách a katonaság szétszéledése, fegyelmezetlensége és intézkedéseinek szabotálása láttán tehetetlennek érezte magát. Egy hónappal a koroncói vereség után felmentését kérte: „kiszeb vagyok Nagyságod némelyei közöt egy caprasságot fölválalnom, hogy sem generális ezek közöt lennem" - indokolta elhatározását a fejedelemnek. 11 Amikor Rákócziban felmerült, hogy Forgách Simont nevezze ki erdélyi főparancsnokká, nem igen volt más választása. Magyarországi tábornokai közül senki sem rendelkezett a Forgáchéhoz hasonló katonai tapasztalattal és főúri tekintéllyel, az erdélyi főtisztek pedig az előző hónapokban bebizonyították, hogy az egymás közti intrikákhoz jobban értenek, mint a hadvezetéshez. Forgách erdélyi főparancsnokká történő kinevezésének terve természetesen nem aratott osztatlan sikert a kölcsönös ármánykodással teli tábornoki karban. A fejedelemi elhatározást minden bizonnyal Bercsényi Miklós vette leginkább zokon, aki maga is aspirált „az erdéli" generálisságra, sőt szeptember elején újfent ajánlkozott is a posztra. 13 5 Széchényi Pál Károlyi Sándornak, Sümeg 1704. július 31. Géresi, 1897. 88. o. 6 Forgách Simon Károlyi Sándornak, Zalaszentgrót, 1704. július 28. MOL P 396 Károlyi es. k. AP AcR Ser. I. 1704 július. Fasc. I.A. 34. 7 Forgách Simon Rákóczinak, Pápa, 1704. július 18. MOL G 15 RSzk. Caps. I. Fasc. 24. ,s Thaly Kálmán: Károlyi Sándor jelentése a szentgotthárdi harczról. TT 1881. 590-592. p. 9 Forgách Simon Rákóczinak, 1704. június vége. MOL G 15 RSzlt. Caps. a. Fasc. 24. 10 Forgách Simon Rákóczinak, Pápa, 1704. június 28., Devecser, július 4., Dabróka, július 7. MOL G 15 RSzlt. Caps. 2. Fasc. 24. 11 Forgách Simon Rákóczinak, Dabróka, 1704. július 13. MOL G 15 RSzk. Caps. I. Fasc. 24. 12 Az erdélyiek egymás közötti torzsalkodásaira és az erdélyi főparancsnoki kinevezésekre nézve 1. Mészáros, 2006. 99-101. o. 13 Ebben a levelében Bercsényi óvta Rákóczit, hogy bemenjen Erdélybe, mert akkor „számot ne tartson sem ezen, sem túlsó országra" jövendölte a fejedelemnek. Bercsényi Miklós Rákóczinak, Kér, 1704. szeptember 1. AR I/ IV. 103. o.