Néplap, 1945. október (2. évfolyam, 220-245. szám)

1945-10-02 / 220. szám

. . 2 st·Pt 'trt. x› *$~i t©íj ruMdtpu <wuaiie,tet>J ?. pe!;f# I ''í 5*i M »'J* af - fi i M fl n «Iw i ff. W W v íWi'ikki, iJtatk "JPÁ fw 3$ A 'jjfű / ja st m a* Ä’fci II. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM­­ , , -1L]A 1945 OKTÓBER 2. KEDD • ---------------- --------------------------- Többszázezer ember a két m­unkás­­párt választói nagygyűlésén Rákosi és Szakasits elvtársak beszéltek Nagy-Budapest dolgozóihoz Méreteiben mintegy pa­ratlanu­ 1 .illő választói nagygyűlést rendezett vasárnap délelőtt a Hősök Terén a két munkáspárt. A nagygyűlésre a reggeli órákban a budapesti és a k­örnyékbeli dolgozók hatalmas tö­mege vonult fel. A nagygyűlést egynegyed 12 órakor Bechler Pé­ter alpolgármester elvtárs nyitotta meg. Vesnyikov elvtárs, a Szovjetunió szakszervezeti kiküldötteinek veze­tője tolmácsolta a Szovjetunió dol­gozóinak és a szovjet-orosz szak­­szervezeteknek baráti üdvözletét­ — A mi látogatásunk az Önök országában — mondotta — arról tanúskodik, hogy az a barátság, amely a Szovjetunió népei és a ma­gyar nép között fennáll, egye job­ban kifejlődik és elmélyül. A demo­kratikus országok dolgozói, akik a háború legnagyobb terhét viselték a világon, most arra törekszenek, hogy egy olyan nemzetközi szak­szervezeti otrvosútnak, azag­y meg­oldja a reá váró feladatokat. A szovjet­ kiküldött, szavait zúgó elv­társ emelkedett szólásra és a kö­vetkezőket mondotta : — A hála és köszönet szavát mondom ki először ezen a hatalmas, gyönyörű találkozón. Hálátért szív­vel köszönjük meg a magyar dol­gaió nép nevében a hatalmas Szov­jetunió nagy emberének, Sztálin generalisszimusznak, hogy oltalmába vette a szegény, eltiport hazánkat. Köszönjük Molotovnak, a Szovjet­­únió külügyi népbiztosának, hogy megértő barátsággal megteremtette Magyarország és a Szovjetunió kö­zött a normális diplomáciai kapcso­latot minden feltétel nélkül (a tö­meg percekig lelkesen éltette a szov­jet-magyar barátságot). Őszinte sze­retettel fordulunk Vorosilov mar­sall, a magyar nép jóakaratú és nagylelkű barátja felé. A magyar nép fiai hálásan gondolnak az Egyesült Államok nagy népére, mint ahogyan őszinte rokonszenvvel fordulunk az angol munkáspárt kormánya felé is, amelyről úgy halljuk, szintén kész Magyarország­gal a diplomáciai viszony felvéte­lére. — A magyar nép kifejezi azt a reményét, hogy a magyar köve­tek nemsokára útnak indulhatnak Moszkva, Washington és London felé. Kifejezzük azt a reményünket, hogy ebben az új világban min­den nemzet szabadságának teljességé­ben élhet és a világ javaiban igaz­ságosan és egyformán részesülhet. Igen, a világ javainak igazságos el­osztása áll minden dolog hom­lokterében és amíg a javak igazságos elosztása meg nem valósul, nem teremtődhet új vi­lág sem. Amíg a munka nem fut "rasaiíyi® é* * kenyér egyen­taps követte és a tömeg percekig éljenezte Sztálin generalisszimuszt. A következő szónok John Haire, az angol munkáspárt tagja volt. — Nagyon boldog vagyok — mondotta —, hogy a mai napon tol­mácsolhatom Önöknek, az angol munkáspárt és a szakszervezetek üdvözletét. Mi angolok, kéz a kéz­ben nagy szövetségeseinkkel, min­dent meg fogunk tenni, hogy Önö­ket és Európa dolgozó népeit segít­sük az újjáépítésben. A jelenlegi időszak nemcsak egy háborúnak a vége, hanem egy forradalomnak a kezdete is. Most mindannyiunknak alkalmunk nyílik arra, hogy felépít­sük országunkat és az új Európát. Valamennyiünknek össze kell fog­nunk, hogy elérhessük céljainkat. Éljenek a dolgozó­ népek, éljenek Anglia, Amerika és a Szovjetunió, éljen Magyarország ! A lelkes éljenzéssel és tapssal fo­gadott beszéd­ után Svetits jogo­­s.