Néplap, 1945. július (2. évfolyam, 144-169. szám)
1945-07-01 / 144. szám
I H ■bgáf Hl k IIIH ’ V a A MAGYAR KomUUNISTA PÁRT KELETMAGYARORSZÁgi KERÜLETÉNEK NAPILAPJA ..................... 1945 július 1 vasárnap Minden erőt az ország újjáépítésére ! Mfll'tlHI|IW|WI«IIMIIII|llll|WI|tlW|·lllllllllltl|mi|IIHtll|l|l»l»llll‹IM»IIIIMII»llll·ltl‹tll Azok akk nem értik meg az új idők szavát, magukra vessenek, ha a demokrácia érdemük szerint bánik velük. (Rákosi, VI. 17.) Mit várunk a július 8-i szakszervezeti naptól ? Írta: Tariska István Hat hete hangzott el pártunk Országos Értekezletén , a felhívás az ország dolgozó tömegeihez, haladó értelmiségéhez, hogy karöltve a demokratikus pártokkal, fordítsanak minden erőt az ország újjáépítésére. Ez a hat hét máris számos komoly eredményt hozott eddig is és ezeknek ismeretében bizalommal tekinthetünk az újjáépítés további sorsa felé. Nemcsak a fővárosban mutatkoznak komoly eredmények, hanem vidéken úgy Debrecenben is. A régön több eredményeket— a terveknek megfelelően — a vasútépítés terén mutatkoznak. A „Szabad Nép“ június 29-iki száma beszámol arról, hogy az István-telki főműhely munkássága már a 150-ik kijavított mozdonyt adta át a forgalomnak. Az Északi főműhelyben szintén 100-on felül van a kijavított mozdonyok száma. A Déli pályaudvart, a terveket kétszeresen felülmúlva, felénél is rövidebb idő alatt tudták a forgalomnak átadni. A debreceni vagongyári munkásság szintén erejét megfeszítve dolgozott és nem egész négy hét alatt 16 mozdonyon végzett teljes újjáalakítást, generáljavítást és ezzel a munkaelőirányzatot kb. 200°lo-kor múlta felül. A vasúti forgalmi munkák , pályák kijavítása, váltók, állomásépületek rendbehozása szintén hatalmas lendülettel folyik. Ezek a megdönthetetleül nagy eredmények mutatják, hogy dolgozó munkásságunk nemcsak megértette a jelszót : „Arccal a vasút felé“, hanem ennek megvalósítása érdekében minden erejét megmozdította. Éppen ezek a komoly és jelentős eredmények azok, amelyek biztosítanak bennünket arról, hogy a kritika, amely az újjáépítés eddigi küzdelmeit és teljesítményeit éri, nem fog ellenérzést kiváltani, nem fogják azt hinni, hogy kakák kívannak * zsomot. Kétségtelen, hatalmas munkamozgósítás történt a vasúton és vasúton kívül egyaránt. Elég csak azt megemlíteni, hogy a MÉMOSz debreceni tagozata heti két, és fél óra túlmunkát vállalt, a magántisztviselők három órát. Szépen, eredményesen dolgoznak a középiskolák, bekapcsolódtak a népzenészek. A technikai értelmiség frontján is egészséges pezsgés indult meg. ' ) A spergás ér .a .lendületi amely az ' újjáépítés 'szolgálatába állott, azonban eddig még jórészt közpnti elgondolás és terv kidolgozása nélkül jelentkezett. Ez az, amit éppen az újjáépítés nagyobb sikere érdekében sürgősen meg kell változtatni. Ha az eddigi elszigetelt akció a munkaelőirányzat 200°/6-os megjavítását tudta elérni, milyen hatalmas eredmények várhatók a tervszerű és rendezett munkától. A terv kidolgozásának és összpontosításának első lépését a Nemzeti Bizottság megkezdte, amikor az elmúlt héten elhatározta, hogy a pártokból és szakszervezetekből újjáépítési versenybizottságot létesít és ezt bízza meg az újjáépítés munkáinak ellenőrzésével is. Ennek a bizottságnak mielőbb valóban munkába kell állania. Különösen nyomatékosan kell részt venni ebbn a munkában a szabad szakszervezeteknek, mert az egész tervezet csak akkor valósítható meg, ha a szakszervezet, amely a munkáskezek irányítását el tudja látni, teljes erejével, tekintélyével és lelkesedésével mellette áll. A debreceni szakszervezetek több, mint húszezer szakszervezeti taggal rendelkeznek, akiknek gyakorlott munkáját az újjáépítés nemcsak, hogy nem nélkülözheti, hanem tervszerűleg kell, hogy felhasználja-Pártunk országos értekezletén a szakszervezeti kérdéssel foglalkozva Kádár János elvtárs rámutatott arra, hogy a szakszervezetek országos működésének egyik legnagyobb hiányossága, hogy még nincs meg a központi irányítás. Ez a tény nemcsak országos viszonylatban érvényes, hanem, valljuk be, érvényes helyi vitaikat is. A szakszervezeti bizottságnak Debrecenben még nem sikerült valóban Debrecen és környéke összszakszervezeteinek központi irányító szervévé válnia, az egyes szakmák még sok tekintetben egymástól függetlenül, sokszor egymásról nem is tudva, működnek és ezek között a működések között a szakszervezet nem tudta kellő mértékben megtalálni az öszszekötő, irányító szerepet. Ezért nézünk nagy várakozással a július 8-iki szakszervezeti nap elé, amely hivatva lesz egyrészt a debreceni szakszervezeteket az országos központtal