Néplap, 1945. május (2. évfolyam, 96-119. szám)

1945-05-01 / 96. szám

ll. évfo­yam­ 96 szám­ára 2 pengő 1945 május 1. kedd N gP«Si &hkB -A munkás egységfront szikláján épül a ILTM­ lllp Ppl| lllll lejtö&EMa llllll igl nemzet jövője! A zárt sorokban menetelő lllll JgPfjp^ ILIIILifffpl munkásságot követni fogja az egész dolgozó EPlfj9” lllll K@||j|M nép! Kovácsoljátok szilárddá a munkásság taxi­u­l egységfrontját.“ tart ma Magyarország mun­kásnépe. Huszonhat eszten­dő némasága után szabad hazájában szabadon üli meg újra a magyar dolgozók él­csapata, a magyar munkás­­osztály a maga harcos ünne­pét. Több mint félszázada vonul fel e napon minden évben a világ munkásosz­tálya seregszemlére. 1889 óta, amióta a párizsi mun­ké­-­kongresszus május else­­-­jét munkásünneppé avatta, amelyen a munkásság be­szünteti a munkát, hogy a maga felszabadulásáért, a felszabadulás előfeltételeiért — a szervezkedési és gyüle­kezési szabadságért, a nyolc­órás munkanapért stb. — síkra szállva felvonuljon, e nap mindig a nemzetközi munkásosztály szolidaritásá­nak napja volt. A fasiszta rémuralom ha­­lálvonaglása napjaiban nem lehet ma a világ munkásai­nak szolidaritásáról be­szélni. A német­ munkás még kívül esik e nemzetközisé­­gen, hiszen saját halálos el­lenségeinek teljesített és rész­ben még mindig teljesít csat­lósszolgálatot, gyártja a tan­kot és ágyút, küzd a rabló­hadsereg soraiban saját test­vérei ellen. Sajnos, a ma­gyar munkás is csak rövid ideje — és nem is saját erejé­ből — szabadult meg ettől a szégyenteljes járomtól. De megszabadult. De felismerte végre, mire kényszerítették, mire nem szabad soha többé kényszeríttetni magát. Le­gyen ez a nap, május elseje, mindenekelőtt hitvallás a magyar munkásság nemzet­közi szolidaritása mellett a Szovjetúnió és a szabadság­­szerető népek dolgozóival! Legyen ez a nap, másod­szor, határköve annak a harcnak, melyet a magyar munkásság a magyar dolgo­zók élén a magyar népi de­­mokráciáért, Magyarország szabadságáért és független­ségéért, országunk újjáépíté­séért vív. Huszonhat esztendeig bör­tön volt Magyarország, a dol­gozók, elsősorban a munkás­ság börtöne. A dicső Vörös Hadsereg csapásai alatt meg­dőltek a börtön falai, meg­nyíltak kapui, lehulltak a fasiszta rabság bilincsei. Első szabad májusunkat a szov­­j­etilénnek, a dicső Vörös Had­seregnek és nagy vezérének, Sztálin elvtársnak köszön­hetjük. Debrecen munkás­sága, amikor megkoszorúzod az elesett szovjethősök em­lékszobrait, ne feledd, kinek köszönheted, hogy harci lo­bogóid alatt megjelenhetsz Debrecen utcáin ; ne feledd, hogy e szovjethősök érted, a te szabadságodért ontották vérüket, örök hála a Szov­jetúnió népének, a dicsősé­ges Vörös Hadseregnek és lángeszű vezérének, Sztálin elvtársnak! Egységesen vonul fel ma Magyaország munkássága. Eggyé kovácsolt bennünket a földalatti harc, amikor vállvetve harcoltunk a fa­siszta dúvad ellen. A harc még folyik, a fasiszta fene­ Minden jel azt mutatja, hogy az idei május 1. a ma­gyar nép nemzeti ünnepe lesz. Negyedszázadon keresztül kettőzött őrszemek, rendőri