Hadtudomány 11. (2001)
2001 / 4. szám - HADITECHNIKA - Szentesi György: Gripen-repülőgép a magyar légierőben
HADITECHNIKA Szentesi György Gripen-repülőgép a magyar légierőben A szerző a negyedikgenerációs svéd, többfeladatú harcászati vadászrepülőgép-beszerzés előzményeit kísérő vélemények összegzése - vélt hátrányokra és a valóságos előnyökre utalás - után vázolja a Gripen fejlesztésének történetét, majd a főbb jellemzőire hivatkozva bemutatja a repülőgép szerkezetét, a fedélzeti műszereket és berendezéseket, valamint a fegyverzetét. Rámutat az egyszerű üzemeltetési és a kis karbantartási igényre, majd hangsúlyozza: a bérleti konstrukció katonai, haditechnikai, gazdasági és politikai szempontból is a legkedvezőbb választás. 2001. szeptember elején, több mint egyéves tétovázást követően megszületett a magyar kormány döntése a használt - nyugati gyártmányú - vadászrepülőgépek bérbevételével kapcsolatban. A kormány biztonságpolitikai kabinetje úgy határozott, hogy - a honvédség légierejének korszerűsítése céljából - a svéd és a brit kormány közös ajánlatát fogadjuk el. Ezt követően, október-november folyamán a Honvédelmi Minisztérium tárgyalásokat folytatott Svédországban a repülőgép-bérleti szerződés feltételeiről. 2001. november közepén a kormány - a biztonságpolitikai kabinet előzetes véleményének megfelelően - jóváhagyta a tárgyalások eredményeit, és felhatalmazta a honvédelmi minisztert a harcászati vadászrepülőgépek bérletével kapcsolatos egyetértési nyilatkozat aláírására, amelyre 2001. november 23-án, Svédországban került sor. A végleges szerződésnek megfelelően Magyarország - egyelőre 12 éves időtartamra - 14 darab használt, a svéd légierőben alig néhány éve szolgálatot teljesítő, Gripen fantázianevű, JAS-39 típusjelzésű, negyedikgenerációs, többfeladatú harcászati vadászrepülőgépet vesz bérbe. Az előzetes befutónak kikiáltott, az F-16, Fighting Falcon bérbeadására vonatkozó, amerikai, török, illetve belga ajánlatokat megelőző, közös brit-svéd vadászrepülőgép-bérbeadási konstrukció sikere egyaránt nagy meglepetést keltett a hazai katonai, biztonságpolitikai és repülőkörökben egyaránt. A váratlan döntést megindokló kormánytagok - a honvédelmi és a gazdasági miniszter - egyaránt a svéd-brit ajánlat „verhetetlen" gazdasági előnyeivel magyarázták. Kevés szó esik azonban arról, hogy a magyar gazdaság és a hazai ipari fejlődés szempontjából kétségtelenül felülmúlhatatlannak látszó svéd-brit vadászrepülőgép-bérleti konstrukció valójában azonban katonai, ezen belül haditechnikai, valamint politikai szempontból is a legkedvezőbb.