­..hv. kiküldött üdvözölte a nagy­gyűlést, majd viharos taps­pír-étjen­­zés közepette fősége meg nem valósul, nem lesz új világ. A munka és a kenyér, ezt a kettőt kell szabaddá tenni, hogy az ember szabadon élhessen, szabad földön, szabad országban. Ez most a mi dolgunk is. Napjainkban nem az él biztos fedél alatt, aki dolgozik­, ha­nem az, akinek harácsolt pénzéből telik jó lakásra. Minden nap száz­szor is elmondjuk, hogy mindenki dolgozzék és csakis az egyéb, aki dolgozik. — Beszélünk a feketepiacról, a spekulánsokról, a pénzrontókról és minden marad a régiben. Nem jól van ez így. Ezen segíteni kell. Harc a reakció ellen — ezt hir­detjük, mióta felszabadultunk, a reakció viszont egyre kövérebb­re hízik, egyre hangosabb, mi­közben a rendőrséget szidja. Ez nem jól van így. Ezen segítenünk kell. Sok minden nincs jól, sok­­mindenen kell segí­teni. Ehhez kérjük most az erőt és hatalmat, a dolgozó tömegek egysé­ges és kemény támogatását. (Meg­adjuk ! — kiáltotta a tömeg.) Nem méltatlanok számára kérjük. A dolgozók egységfrontja: a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt már megmutatta, hogy tud is és akar is a nép és a nemzeti közösség szolgálatában nagy és szép dolgokat művelni, többet tudna azonban tenni, ha több volna a hatalma. Ezt adja meg nekünk Budapest népe és akkor m­ajd megmutatjuk, hogy rendet teremtünk előbb Budapesten, azután az egész országban. Le fo­gunk számolni a reakcióval, amely már-már hangosan kiáltja, mint régen, hogy: Mindent vissza ! — ha még úgy csempészik is ki a le­­­veleket Svájcon át Londonba. — Nekünk itt élnünk kell, még­pedig nem rongyosan, nem koldus­módra. Nyugodt, biztos életet aka­runk. Új országot, városokat és fal­vakat akarunk építeni. A demokrá­eivtárs emelkedett szólásra. Köszön­tötte a Szovjetunió szakszervezetei­nek, az angol munkáspárt és szak­­szervezetek, valamint a megújhodott jugoszláv nép dolgozóinak a gyűlé­sen megjelent képviselőit, akik — mint mondotta — vigyék magukkal hírét annak, hogy bár a fiatal ma­gyar demokráciának rengeteg a baja és nehézsége, de a szervezeti erők, a dolgozók törhetetlen akarata min­den nehézség ellenére győzelemre viszi a demokrácia lobogóját. — Soha nem volt­­ nagyobb szük­ség arra, hogy a demokrácia erőt­ mutasson, mint most. Itt Budapesten és a városokban a demokrácia erős és megdönt­hetetlen. Innen üzenjük a falu dolgozóinak: legyetek bátrak, ne féljetek, mögöttetek áll Nagy- Budapest és az egész ország dolgozó népe. Az erő az egységben van. Legyenek egységesek a város és a falu dolgo­zói és akkor nincs az a reakció, amelynek ki ne törjük a nyakát. Erre az összefogásra azért is különösen szükség van, mert az utóbbi időben a reakció újra szemtelenül emelgeti a fejét Az utóbbi időben ismét kezdik em­legetni a felelősséget. De most nem úgy emlegetik, hogy ki felelős a fel­robbantott hidakért az a rombadőlt országért, hanem kezdik emlegetni a felelősséget éppen azokért a ba­jokért, amelyeknek gyökerei a le­tűnt reakcióban vannak. Itt az ideje, hogy a reakció fe­jére újra hatalmasat koppint­­­­sunk. Erre legjobb mód, ha az október 7-i választáson a hár­mas listára szavazunk. — Újra halljuk, hogy mi meg akarjuk bontani a családot, hogy mi nem vagyunk elég hazafiasak és nemzetiek. Ezekre — elvtársaim — csak annyit mondok, hogy­ azok vetik szemünkre mindeze­ket, akik nyugodtan nézték ta­valy és tavalyelőtt, amint száz­ezrével ragadták ki a családból a magyar férfiakat, a férjeket és fiakat és dobták a német rablóháború arcvonalaira. De nemcsak a férfiakat vitték el, odadobták a leventegyerekeket is és szét­dúlták a­ családot és most