szergeti afi . összekapcsolni, másrészt alkalmas lesz arra, hogy a debreceni szakszervezetek egyes szakmái között megtalálja a szerves öszszekapcsolás módját. Hogy errea fontos lépésre csak most kerülhet sor, amikor már Debrecen hét hónapja elindította fejlődése útján új szakszervezeteit, a mi kommunista szakszervezeti tagjaink elsősorban felelősek. A szakszervezetekbe pártpolitikát bevinni nem szabad és éppen ezért nem pártpolitikát jelent az, ha kijelentjük, hogy a szakszervezetek céltudatos működéséhez elengedhetetlen előfeltételnek tartjuk a szakszevezeti kommunisták céltudatos munkáját. Mí■ a központosítás és egységes vezetés mellett a szakszervezetek másik hibája, hogy az üzemi bizottságok működésére kevés gondot fordított. Debrecen összes üzemeiben dolgoznak az üzemi bizottságok. A legtöbb helyütt jól is dolgoznak. Nem szabad azonban megelégednünk azzal, hogy az üzemi bizottság jól működik a saját üzemében, hanem az üzemi bizottságok számára is meg kell teremteni a központosítás lehetőségét. Ne legyen a villanygyár, vagy bőrgyár üzemi bizottsága a gyár kerítésén belül egy elhatárolt sziget, hanem a város összes üzemi bizottságai légynek egymással állandó szervezeti kapcsolatban. " Ennek a hiányosságnak a hátulütőjét már az újjáépítés során érezzük. Pártunk országos értekezlete a kommunisták kötelességévé tette, hogy az üzemekben, szakszervezetekben, főleg pedig az üzelmi bizottságokban az újjáépítés során pontosan konkretizált, időben meghatározott üzemi tervet dolgozzanak ki. Ezt a határozatot az Országos Szakszervezeti Tanács is magáévá tette és a „Szakszervezeti Közlönyében közölte. Mi a „Néplap" hasábjain ezt kellő időben nyilvánosságra hoztuk — ennek ellenére —, üzemi terved, kidolgozása még a mai napig nem történt meg. Fő okát ennek abban látjuk, hogy nincs az üzemi bizottságoknak egy központi testületé, ahol a kérdéseket konkréten fel lehetett volna vetni, legyen az szervezési, nyersanyag-, vagy bármilyen más kérdés, és ahol a kétkedőket, vagy ellankadókat serkenteni tudták volna a lelkesebbek és mozgékonyabbak. A harmadik kérdés, aminek megoldását várjuk a július 8-iki szakszervezeti naptól, a kollektív szerződések összehangolása. Fiatal demokráciánk hatalmas eredménye, hogy most már csaknem minden szakmának megvannak a kollektív szerződései. Évtizedes mulasztásokat hoznak be ezek a szerződések. Természetesen az eredmények gyors létrehozása és az események viharos pergése közben a kollektív szerződések a kívánt eredményeket nem tudták teljes mértékben elérni. Egyes szakmák a létminimum alatt maradtak, mások jelentősen kiugrottak. Semmi szín alatt nem vagyunk a bérek mindenáron való egyenlősítésének elve mellett, mert ez nem felelne meg sem az demokrácia követelményeinek, sem pedig annak az alapelvnek, amelyiken újjáépítésünk versenye nyugszik, hogy nagyobb munkáért nagyobb bért kell nyújtani. Mégsem szolgálja a munkásegység biztosítását az arányok esényes felborulása, ami sok tekintetben már fenyeget. Meg kell találni a módját annak, hogy a bérek olyan viszonyba jussanak egymással az egyes szakmák között, hogy az egészséges fejlődés útját nyissa meg és kikapcsolja a reakció inflációs spekulációjának létalapját. Szakszervezeteink az újjáépítés legfőbb hajtóerői. A szakszervezetek rendelkeznek a munkáskezek tízezreivel és rájuk vár az a feladat, Ijony a munkáskezei megfelelő helyen álljanak. Pártunk országos értekezlete és az Országos Szakszervezeti Tanács egyformán állást foglaltak a munkásmozgósítás és munkásirányítás mellett. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezetekre vár az a feladat, hogy a foglalkoztatás hiányában elnéptelenedő, vagy kevésbbé fontos szakmák területéről a munkásságot az újjáépítés döntő fontosságú szakmái felé tereljék. A szakszervezeteknek kell megoldani a munkások átképzésének nagy munkáját. Csak ezzel biztosítható az, hogy a vasút, a vasútra dolgozó ipar, a mezőgazdasági gépipar és az építőipar munkáik szükséglete kielégítést nyerjen. Debrecenben különösen az a helyzet, hogy nincs elegendő munkás sem a vagongyárban, sem a vasúton, sem az építőiparban. Eddig még nem történt meg az a mozgósítás, ami ezt a helyzetet megváltoztathatta volna , reméljük azonban, hogy a július 8-iki szakszervezeti nap fordulópontot fog jelenteni ebből a szempontból. Az újjáépítés sikere Magyarország jövőjének biztosítéka. Az újjáépítés sikerét pedig a szakszervezetek megfelelő mozgósítása hozhatja meg. Éppen ezért tekintünk nagy várakozással július 8-ika elé, mert reméljük, hogy ez a szakszervezetek munkájában döntő jelentőségű mozgósítást fog kiváltani.