riadóautók, katonai készült­ségek és polgári ruhás de­tektívek járták ezen a na­pon a pesti utcákat s vad dühvel szimatolták, nem mozdul-e valahol a mun­kásság daca és elszántsága a fennálló rendszer ellen. Negyedszázadon keresztül május elsején megreszket­­tek Magyarország elnyomó és gyilkos urai. Féltek a fel­támadó néptől, a gyárak környékétől, a külvárosok­tól és az utcától, amelyek megteltek hangos követelé­sekkel s megrecsegtették az örökéletűnek hirdetett rend­szer alapjait. Gumibot, sor­­tűz, kardlap és rendőrlovak patája verte és taposta szét ezen a napon a legigazabb követeléseket s az uralkodó­osztály éhséggel, t­­ernáló­­­borral, börtönnel és bitó­fával szorította vissza a munkástömegeket a kör­­utakról, a munkapadok mellé. Ma máskép ünnepelünk. Az ipari munkásság pártjai összes szervezeteiket és tag­jaikat mozgósították, hogy örökké emlékezetes nappá vad már halálos döfésben fetreng, de még vicsorítja fogát. Még dörögnek az ágyúk, a reakció még ug­rásra kész. Magyar munkás ne feledd : nem győzött vol­na a fasizmus, ha a munkás­ság egységes harci elszánt­ságával találta volna magát szemben ; nem győzhet, nem vethet gáncsot elénk a reak­ció, de meglapul, behúzza farkát a gyáva bitang, ha egységesen talál bennünket szemben. Akiket egységbe kovácsolt a közös földalatti harc, fűzzön mindig szoro­sabb egységbe bennünket a népi demokráciáért, hazánk függetlenségéért és szabadsá­gáért, az ország újjáépítésé­ért vívott harcunk. Mi ittuk pneg p lg vét v'.mji V. ,hogyy tegyék 1945 május elsejét. S úgy látszik, ezen a napon nemcsak a munkásság ün­nepel. A kormány törvé­nyes szünnapot rendelt el. A Nemzeti Parasztpárt köz­ponti lapja vezércikkben és felhívásokban szólítja fel tagjait és az egész paraszt­ságot, hogy ünnepeljék meg május elsejét, a dolgozók ünnepét. Az iskolákban elő­adások hangzanak el a má­jus jelentőségéről. A had­sereg hivatalosan részt vesz a májusi felvonulásban, a kormány tagjai pedig nép­­gyűlésen hallgatják meg a munkáspártok vezetőinek s a népnek a követeléseit. És nemcsak Budapest, hanem az egész ország ünnepel. A szabad munkásünnep nemzeti jellege természetes következménye a magyar munkásosztály gyors előre­törésének. A Magyar Kom­munista és Szociáldemokra­ta Párton, valamint a Sza­bad Szakszervezeten ke­resztül a magyar nép har­cos, demokratikus tömegei jutottak szóhoz és politikai érvényesüléshez. Az ipari munkásság a magyar nép vezető osztálya, pártjai az ország vezető pártjai s csak természetes, hogy a szabad május ünnepébe minden ha­ladó osztálynak, csoportnak egységünk felbomlott, mi isszuk meg a levét, ha egysé­günk nem lesz szilárd ! Földet kapott a magyar paraszt. Eldőlt az évezredes harc, évezredes igazságtalan­ságot tettünk jóvá. Nem nyúzza többé hazaáruló né­metbérenc ezerholdas a ma­gyar parasztot, kirántottuk lába alól a földet, árulása bérét. Száz- és százezer ma­gyar paraszt nem feledi, hogy a magyar munkás jut­tatta földhöz. A magyar pa­raszt végre felis­merte, hogy a magyar munkás az ő egyetlen igazi barátja, ter­mészetes szövetségese. Le­gyen ez a május elseje