Néplap, 1945. április (2. évfolyam, 72-95. szám)

1945-04-01 / 72. szám

II. évfolyam 72. szám Ara 1 Pengő 1945 április 1. vasárnap Földet akarsz? Lépj be az új Nemzeti Hadseregbe! Harcolj bátran a német rablók ellen és te kapsz elsőnek földet. Húsvéti gondok és remények Soha annyi reménye és egy­ben gondja nem volt a ma­gyarságnak, mint most, 1945 húsvétján. A legörvendetes­ebb és legbiztatóbb eseménye a húsvétnak, hogy hazánk telje­sen felszabadult a német rab­lók igája alól. A magyar nép forró hálája üdvözli ebből az alkalomból a nagy Szovjetúniót, bölcs, erőskezű vezérét, a hősi Vörös Hadsereget, mely kise­­pené földünkről a fasiszta­­mételyt. Csak ha a háború forgataga elült és nyugod­tan, a megújhodó Magyaror­szág távlatából nézünk visz­­sza, csak akkor fogjuk igazán f­elmérhetni azt az óriási támo­gatást, melyet népünk hatal­mas szomszédunktól, a szabad Szovjetúniótól kapott. A német bilincset leverhette rólunk a Vörös Hadsereg pán­célos ökle, de a belső szabad­ágét, a népi erők bevonula­­k cu­­­d magyarság kulcsállásaiba, az ország demokratikus felépí­tését egyedül csak magunk tudjuk létrehozni és biztosí­tani. A jövőbelátó magyarnak, aki most húsvét napján számba veszi hazájának kérdéseit, a gond legsűr­űbb redői akkor gyűlnek homlokára, ha látja, hogy milyen kevés eredményt tudott e téren fiatal demokrá­ciánk felmutatni. Alábecsültük a reakció erőit, a köztünk lap­pangó nyilas maradványokat. Nem voltunk elég éberek,, elég erőskezűek. Igazolóbizottsá­gaink, népbíróságaink, gyengé­nek bizonyultak s ma­­ már világos, hogy e téren­­ rossz munkát végeztünk. Úgyszólván mindent elölről kell kezdeni. Ezért gondterhes ma a magyar hazafi, aki tudja, hogy összes erőfeszítéseink, az új, erős, szabad ország felépítésére irá­nyuló minden kísérletünk sem­mivé lesz, ha e téren gyorsan, alaposan nem tudunk alkotni. Ez ma a magyar élet legsöté­tebb pontja. V­annak más terü­leteken is gondok, nehézségek, de mindenütt látni a javulás, a jobb jövő erőteljes hajtásait. Az idei húsvét a magyar parasztság évszázados álmának, a földhözjuttatásnak megvaló­sulását hozta. Szerte az ország­ban sok tízezer új gazda szor­goskodik már azon a földön, melyre nem­rég még csak sóvárogva tekinthetett. Április első felében be kell fejezni a nagy művet, mely a magyarság legelesettebb, legelhanyagoltabb rétegét, a földnélkülieket, a törpebirtokosokat és a kisgaz­dák szegényebb­«­­életkán«» Gazdaságok birtokosaivá teszi és ezzel megadja nekik a lehe­tőséget arra, hogy a nemzetnek anyagilag is teljes jogú polgá­raivá váljanak. Az új honfog­lalás, amit az egészséges, alapos földreform jelent, az idei hús­vét legkimagaslóbb magyar eseménye. És egyben a legbiz­tatóbb is. Ha a földhözjuttatás után a meglevő nehézségek dacára biztosítani tudjuk, hogy az új tulajdonos meg is művelje mindjárt a földjét, akkor túl vagyunk a legnehezebbjén. A kérgestenyerű, jó eszű magyar paraszt szorgalma és tak­­é­kony­­sága, mely nem egyszer men­tette át hazánkat nehéz hely­­­zeteken, párosulva a nemzeti kormány és az új erőre kapó szervezett munkásság támoga­tásával, ezt a feladatot is meg fogja oldani. S meg fogja oldani a magyar nép a rombadőlt főváros, a németek által kirabolt ipar pro­blémáit is. Ahova tekintünk, mindenütt az újjáépítés, az újjá­szervezés kezdetét látjuk. S mindenütt vezet a magyarság legöntudatosabb, legszervezet­tebb rétege, az ipari munkás­ság. Csepel dolgozóinak felhí­vása, mellyel nemes versenyre hívj­a ki a nemzetépítés meg­gyorsítására az ország összes gyárait, bizonyára nem marad pusztába kiáltó szó. A felhí­­vásra, mint egy ember, feleinek Debrecen, Szeged, Diósgyőr, Salgótarján, Tatabánya, Pécs és most már Győr dolgozói is és megmutatják, hogy nem hiányoznak ott, ahol a romok eltakarítására, az újjáépítésre új áldozatokat követelnek tőlük. Rengeteg előttünk a nehéz­ség, a baj, a gond. De még több a biztató, reménytkeltő jelenség. A küzködő, huszonöt év leakt»“«, elnyomásának der­medtségéből most ébredő ma­gyar nép oldalán ott áll a ha­talmas, jóindulatú szomszéd, a Szovjetunió. Ahol a legnagyobb a baj, a hónunk alá nyúl. Az éhező Budapest, az iparvidékek nélkülöző népe hálatesten kö­szöni ezekben a napokban azt a segítséget, mely lehetővé teszi, hogy nemzetépítő munkájukat a Vörös Hadsereg nyújtotta éle­lemmel folytassák. S hálásan köszöni a falu népe is azt a segítséget, mely megindítja a traktorokat, lehetővé teszi az új gazdák földjének bevetését és átsegít bennünket a felemel­kedéshez vivő út legnezebb szakaszán. A lisztnek, húsnak, cukornak Oroszország nincs bővében, a