Néplap, 1945. március (2. évfolyam, 47-71. szám)

1945-03-01 / 47. szám

2 ban. Rengeteg töretlen kuko­rica áll kint a mezőkön, van olyan rizstábla, ahol kétezer méter mázsa rizs fekszik. Ezek egyetlen városnak, Debre­cennek az adatai. A Nyírségben például több mint 5000 vagon burgonya fekszik a vermekben. — Elvtársaim ! Én nagyon jól ismerem ezt a nehézséget, tudom, hogy nehéz a veremből a burgo­nyát a vasúthoz szállítani, de ha mindezeket tekintetbe vesszük, még akkor is nagy lehetőségei vannak, hogy Budapestet és az ipari vidékeket tűrhetően ellás­sák a minimális élelmiszerkészle­­tekkel. Mi­ az oka, hogy ez nem sikerül ? Semmi kétség, hogy a tényleg meglévő nehézségeken fe­lül ebben a rosszakarat is közre­játszik. (Úgy van, úgy van !) — Én megfigyeltem a közel­­látásügyi minisztérium munkáját és meg kell állapítanom, hogy ez a munka rossz és ezt így tovább nem lehet folytatni. Ezért mi javasolni fogjuk, hogy váltsák le a közellátás­­ügyi minisztert és tegyenek helyébe olyat, aki tényleg el akarja látni élelemmel Buda­pestet és az iparvidékeket. (Hosszas helyeslés és taps.) Mi ezzel elég sokáig vártunk. Kéthó­­napi kisenetezési időt adtunk a közellátás­ügyi miniszternek, hogy mutassa meg, mit tud. Mi meg­elégedtünk volna azzal, ha fele­annyi energiát fejt ki Budapest ellátására, mint amennyi energiát kifejtett félévvel ezelőtt Jurcsek a német rablók ellátására. Kide­rült, hogy ebben a várakozásunk­ban csalódtunk. Tovább nem le­het kísérletezni. Az éhező Buda­pest, az­ éhező iparvidékek nem lehetnek tovább kísérletezés tár­gyai. Mi magunk, magyar kom­munisták, amikor megtudtuk, hogy milyen nehéz Budapest hely­zete, azonnal félrevertük a haran­gokat és bár tudtuk, hogy milyen nehéz és népszerűtlen feladat az, amire vállalkoztunk, mégis vállal­tuk Budapest ellátásának a kér­dését. Meg kell mondanom, hogy az a kevés, amit Budapest eddig kapott, elsősorban a Kom­munista Párt munkájának az eredménye. (Lelkes éljenzés.) — Ez a feladat azonban, elv­társaim, sokkal nagyobb, sem­mint hogy egy párt el tudja vé­gezni. Ezért fel fogjuk rázni az egész országot, megmozgatunk minden szervezetet, elsősorban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban egyesült öt pártot és közös erővel meg fogjuk oldani ezt a kérdést is. ## Önsegé­dhez kell nyúlni — Előre megmondom azonban, elvtársaim, hogy egyszerűen az élelmiszerf­élh­ozatal megjavításá­val ezt a kérdést tartósan megol­dani nem lehet. Mindannyian tudjuk, hogy milyen az ország helyzete. A vasútvonalak már többé-kevésbbé helyre vannak állítva, vagonunk azonban alig van. Ha a régi vasúti kocsiknak tíz-tizenöt százalékát üzembe tud­juk állítani, az már nagy siker lesz. Lovak, igásállatok nincse­nek, ezért számítani kell arra, hogy még hosszabb ideig súlyos élelmezési nehézségekkel fogunk küzdeni Jan man osztozom took­nak a nézeteiben, akik azt hiszik, hogy most esztendőkig fogunk koplalni, de ebben az esztendő­ben mindenesetre komoly nehéz­ségeink lesznek.­­ Tudom, hog­y néhány éven belül a magyar munkás keze, a magyar paraszt szorgalma renge­teg romot eltakarít, rengeteg kárt jóvátesz. De az első esztendő ne­héz lesz és ezért kérem mindenütt a magyar kommunistákat, a dol­gozókat és a városi lakosokat, hogy nyúljanak önsegélyhez.