a magyar munkás és a ma­gyar dolgozó paraszt örök szép­sségén­ek ünnepi. Ma­ és erőnek bele kell kapcso­lódnia. Május 1. ma az egész nemzet ünnepe és erőfor­rása. Eredményekben gazdag út vezetett ehhez a naphoz. A magyar demokrácia pár hónap alatt óriási feladato­kat oldott meg. Az ellenfor­radalmi rendszer szétvert államapparátusa helyén megteremtette a magyar nép demokratikus állami, közigazgatási és népvédelmi szerveit: a nemzeti bizott­ságokat, az ideiglenes nem­zeti kormányt, az ideigle­nes nemzetgyűlést, a városi és községi önkormányzato­kat, az igazoló bizottságo­kat és a népbíróságokat s a földreformmal gyors és in­tézményes csapást mért a reakció legerősebb táma­szára, a feudális nagybirtok­­rendszerre. A szabad május 1. már a reakció elleni harc, az ipari termelés, a városi lakosság élelmezésének és a föld felosztásának döntő eredn­­yei után köszönt a dolgozókra. Az ipari munkásság és parasztság eddigi munkájá­val és közös harcaival nem­csak öntudatában és harc­készségében erősödött meg, hanem felismerte és napi­rendre tűzte a magyar de­(Folytatás a 2. oldalon.) gyár munkás ! Segítsd a pa­rasztot, hogy a földet, mely­hez jutott, élvezhesse is, hogy az ország hasznára ter­melhessen is rajta : adj neki gépet, üzemanyagot, gyakor­lati segítséget ! Magyar pa­raszt ! Vesd be, műveld meg a földet. Adj kenyeret a munkásnak, mert ha neki adsz kenyeret, barátodat táplálod, testvéredet, nem pedig halálos ellenségedet, mint eddig ! Legyen ez a nap, 1945 május elseje, örök szövetségiek záloga! Ezer sebből vérzik az or­szág. Gyönyörű fővárosunk romokban hever, romhal­maz minden város. Üszkös falak merednek az­­ égbe, megakadt a termelő munka an­g­olig éled. Akik ennek okai, ma is lesben állnak : a bujkáló nyilasok és titkos csatlósaik, a szabotáló gyá­rosok. Újjá kell építeni or­szágunkat — újjáépítjük ! Felépítjük a gyárakat, meg­indulnak a gépek. Fegyvert adunk a Vörös Hadseregnek és a Magyar Nemzeti Hadse­regnek, szerszámot és ipar­cikket a mezőgazdaságnak. Elsöprünk mindenkit, aki ebben akadályozni merészel bennünket! Erre fogadal­mat teszünk ma, május else­jén, első szabad májusunk napján ! Legyen ez a nap Magyarország újjászületésé­nek, országunk megújhodá­sának ünnepe. Félre az útból mindenki­vel, aki ezekben minket aka­dályoz, aki suttyomban, meg­bújva ássa az aknát, lesben állva kész ránk törni s az országot, melyet rombadön­­tött, a végromlásba vinni. Legyen ez a nap, május el­seje, a kérlelhetetlen har­cunk napja a reakció, a ma­gyar nép, a magyar nemzet minden nyílt és titkos ellen­ségével ! 1945 május elsején, első szabad májusunk napján annyi szenvedés és rabság után mi, magyar dolgozók, tegyünk hitet a szabadság, a demokrácia, az ország füg­getlensége mellett. És fo­gadjuk : mindenkit elsöp­rünk az útból, aki nagy mű­vünkben, a független, sza­bad, demokrata Magyar­­ország építésében nyíltan vagy suttyomban akadályoz­ni mer ! RUDAS LÁSZLÓ. Ipu­l ||lp|] (Májusi kiáltvány) Németország leteszi a fegyvert a Szovjetuniónak is SEREGSZEMLÉT Munkásünnep — nemzeti ünnep Irta: Kállai Gyula

Next