Hahota, 33. (1988)
Erich Kästner az eltűnt miniatűr (Részlet a könyvből) Y szép tisztáson, az erezélén Busch Irén leült 'a fűbe. Azután még is feküdt. Zöld levegőjét lombok rácsára^'ekvézett a kék égre. ^jrfi kényszeredetten, ^.melléje ült. Úgy egymás mellett, mint v0kínai ismerősüknél hajóban. Ji így szólt: mebadna innen elbennénk ezen a job* kunyhót. Nem bív' úr megpróbál ragokból tügés*'?csi szeletet gf'** kisasszony fes A gombát, Út0“'a teát. * hallottán fii igen " i.iállitani. *e kérdezáltalán - Ért maga az angolnavagy pisztránghalászathoz? - kérdezte Külz. - Nem. De mindennap bemennék villamossal Warnemündébe, és beszerezném a zsákmányomat füstölt állapotban a csemegéstől. Jót nevettek, és nagyon vidámak voltak. De ez csak addig tartott, amíg észre nem vették, hogy egy hangyabolyra ültek. Mikor visszafelé elhaladtak a világítótorony mellett, találkoztak egy emberrel, aki Struve úrnak ismerős volt. Nem tudta, hogy hol látta már ezt a fickót, ezért nem is szólt semmit a kísérőinek. Busch kisasszony megállt egy mulató előtt, és tanulmányozni kezdte a kifüggesztett, hatalmas táblát. Ez a hatalmas tábla tudatta a fürdővendégekkel, hogy a tánchelyiségben este álarcos-