­­ Elsősorban arra töreked­jenek, hogy Budapesten és az iparvidékeken is minden csa­ládnak meg­legyen a maga kiskertje, így segített ma­gán 1942-ben és 1943-ban Moszkva városa is, ahol ta­valy 1.200.000 kiskert volt Minden családnak meg volt a maga kiskertje. Azonkívül min­den üzemnek legyen egy mező­­gazdasági üzeme, mert ezt az évet máskép nem tudjuk jól átvé­szelni. Ebbe a munkába teljes erővel feküdjünk bele, különben tényleg komoly nehézségeink lesz­nek az élelmezéssel. — Az élelmezés kérdése — is­métlem — nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai kérdés is, mert ha nem tudjuk megoldani az élelmezést, akkor a reakció a mi nyakunkba varr­ja ezért a fe­lelősséget Azt mondja: íme éhez­tek, ezt hozta nektek a demokrá­cia, ezt hozta nektek a Kom­munista Párt. Ezért kérem az elvtársakat, hogy teljes erővel fogjanak e kérdés megoldásához. (Tapsvihar.) N­é­p­e­s­z 1945 március 1 cs fütörtök­ Fokozni a harcot a reakció ellen! — Előre megmondom azonban, hogy legjobb szándékunk, legna­gyobb erőfeszítésünk is csődöt fog mondani, ha nem tudjuk fo­kozni a fasizmus elleni harcot. Meg kell vallanom, hogy ezen a téren komoly mulasztásokat kö­vettünk el. Ha az ember hibát csinál, vallja be. Meg kell állapítanom, hogy még nem folyik komoly harc a fasizmus kiirtására. A fa­sizmus és a köztünk maradt reakció pillanatnyilag meg­lapul és közben szabotál. Már olyanokat is hallottam mon­dani, hogy minek beszélünk a fa­siszta veszélyről, amikor nincsen. Miért követelünk erélyesebb rend­szabályokat, amikor nem látjuk, hogy a fasiszták csinálnának va­lamit. Az én véleményem az, nem kell várni addig, amíg a fa­siszta fenevad újra a torkunknak ugrik. Ismerjük mi már az ő módszereiket, meg kell őket előzni. (Közbekiáltások : Vesszen a reakció ! Éljen Rákosi !) Bogozzanak végre a népbíróságok!­ ­• Legsúlyosabb kifogásaink egyike, hogy nem működnek a népbíróságok. Én megnéztem a népbíróság szervezetét és nagy meglepetéssel láttam,­ hogy távoli­ról sem olyan radikális, mint a régi reakció statárián­s rendeletei. Ezt azért mondom, mert a régi statárián­s rendeleteket saját ta­pasztalatomból nagyon jól isme­rem és tudom, hogy azok a ren­­deletek előírják, hogy a halálra szóló ítéleteket két órán belül végre kell hajtani. A népbíróság rendeletében viszont az áll, hogy az ítéletet minden esetben fel kell terjeszteni az igazságügyminisz­terhez, aki jelenleg Debrecenben van. Abban a Debrecenben, ahova nincs posta és nincs távíró. Ha tehát ma valakit a népbíróság halálra ítél, az esetleg hetekig várhat a megerősítésre. Azt hi­szem, elvtársaim, hogy mi is lehe­tünk a demokrácia védelmében olyan erélyesek, mint amilyen erélyes vett a reakció saját bőré­nek védelmében. (Élénk helyes­lés.) Ennélfogva pártünk javasolni fogja, hogy a népbíróságok működését gyorsítsák meg, a népbíróságok kezdjék el végre működésüket és mutassanak példát, mutassák meg, hogy a demokrácia le tud sújtani azokra, akik a nemzetet bele­­düntötték ebbe az örvénybe. — Meg vagyok győződve róla, hogyha Budapesten, Szegeden és egyebütt lógni fognak a vezető nyilasok, azonnal tisztább lesz a levegő. A kisebb nyilasokat pedig össze kell fogni, munkásszáza­dokba kell vinni és dolgoztatni kell őket, hogy legalább részben helyrehozzák azt a kárt, amit a nemzetnek okoztak. (Élénk he­lyeslés.) Szigorúbb igazoltatásokra van szükség A reakció elleni harchoz tar­tozik, elvtársaim, az igazoltatások kérdése is. Szerte az országban egyre szaporodik a panasz amiatt, hogy régi reakciós tisztviselők visszaülnek állásaikba. Az igazol­tatások kérdésében azonnali