Néplap, 1944. november (1. évfolyam, 1-6. szám)
1944-11-15 / 1. szám
Pa zdrevstviiat Krisnája Krrwlja, kotoraja osvobodila nas I I. Évfolyam. 1. saám Debrecen, 1944 november 15 Szsrkasztőség: Pl AC-UTCA 59 POLITIKAI NAPILAP ■■■■MHMBBHBHHHHitnHMnil Kiadóhivatal: 6 ATTH.' ÁNYI-UTCAA Mi történt? Hol állunk ? Merra visz az út ? Riadt szemek keresik, tétova ujjak tapogatják, jelszavaktól viaszhangzó agyak fejtegetik a nagy titkot, a szörnyű csodát. Bódultan áll a széttépett ország. Történelmünk legsúlyosabb óráit éljük. 25 év aljas, reakciós politikája, a dolgozók tudatlanságára építő ravasz propaganda művét csodálhatjuk most a füstölgő romokon, a dúlt, kifosztott földeken. Nincs itt csoda, nincs itt rontás, az igazság, a történelem, a fejlődés győzött. Ennyi az egész. 25 éve uralkodó osztályunk elindított a halálos lejtőn, aminek most végére értünk. Ne a közelmúlt és a jelen pünkösdi királyait, a csörtető, véresszájú pereembereket tegyük egyedül felelőssé pusztulásunkért. Az egész uralkodó osztály felelős ! 25 év óta minden szavukkal féktelen gyűlöletet hirdettek szomszédaink, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia ellen. 25 éve hazug rágalmakkal gyalázták a hatalmas Szovjetuniót, a virágzó kolhozok, az óriás ipartelepek békés birodalmát. 25 év óta harcra, gyűlöletre izgattak a zsidóság ellen. Ha a paraszt földet akart, akkor szerb dolgozók földjével csalogatták : „Majd elvesszük tőle majd, te kapod !“ Ha a munkás jobb bért akart, akkor a zsidó gyáros ellen izgattak , majd elvesszük tőle te kapod“ És mit kapott a paraszt, a munkás az ígéretekből ? Semmit ! A rablott földek a nagybirtok éhes markába kerültek, a paraszt hoppon maradt. A zsidó gyáros helyébe beült az őskeresztény tőkés, a munkás leshette sorsa javulását. A tajtékzó gyűlölet, a szerzés mohó vágya végül is vérpadra vitte dolgozóink szine-virágát. Harcot vívtunk, halálos bűnös harcot. A tűzzel vassal hódító fasizmus rabszolgái lettünk, úgy összeforrtunk vele, hogy még ma is, az elvesztett háború utolsó perceiben sem tudunk saját lábunkra állani. A győzelmes Vörös Hadsereg ez év tavaszán elérte a Kárpátok előterét. Vezetőink, még mindég csodákban, fantasztikus fegyverekben hittek. Minden gondolkozni tudó agyvelő tisztán látta az ország sorsát. Nekik még akkor is legfőbb gondjuk a zsidóság gyalázatos elhurcolása volt, marakodtak a prédán. A Szovjetunió és szövetségesei szűntelnül figyelmeztették felelőtlen gazdember politikusainkat : ha nem tér- nek észre szörnyű megtorlás, vár a Magyarországra. De mit érdekelte őket az ország, a nép? Eljött a nyár. Románia megértette és végrehajtotta a történelem parancsát. Megfordította fegyvereit és most azok ellen harcol akik népét elvéreztették, országát feldúlták. A diadalmas Vörös Hadsereg átlépte a Kárpátokat. A németek megkezdték Magyarország „tervszerű" kiürítését. Gyújtva, fosztogatva vonultak vissza. Felrobbantották a hidakat, feltépték az utakat felgyújtották a gyárakat, elhajtották a lábasjószágot, magukkal sodorták a tehetetlen szerencsétlen népet. Hisz Magyarország védelme egy pártig sem volt szándékukban. A Kárpátok védő vonalának megtartása és a többi hazug ígéret csak eszköz volt arra, hogy a honvédséget harcra biztassák. Közben aljasul készültek a pusztító visszavonulásra. A Vörös Hadsereg győzelmes rohammal száguldott végig Románián. Felsorakozottt az Alföldön és Szegedtől Nagyváradig hatalmas éket vágott a fasiszta seregek közé. Eljöttek a végső órák, elhangzottak a végső figyelmeztetések. Tíz napig szünetelt a légiharc, tíz napig várták a tankok az első önálló magyar lépést. Ekkor döbbenhetett rá az az egy két kijózanult koponya, hogy milyen aljas pusztító munkát végeztek itt negyed évszázadon keresztül Nem tudtak kire építeni ! Fasizmussal átitatott katonatisztikar, tisztviselők szolgahada elszédített gyanakvó tömegek, ettől vártak határozott szabad lépést ? A kormányzó gyenge szervezkedését letörte az éber német hadsereg. Szálasi pribékjeivel