Néplap, 1945. április (2. évfolyam, 72-95. szám)
1945-04-01 / 72. szám
II. évfolyam 72. szám Ara 1 Pengő 1945 április 1. vasárnap Földet akarsz? Lépj be az új Nemzeti Hadseregbe! Harcolj bátran a német rablók ellen és te kapsz elsőnek földet. Húsvéti gondok és remények Soha annyi reménye és egyben gondja nem volt a magyarságnak, mint most, 1945 húsvétján. A legörvendetesebb és legbiztatóbb eseménye a húsvétnak, hogy hazánk teljesen felszabadult a német rablók igája alól. A magyar nép forró hálája üdvözli ebből az alkalomból a nagy Szovjetúniót, bölcs, erőskezű vezérét, a hősi Vörös Hadsereget, mely kisepené földünkről a fasisztamételyt. Csak ha a háború forgataga elült és nyugodtan, a megújhodó Magyarország távlatából nézünk viszsza, csak akkor fogjuk igazán felmérhetni azt az óriási támogatást, melyet népünk hatalmas szomszédunktól, a szabad Szovjetúniótól kapott. A német bilincset leverhette rólunk a Vörös Hadsereg páncélos ökle, de a belső szabadágét, a népi erők bevonulak cud magyarság kulcsállásaiba, az ország demokratikus felépítését egyedül csak magunk tudjuk létrehozni és biztosítani. A jövőbelátó magyarnak, aki most húsvét napján számba veszi hazájának kérdéseit, a gond legsűrűbb redői akkor gyűlnek homlokára, ha látja, hogy milyen kevés eredményt tudott e téren fiatal demokráciánk felmutatni. Alábecsültük a reakció erőit, a köztünk lappangó nyilas maradványokat. Nem voltunk elég éberek,, elég erőskezűek. Igazolóbizottságaink, népbíróságaink, gyengének bizonyultak s ma már világos, hogy e téren rossz munkát végeztünk. Úgyszólván mindent elölről kell kezdeni. Ezért gondterhes ma a magyar hazafi, aki tudja, hogy összes erőfeszítéseink, az új, erős, szabad ország felépítésére irányuló minden kísérletünk semmivé lesz, ha e téren gyorsan, alaposan nem tudunk alkotni. Ez ma a magyar élet legsötétebb pontja. Vannak más területeken is gondok, nehézségek, de mindenütt látni a javulás, a jobb jövő erőteljes hajtásait. Az idei húsvét a magyar parasztság évszázados álmának, a földhözjuttatásnak megvalósulását hozta. Szerte az országban sok tízezer új gazda szorgoskodik már azon a földön, melyre nemrég még csak sóvárogva tekinthetett. Április első felében be kell fejezni a nagy művet, mely a magyarság legelesettebb, legelhanyagoltabb rétegét, a földnélkülieket, a törpebirtokosokat és a kisgazdák szegényebb«életkán«» Gazdaságok birtokosaivá teszi és ezzel megadja nekik a lehetőséget arra, hogy a nemzetnek anyagilag is teljes jogú polgáraivá váljanak. Az új honfoglalás, amit az egészséges, alapos földreform jelent, az idei húsvét legkimagaslóbb magyar eseménye. És egyben a legbiztatóbb is. Ha a földhözjuttatás után a meglevő nehézségek dacára biztosítani tudjuk, hogy az új tulajdonos meg is művelje mindjárt a földjét, akkor túl vagyunk a legnehezebbjén. A kérgestenyerű, jó eszű magyar paraszt szorgalma és takékonysága, mely nem egyszer mentette át hazánkat nehéz helyzeteken, párosulva a nemzeti kormány és az új erőre kapó szervezett munkásság támogatásával, ezt a feladatot is meg fogja oldani. S meg fogja oldani a magyar nép a rombadőlt főváros, a németek által kirabolt ipar problémáit is. Ahova tekintünk, mindenütt az újjáépítés, az újjászervezés kezdetét látjuk. S mindenütt vezet a magyarság legöntudatosabb, legszervezettebb rétege, az ipari munkásság. Csepel dolgozóinak felhívása, mellyel nemes versenyre hívja ki a nemzetépítés meggyorsítására az ország összes gyárait, bizonyára nem marad pusztába kiáltó szó. A felhívásra, mint egy ember, feleinek Debrecen, Szeged, Diósgyőr, Salgótarján, Tatabánya, Pécs és most már Győr dolgozói is és megmutatják, hogy nem hiányoznak ott, ahol a romok eltakarítására, az újjáépítésre új áldozatokat követelnek tőlük. Rengeteg előttünk a nehézség, a baj, a gond. De még több a biztató, reménytkeltő jelenség. A küzködő, huszonöt év leakt»“«, elnyomásának dermedtségéből most ébredő magyar nép oldalán ott áll a hatalmas, jóindulatú szomszéd, a Szovjetunió. Ahol a legnagyobb a baj, a hónunk alá nyúl. Az éhező Budapest, az iparvidékek nélkülöző népe hálatesten köszöni ezekben a napokban azt a segítséget, mely lehetővé teszi, hogy nemzetépítő munkájukat a Vörös Hadsereg nyújtotta élelemmel folytassák. S hálásan köszöni a falu népe is azt a segítséget, mely megindítja a traktorokat, lehetővé teszi az új gazdák földjének bevetését és átsegít bennünket a felemelkedéshez vivő út legnezebb szakaszán. A lisztnek, húsnak, cukornak Oroszország nincs bővében, a