petróleumra, benzinre az ukrán traktoroknak, vagy a nyugat felé dübörgő páncélos hadosz­tályoknak egyformán szüksége van. Az első húsvétunkat ünne­peljük, amelyen ezer bajunk közepette is végre emelt fővel, reménykedve nézhetünk a jö­­vőnkbe. Megindultunk végre a felemelkedés útján s ujja is épitjük annyit szenvedett ha­zánkat, ha egyenesen, tántorit­­hatatlanul haladunk tovább a kitűzött cél irányában, ha egyesíteni tudjuk a nemzet összes demokratikus, segíteni kész erőit. Az út, a cél vilá­gos és a magyar nép el van tökélve, hogy nem engedi ma­gát letéríteni róla. A szörnyű háború vége felé közeledik. Küszöbön az átkos német fasizmus összeomlása. Közeleg a béke, az annyit áhított béke s vele népünk újjászületése. Ez az idei hús­­vét legbiztatóbb ígérete és a jobb magyar jövő záloga. ( A nyugati és magyarországi német arcvonal összeomlott Szovjet erők elfoglalták Komáromot, Érsekújvárt, Zalaegerszeget, Keszthelyt és Ausztria területén harcolnak — Lengyel lobogó Danzig erődjén — A Ruhr-vidék bekerítése — Montgomery csapata­i 180 km-re vannak a Rajnától a Berlinbe vezető úton — Nürnberg felé nyomulnak Patton páncélosai Naponta 30—40 ezer német hadifogoly nyugaton A német agónia megkezdő­dött. A keleti és nyugati szö­vetségesek kiválóan összehan­golt hadműveletei most már olyan jelleget öltöttek, mely erősen e­lékeztet a Franciaor­szág összeomlását megelőző 1940 júniusi kaotikus he­tekre. A „Neue Züricher Zei­tung“ szerint a német hadigé­pezet alapjaiban rendült meg. Az utolsó „védelmi bázis“, a Volkssturm teljesen csődöt mondott: tagjai ezerszámra, zárt kötelékekben adják meg magukat, vagy fegyvereiket és karszalagjaikat elhányva, elmer­ülnek a polgári menekül­tek áradatában. A keleti hadszíntéren a­­har­cok súlypontja a déli sza­kaszra, a Duna-medencébe te­vődött át. Tolbuchin és Mati­novszki tábornagyok nagysza­bású áttörő hadműveletei rö­videsen teljesen megtisztítják M Magyarors­zág területét a né­met és Szálasi-csapatok ma­radványaitól. Három ék nyomul Ausztria felé. Tolbuchin csapatai a Ba­latontól nyugatra 50 km széles fronton már átlépték az osztrák határt és most 30 km-re állnak Bécsújhelytől, ahol lázas kiürítés, kétségbe­esett kísérletek a Volkssturm ös­szeszedé­sért és robbantások folynak. A város tele van Sop­ronból menekült nyilasokkal. A Balatontól délre is offen­­zívába kezdett a bolgár kötelé­kekkel megerősített 3. ukraj­nai hadseregcsoport és az első nap 30 km mélység­ben áttörve a német arc­vonalat, most a Nagy­kanizsa—lispei olajvidék­­hez és ezen túl a délstájer határhoz közeledik. Matinovszki tábornagy csa­patai a Duna két oldalán nyo­mulnak előre : a legutóbbi hír a Grazam mentén kiépített né­met front áttöréséről számol be. Az áttört szovjet erők már átlépték a Nyitrát is és Komárom és Érsekújvár elfoglalása után teljesen sík területen özönlenek Pozsony felé. Mialatt a keleti hadszíntér középső részén a harcok in­tenzitásának átmeneti csök­kenése észlelhető, Konyev csa­patai a morva medencébe való betörésre készülnek. Zsug­ uv tábornagy az utolsó — k.us­­trini — német odera-hídfa el­szigetelésével a Berlin e­lleni offenzívát készíti elő). Ku..u­­szovszki tábornagy csapatai elfoglalták Danzigot, a legfontosabb keleti német kikötőt, ahol többek közt 45 tenger­alattjáró szerepel a hadizok­­mány közt: a danzigi vukau­v­­bart építették a legtöbb néme­t tengeralattjárót. Danzig nevénél meg kell állnunk egy pillanatra: nem­csak egy újabb név ez az el­foglalt német városok végelát­­hatatlan sorában. (Folytatás a 2. oldalon). Budapest hálája Sztálin marsallnak A Budapesti Nemzeti Bizottság a magyar főváros közönsége nevében üdvözlő táviratot intézett Sztálin mar­­sallhoz az éhező lakosságnak küldött nagymennyiségű élelmiszersegítségért. A távirat szövege a következő : „A Budapesti Nemzeti Bizottság Nagy-Budapest népe nevében hála teljes szívvel meleg köszönetet mond önnek és a szovjet kormánynak azért a nagylelkű segítségért, melyben városunk éhező lakosságát és az ország ipari köz­pontjait részesítette. Budapest népe sohasem fogja elfelej­teni, hogy a szovjetúivó, mely ellen Magyarország három és fél éven keresztül vett részt a német fasiszta­ rablók hábo­rújában és melynek mérhetetlen károkat okozott, most, mikor hazánk a németek ellen fordult, segítő kezét nyújtja felénk. A szovjet kormány e nemes cselekedete mindennél világosabban bizonyítja, hogy a Szovjetunió a szabad­ságukért és függetlenségükért küzdő népek szilárd támasza és védelmezője. A magyar nép mindent el fog követni, hogy méltó legyen a szovjet nép bizalmára.

Next