Hadtörténelmi Közlemények, 122. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2009)
2009 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Czirók Zoltán: A magyar repülőcsapatok 1918-1919. évi töténetéhez
TANULMÁNYOK CZIRÓK ZOLTÁN A MAGYAR REPÜLŐCSAPATOK 1918-1919. ÉVI TÖRTÉNETÉHEZ Az első világháború négy éve alatt jelentősen megváltozott a háború képe - 1918-ra a hadászat és harcászat teljesen más elvek mentén körvonalazódtak, mint a világháború előtt, illetve annak első hónapjaiban. A haditechnikai fejlődés következtében új fegyvernemek jelentek meg, és ezek közül egyértelműen a katonai repülés mondhatja magáénak a leggyorsabb fejlődést. Mindez hatványozottan igaz, ha az alapvetően agrár beállítottságú Osztrák-Magyar Monarchiáról beszélünk, hiszen az alacsony ipari fejlettség, az állandó nyersanyaghiány és a Monarchia minden egyéb problémája ellenére is képes volt egy többé-kevésbé ütőképes repülőcsapatot létrehozni. Ez azt jelenti, hogy a szerb hadüzenet idején rendelkezésre álló 39 repülőgép után 1918 októberének végére 4768 szárazföldi és 413 vízi repülőgépet, valamint 4765 repülőgépmotort gyártottak a Monarchia gyárai, amelyek - ha mennyiségileg nem is, de - minőségileg nagyon sok esetben egyenrangúak voltak az antant államok gyártotta gépekkel. A háború végéig a Monarchia repülőcsapatainál 77 tábori repülőszázadot állítottak fel, melyek közül 1918 októberében 68 aktív volt, de az óriási repülőgép- és pilótahiány ellenére további 11 nem repülhetett bevetést. Az osztrák-magyar katonai repülés személyi hátterét illetően azt láthatjuk, hogy a háború folyamán az Österreichische Aero Club 1549 szárazföldi és 138 vízi pilóta-igazolványt bocsátott ki a kiképzett repülősök részére, míg a Magyar Aero Szövetség 361 szárazföldi és 10 vízi pilóta-igazolványt. Ehhez még hozzá kell venni a Fliegeroffizierschule által kiképzett megfigyelőtiszteket is. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a repülőszázadokat kiszolgáló személyzetet sem, hiszen a szerelők és jegy ! A témában meglehetősen kevés magyar nyelvű írás született, ezek valamilyen szintű összefoglalását, áttekintését próbálták adni a magyar repülőcsapatok felépítésének és működésének. Gellért Tibor: Adalékok a magyar polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság légierejének történetéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 1965. 3. sz. 502-523. o.; Vajdáné Csizmán Irén: A Magyar Tanácsköztársaság légiereje. Hadtörténelmi Közlemények, 1969. 2. sz. 350-387. o.; Csanádi Norbert - Nagyváradi Sándor - Winkler László: A magyar repülés története. Budapest, 1977. 104— 122. o.; Nagyváradi Sándor - M. Szabó Miklós - Winkler László: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. Budapest, 1986. 109-138. o. Jelen tanulmány - részben e szakirodalmak nyomán, illetve ezeket kiegészítve - olyan témaköröket boncolgat, mint a repülőcsapatok szervezetének, repülőgép- és személyi állományának kérdése, valamint a szomszédos államok repülőereje, amelyeket eddig csak érintőlegesen vagy egyáltalán nem tárgyaltak. A szerző számszerűsítve kíván képet alkotni a magyar repülőgépgyárak, valamint a korabeli magyar repülőcsapatok méreteiről és teljesítményéről. Az egyes résztémák korábbi feldolgozásai ugyancsak feltüntetésre kerülnek a lábjegyzetekben. 2 Peter M. Grosz - George Haddow - Peter Schiemer: Austro-Hungarian Army Aircraft of World War One. Mountain View, California, 1993. 5. sz. 511—514., 542-552. o. (a továbbiakban: Grosz - Haddow - Schiemer 1993.); Reinhard Keimer: Österreichs Luftfahrzeuge. Graz, 1981. (a továbbiakban: Keimer 1981.) 383-398., 448-449. o.; A Közlekedési Múzeum Archívuma (a továbbiakban: KMA), Kézirattár, 420/968. Az Osztrák Aero Szövetség pilótáinak és tagjainak névsora., 421/968. A Magyar Aero Szövetség pilótáinak és tagjainak névsora. A Monarchia által gyártott repülőgépek számában lehetnek eltérések az egyes források között. A fenti számból hiányzik több gyár termelési adata 1918. októberből - ennek ellenére is ez a munka számít a legteljesebbnek. A repülőgép-motorok gyártásához lásd a 35. számú hivatkozást. 603 —