Hahota, 32. (1988)

jófenékbe, üssétek csapra a hordót!... ... Másnap reggel kedvező északnyugati széllel repültünk délkelet felé, megkerülve Ang­lia felső csücskét, a valódi tengerész csalhatatlan bizton­ságával tartva a csatorna felé. Képzelni sem tudok feleme- lőbb látványt azok számára, akik még sohase látták a Nagy Csatornát, hajóról néz­ve. A világ egyik legszebb pontja ez úgyszólván. Tarka sokaságban nyüzsög itt a vi­lág minden nemzetének hajó­ja — dán, skót, arab, búr, né­ger­ hajók járkálnak fel és alá. Kínai gőzösök, hadihajók, mo­torcsónakok, jachtok és más járművek, jéghegyek, tutajok, dokkok, kompok, valóságos kompotok, amerre a szem lát. Ha mindehhez hozzáképzeljük a sűrű ködöt, mely az egész fölött lebeg, olyan vastagon, hogy az orráig se lát az em­ber, olvasóm némi fogalmat alkothat a látvány fenséges szépségéről... ...A harmadik reggelen Bilge kapitány lejött a kabi­nomba. — Kedves Blowhard — így szólt­­, arra kell kérnem önt, hogy kettőzze meg az őrséget. — Mi történt? - kérdem. — Két matróz beleesett a tengerbe - mondta bizonyta­lanul, kerülve tekintetemet. Megelégedtem egy merev „Ám legyen, sir!” kiáltással, de lelkem mélyén mindjárt feltűnt nekem, hogy lehet az, hogy mindketten ugyanazon az éjszakán estek a tengerbe. Bizonyára valami rejtélynek kell emögött lennie. Két nappal később a kapi­tány ugyanazzal a különös pil­lantással jelent meg a közös reggelin. - Valami baj van, sir? - kérdeztem, türtőztetve magam. - Igen - morogta, igyekez­vén közönyt mímelni, de ész­revettem, hogy egy kemény to­jást oly ideges erővel forga­tott ide-oda ujjai közt, hogy csaknem kettéroppantotta -, sajnálattal közlöm, hogy el­vesztettük szegény szakácsun­kat. - A szakácsot? - kiáltottam. — Igen - folytatta a kapi­tány hadarva —, beleesett a tengerbe. Részben én is hibás vagyok. A korlát fölé tartot­tam őt éppen, hogy jobban szemügyre vehessen egy jég­hegyet, és, és ... esküszöm, puszta véletlenségből, beleej­tettem a vízbe. — Kapitány úr — kérdeztem —, és nem kapott utána? — Még eddig nem. Annyi dolgom volt... — mondta bi­zonytalanul. Mereven a szemébe néztem, de nem szóltam egy szót se. Tíz nap múlt el. A rejtély bonyolódott. Csü­törtökön két emberünk tűnt el. Pénteken a másodkárpitos és 2

Next