Hadtudomány 10. (2000)
2000 / 1. szám - RENDVÉDELEM - Gergely Attila: A bűnüldözés alakulása a rendszerváltás óta
RENDVÉDELEM Fontos azt is megemlíteni, miszerint a magyar rendőrségre mindig jellemző volt, hogy az állományban híres kriminalisták dolgoztak. 1907-ben az országos hírű dánszentmiklósi gyilkosságok tetteseit a budapesti detektívek már daktiloszkópiai módszerrel azonosították. Közismert volt Zilahi detektívfelügyelő a Horthy-korszakban, aki túlélte a Rákosi-terrort és 1956-ban ezredesként ment nyugdíjba. A fiatal tisztek nemzedékét tanította kriminalisztikára. (Ma is büszke vagyok rá, hogy tőle tanulhattam meg a nyomrögzítést). Az elmúlt korszak utolsó nagyágyúja, a soha nem politizáló Tonhauser László a nyugdíjkorhatár előtt fél évvel lett felállítva. Az eltelt 10 évben a tehetségek inkább elmentek, mielőtt a nagy elődökhöz felnőttek volna. Ez a mérleg legszomorúbb rovata. Csak az idősebbek emlékezhetnek még olyan nevekre mint: Ádám Zsiga, Mág Bertalan, Déri Pál, Kertész Imre, Dobos László, Láposi Lőrinc és mások. Megszállott kriminalisták voltak, a nehézfiúk egykori rémei. Néhány megjegyzés 1998-ban 8036 fiatalkorút (14—18 évesek) ítéltek el a bíróságok. Ezek a fiatalok minden bizonnyal még nem voltak megrögzött bűnözők. De akiket közülük szabadságvesztésre ítéltek, azok kijárják a börtönegyetemet és kiszabadulásuk után az alvilág utánpótlását képezik. A fiatalkorúak bűnözése is növekszik. Széles társadalmi összefogást kellene kialakítani a veszélyeztetett gyermek- és fiatalkorúak védelmére, hogy a jövő bűnöző utánpótlása el legyen vágva. A mi gyerekeink, a mi nevelésünk védelméről van szó. Ez stratégiai jelentőségű kérdés! A bűnözés leküzdésével, visszaszorításával a rendőrség minden országban nehezen boldogul. A bűnözés nemzetközivé válásának korát éljük, ezért a bűnüldözésnek is ki kell lépnie a nemzeti keretekből és ki kell alakítania a nemzetközi összefogás formáit, módszereit és az erre alkalmas bűnügyi szolgálatot, ahol az idegen nyelvek tudása kötelező. Ez még a jövő feladata. Ezért is jó lenne mellőzni azt a gyakorlatot, hogy a közbiztonság, a bűnüldözés alapvető kérdéseiben valótlan tartalmú, hamis, kincstári optimizmust sugárzó nyilatkozatok hangozzanak el felelős vezetők részéről. Elfogadhatatlan annak a rendőri vezetőnek a kijelentése, aki szerint: „A rendőr bizonyos körökből csak akkor tud információt szerezni, ha abban a körben mozog." Ezt nem megengedni kell, hanem szigorúan tiltani! A nyomozó, a rendőrtiszt ne a maffiafőnökökkel járjon éjszakai bárokba szórakozni, mert elveszti erkölcsi alapját és előbb-utóbb korrumpálódik. Sőt árulóvá válhat. Az információszerzésnek a törvényes alapját megteremtette az Országgyűlés. A rendőrségről szóló, széles körű szakmai és társadalmi vitákban indokolatlanul kevés szó esik a testületről kialakítandó társadalmi kép, megítélés kedvező átformálásáról, a rendőrség európai szintű magatartásának kialakításáról. Vagyis annak az évszázados szorongásnak a megszüntetéséről, amely az állampolgárban automatikusan kialakul, ha a rendőrrel kommunikál, vagy meg kell fordulnia egy rendőrségi épületben. Ennek egyik kulcskérdése a rendőrség tömegkapcsolatainak kiszélesítése, elmélyítése, a segítőkész, udvarias, kedves, sőt a mosolyogni is tudó rendőr képének a kialakítása.