petróleumra, benzinre az ukrán traktoroknak, vagy a nyugat felé dübörgő páncélos hadosztályoknak egyformán szüksége van. Az első húsvétunkat ünnepeljük, amelyen ezer bajunk közepette is végre emelt fővel, reménykedve nézhetünk a jövőnkbe. Megindultunk végre a felemelkedés útján s ujja is épitjük annyit szenvedett hazánkat, ha egyenesen, tántorithatatlanul haladunk tovább a kitűzött cél irányában, ha egyesíteni tudjuk a nemzet összes demokratikus, segíteni kész erőit. Az út, a cél világos és a magyar nép el van tökélve, hogy nem engedi magát letéríteni róla. A szörnyű háború vége felé közeledik. Küszöbön az átkos német fasizmus összeomlása. Közeleg a béke, az annyit áhított béke s vele népünk újjászületése. Ez az idei húsvét legbiztatóbb ígérete és a jobb magyar jövő záloga. ( A nyugati és magyarországi német arcvonal összeomlott Szovjet erők elfoglalták Komáromot, Érsekújvárt, Zalaegerszeget, Keszthelyt és Ausztria területén harcolnak — Lengyel lobogó Danzig erődjén — A Ruhr-vidék bekerítése — Montgomery csapatai 180 km-re vannak a Rajnától a Berlinbe vezető úton — Nürnberg felé nyomulnak Patton páncélosai Naponta 30—40 ezer német hadifogoly nyugaton A német agónia megkezdődött. A keleti és nyugati szövetségesek kiválóan összehangolt hadműveletei most már olyan jelleget öltöttek, mely erősen elékeztet a Franciaország összeomlását megelőző 1940 júniusi kaotikus hetekre. A „Neue Züricher Zeitung“ szerint a német hadigépezet alapjaiban rendült meg. Az utolsó „védelmi bázis“, a Volkssturm teljesen csődöt mondott: tagjai ezerszámra, zárt kötelékekben adják meg magukat, vagy fegyvereiket és karszalagjaikat elhányva, elmerülnek a polgári menekültek áradatában. A keleti hadszíntéren aharcok súlypontja a déli szakaszra, a Duna-medencébe tevődött át. Tolbuchin és Matinovszki tábornagyok nagyszabású áttörő hadműveletei rövidesen teljesen megtisztítják M Magyarország területét a német és Szálasi-csapatok maradványaitól. Három ék nyomul Ausztria felé. Tolbuchin csapatai a Balatontól nyugatra 50 km széles fronton már átlépték az osztrák határt és most 30 km-re állnak Bécsújhelytől, ahol lázas kiürítés, kétségbeesett kísérletek a Volkssturm összeszedésért és robbantások folynak. A város tele van Sopronból menekült nyilasokkal. A Balatontól délre is offenzívába kezdett a bolgár kötelékekkel megerősített 3. ukrajnai hadseregcsoport és az első nap 30 km mélységben áttörve a német arcvonalat, most a Nagykanizsa—lispei olajvidékhez és ezen túl a délstájer határhoz közeledik. Matinovszki tábornagy csapatai a Duna két oldalán nyomulnak előre : a legutóbbi hír a Grazam mentén kiépített német front áttöréséről számol be. Az áttört szovjet erők már átlépték a Nyitrát is és Komárom és Érsekújvár elfoglalása után teljesen sík területen özönlenek Pozsony felé. Mialatt a keleti hadszíntér középső részén a harcok intenzitásának átmeneti csökkenése észlelhető, Konyev csapatai a morva medencébe való betörésre készülnek. Zsug uv tábornagy az utolsó — k.ustrini — német odera-hídfa elszigetelésével a Berlin elleni offenzívát készíti elő). Ku..uszovszki tábornagy csapatai elfoglalták Danzigot, a legfontosabb keleti német kikötőt, ahol többek közt 45 tengeralattjáró szerepel a hadizokmány közt: a danzigi vukauvbart építették a legtöbb német tengeralattjárót. Danzig nevénél meg kell állnunk egy pillanatra: nemcsak egy újabb név ez az elfoglalt német városok végeláthatatlan sorában. (Folytatás a 2. oldalon). Budapest hálája Sztálin marsallnak A Budapesti Nemzeti Bizottság a magyar főváros közönsége nevében üdvözlő táviratot intézett Sztálin marsallhoz az éhező lakosságnak küldött nagymennyiségű élelmiszersegítségért. A távirat szövege a következő : „A Budapesti Nemzeti Bizottság Nagy-Budapest népe nevében hála teljes szívvel meleg köszönetet mond önnek és a szovjet kormánynak azért a nagylelkű segítségért, melyben városunk éhező lakosságát és az ország ipari központjait részesítette. Budapest népe sohasem fogja elfelejteni, hogy a szovjetúivó, mely ellen Magyarország három és fél éven keresztül vett részt a német fasiszta rablók háborújában és melynek mérhetetlen károkat okozott, most, mikor hazánk a németek ellen fordult, segítő kezét nyújtja felénk. A szovjet kormány e nemes cselekedete mindennél világosabban bizonyítja, hogy a Szovjetunió a szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek szilárd támasza és védelmezője. A magyar nép mindent el fog követni, hogy méltó legyen a szovjet nép bizalmára.