kézbe vette a szerencsétlen fél ország sorsát. Ez a kalandor banda tartja még mindig hadseregünk zömét a véres fasiszta járomban. Miattuk ellensége még mindig Magyarország a fejlődésnek, a szabadságnak. Budapestünk az ő ítéletük miatt lesz romváros, a Dunántúl dermedten várja szörnyű végzetét. Ez történt itt állunk ! A jövő útja pedig : a szabad demokratikus Magyarország. Megértés, együttműködés a szomszédállamokkal és őszinte, baráti szövetség a világ demokratikus hatalmaival, a Szovjetunióval, Amerikával, az Angol Birodalommal. Ez a szoros együtthaladás csak akkor lesz biztosítva, ha Magyarország minden becsületes, demokratikus pártja és szervezete összefog. Kezet nyújtunk minden építő kéznek ! Lássunk munkához ! R. I. MEGINDULT A HARC BUDAPESTÉRT a MISKOLCÉRT A szövetséges haderők sikerei az összes arcvonalakon Minden európai fronton a német birodalom köré kovácsolt acélgyűrű egyre szorosabbra fonódik. A különböző szakaszokat, részben folyamatban levő szövetséges offenzívák, részben az offenzívákat megelőző súlyos őrlőharcok jellemzik. A német hadsereget az utolsó vérátömlesztés, a nagy propaganda-puffogtatás közepette behívott Volkssturm- alakulatok (60 évesek) sem tették képessé a kezdeményezés magához ragadására, legfeljebb a kikerülhetetlen összeomlás elodázására. Ha a frontokat egyenként szemügyre vesszük, a többezer kilométeres arcvonalon diadalmasan előrenyomuló Vörös Hadsereget a keletporosz határon kiépített erődrendszer áttörése után széles fronton áll német földön és súlyos harcokat vív a Danzig és Németország szíve felé megindítandó döntő offenzíva előkészítésére, amelynek jelei már mutatkoznak. Innen délre a lengyelországi arcvonal nagyjából a Narew és a Visztula folyók vonalát követi. Itt jelenleg a harcok átmeneti csillapodotsága tapasztalható. A Duklai hágónál csatlakozó Szlovákiai arcvonalon partizán csapatok nyugtalanítják a német hátsó összekötő vonalakat. A Vörös hadsereg magyarországi arcvonala Ungvár és Sártoraljaújhely között kezdődik és innen nagyrészt a Tisza vonalát követi Polgárig. Itt elválik a Tiszától északnyugati irányban, az offenzíva láthatólag Miskolc ellen irányul, ele Miskolctól kb. 20 kilométerre, Emődnél van. Az arcvonal Mezőnyárád és Mezőkövesd elfoglalása után több helyütt megszakította a németeknek létfontosságú Miskolc — budapesti vasútvonalat. Az orosz csapatok Füzesabony fontos vasúti csomópontot 6 km.-re megközelítették, a Jászságban, Szolnoktól északra elfoglalták Jászkisér, Jászapáti és Jásztelek helységeket, súlyos a németekre nagy veszteségekkel járó harcokba, nagy hadizsákmányt ejtve. Innen délre a Vörös hadsereg elfoglalta Pusztákért, Tápiószentmárton és Tápióbicske községeket, Nagykáta tőszomszédságában. A 2. ukrajnai hadsereg nagy erőkkel nyomul előre Ceglédtől északnyugatra Budapest irányában és súlyos harcok közben elfoglalta Monort. E harcok elkeseredettségére jellemző, hogy az ellenállást megkísértő 20. magyar hadosztály oly súlyos vereségeket szenvedett hogy állományából pindössze egy zászlóalj maradt meg- A Budapest körül szűkülő gyűrű további pontjai Ócsa és Alsónénedi , innen délnyugatra eléri a punzt. A Mezőkövesdi a Dunáig húzódó főarcvsalat több beöblösödés és kiszögelés jellemzi, melyek alkalmasak terepzsákok létesítésére és ennek folytán megsemmisítő katlancsaták megvívására. Különöse fenyegető a német és magyar fasiszta csapatok helyzete a Monor és Ócsa közötti zsákban. A Duna vonalán is többhelyütt súlyos harcok folynak így Dömsödnél, továbbá Dunaföldvárnál, ahol *’’-e vált a német hídfőállást kiküszöbölni. Legjelentősebb most már a Dunántúl ellen irányuló hadműveletek és Budapest későbbi nyugati irányú teljes bekerítése szempontjából a vörös hadseregnek és Titó tábornagy csapatainak a Danán Baján és Apatia között 100 km széles arcvonalon történt átkelése. Ez a hadművelet, ha kifejlődik, a legnagyobb reményekre jogosít az ország nyugati felének a fasiszta uralom alól való felszabadítására. Ára 20 «»ér