szi­gorításokra van szükség, mert egyre-másra hallok olyan hí­reket, hogy közismert reak­ciósok vagy nyilasok már át is mentek az igazoltatáson és nyugodtan elfoglalják régi helyüket A budapesti városháza körül is súlyos bajokat hallok. Kiderül, hogy ott egyáltalában nem volt még semmiféle igazoltatás, holott a magyar demokrácia elemi érde­kei megkövetelik, hogy egyetlen tisztviselő sem kerüljön vissza állásába, amíg alaposan meg nem nézzük, hogy mit is művelt az utolsó időben, különösen az el­múlt esztendőben.­­ Meg kell mondanom, elvtár­­saim, hogy ebben a tekintetben nemcsak a reakció bűnös. Sok­szor maga a demokrácia sem elég éber. Ismételten előfordult, hogy nyakoncsípünk valamilyen közismert reakcióst és kiderült, hogy annak demokrata támogatói voltak. Meg kell tanulnunk, hogy ebben a kérdésben nincs megal­kuvás. Aki vétett a nemzet ellen, azt el kell távolítani a közhiva­talokból. Ez a minimum, amit a magyar demokrácia, a magyar nép érdeke megkövetel. (Felkiáltások: Ügy van !) Gyökeres­eb­ben kiirtani a fasizmust. — E kérdéseknél aláhúzom, hogy mi azért használunk ilyen kategórikus hangot, mert tartunk tőle, ha még tovább várakozunk, ha még tovább tétovázunk, akkor a nép elkeseredése ösztönösen csinál rendet. Mi nem akarjuk azt, hogy a felháborodott polgá­rok maguk dobják ki a városhá­­záról az oda nem való tisztviselő­­ket. Mi nem anarchiát akarunk, hanem rendet, a demokrácia rendjét akarjuk. Ezért követeljük az erélyes rend­szabályokat. Amikor a fasizmus maradéktalan kiirtását követel­jük, akkor nem bosszúállók vagy vérszomjasak vagyunk, hanem e követelésben egyedül és kizáró­lag a magyar nemzet elemi létér­­deke vezet bennünket. Ki kell ir­tani a fasiszta mételyt, mint az üszkös fekélyt, mert ha benne marad a nemzet testében egy kis gyökérdarabk­ája is, az újabb üsz­kösödést fog okozni és akkor kezdhetjük elölről. Jobb egy­szerre gyökeres munkát végezni Ezért mondjuk: Halál a fasiz­musra ! (Halál!) Üldözni kell a korrupciót — Elvtársaim ! A fasizmus és a 25 esztendős reakció nemcsak üszkös romokat, elpusztult gyára­kat, Dunába dúlt hidakat hagyott maga után. Az erkölcsi javakban is rengeteg pusztítás történt. Most elsősorban a korrupcióra gondo­? sok, a jogbiztonság hiányára. Mi­kor Debrecenbe érkeztem, hallot­tam, hogy a g1.COU lakosú város­ban több mint 100.000 lopási eljá­rás folyik. Mikor Budapestre ér­keztem, kiderült, hogy itt is n­a­­sonló bajok vannak. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a régi 25 éves reakció, az egykézrendszer, a mo­nopóliumok már aláásták a köz­­erkölcsöket. — Ezt folytatták a nyilasok. A zsidó vagyonok elrablása után sor került a magyar vagyonok el­rablására. Kirabolták az egész or­szágot. Megrendült a közerkölcs. Ezzel kapcsolatban sok panaszt hallottam például a rendőrségre. Mi utánanéztünk ennek és kitűnt,­ hogy a rendőrségen tényleg vol­tak oda nem való elemek. Kide­rült, hogy ide is beférkőztek a nyilasok. Természetesen, az ilyen elemeket el kell onnan távolítani, de az egész kérdésnek a gyökerét csak akkor tudjuk megfogni, ha általános harcot­­indítunk azért, hogy helyreálljon a közerkölcs, a jogbiztonság, az az erkölcs, amely­ről Berzsenyi joggal mondotta, hogy minden állam talpköve és támasza. Ezzel a kérdéssel foglal­kozni kell. A demokráciának tisztakezű, korrupciótól mentes vezet Aranyat, ezüstöt, briiliánsat, ott magas áron vesz Köllór­árás KOSSUTH­­U. 4.

Next