ne­künk beszélnek családról, akik vis­s­­szahozták a hadifoglyokat. A családot a munkáspártok vé­dik, ezt állapítsa meg mindenki az országban. Mi hosszú évti­zedeken keresztül voltunk ha­d­a csak a dolgozók termékenyítő kezében érik teljessé. A hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd után a tömeg szűnni nem akaró -tomboló lelkese­dése közepette zátlan bitangok és nézzük meg, a­hová vitték nemzetünket azok, akik szakadatlanul habzó száj­jal a haza nevében beszéltek. A magyar nemzet zömét a munká­sok, parasztok és a haladó értelmi­ség alkotják , azok a rétegek, ame­lyek a legöntudatosabban éppen a munkáspártokban vannak képvi­selve. — Láthattuk ezt összes népgyű­­léseinken Nyíregyházától Zalaeger­szegig, ahol a dolgozó nép minde­nütt bennünk, látta az ország vezető erejét és rajta­ lesz, hogy a jövőben is bennünk lássa. A választ mind­ezekre a kérdésekre október 7-ére adja me­g először Nagy-Budapest népe. Meg vagyunk győződve arról, hogy a válasz csat­lan és lesz és ta­nulságos. Nemcsak Nagy-Budapest­ ügye ez, hanem az egész országra kiható­­szavazásról van szó. Az egész nemzetközi közvélemény erről fogja megítélni a fiatal magyar de­mokrácia erejét és fegyelmezettsé­gét. Ezért necsak egységesen, de fegyelmezetten és rendben menjünk a választói urnák elé. A rendzava­rás csak a reakció malmára hajtja a vizet. Rákosi elvtárs ezután az október 7-én túlmenő november 4-i orszá­gos választás napjának jelentőségé­ről beszélt. Adjatok n­ekünk hagy döntő többséget október 7-én és no­vember 4-én — mondotta — és ak­kor felgyúrt karokkal fogunk mun­kához. ígérjük, hogy nincs az a ne­hézség, amelyen keresztül ne gázol­nánk. Ígérjük, hogy azt a lobogót, amelyet 25 esztendőn át a reakció nem tudott kezünkből kicsavarni, most feltűzzük az új erős, szabad, független és demokratikus Magyar­­ország ormára — fejezte be Rákosi Mátyás elvtárs végig, lelkes tapssal és tetszésnyilvánításokkal kísért be­szédét a közönség hatalmas lelkese­dése közben. A nagygyűlés Bechler Péter al­polgármester elvtárs zárószavai után az" Interpactimálé elem­­e"- vel ért véget. Szakasits Árpád Rákosi Mátyás Miklós Béla távirata Sztálinban Dalnoki Miklós Béla, az Ideigle­­n magyar rövidhullámú rádióállo­más Nemzeti Kormány miniszter- más újramegnyitása alkalmával a elnöke Sztálin generalisszimuszhoz következő táviratot intézte : Generalisszimusz Úr! A magyar rövidhullámú rádió adóállomást a fasiszta ellenség vandál pusztításai hosszú időre hallgatásra kény­­szerített­ék. Most, amikor ez az állomás újra megkezdi működését, hogy a demokratikus Magyarország életerejét hirdesse szerte, a világon, örömmel használom fel az alkalmat, hogy Generalisszimusz Urat az éter hullámain át üdvözöljem és hátatért szívvel mondok ezúton is köszönetet Generalisszimusz Úrnak, a dicsőséges Vörös Hadseregnek és az egész szovjet népnek, amely lehetővé tette, hogy Magyarország a demokratikus országok sorába léphessen és a jövőben a szabadság és demokrácia eszméinek lehessen mindenkori hirdetője) A magyar rádióadóállomás meg­ János külügyminiszter Mo­orov nyitása alkalmából dr. Zsedsnyi . . . .. . . . . ... Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés szovjet­­külügy. népbiztoshoz intézett elnöke Kalinin elnökhöz, Gyöngyösi üdvözlő táviratot. ■ iibiiiiiiwcii —m­ll. Egyre féktelenebbé válik a magyar üldözés Szlovákiában Pozsonyból jelentik, hogy a Szlovákiában élő magyarok hely­zete napról-napr­a súlyosabbá vá­lik. A csehszlovák állampolgárságú magyarok kiutasítása nemre, kor­ra és foglalkozásra való tekintet nélkül még most is folyik. Kassa város magyar lakossága a hivata­los szervek részéről féktelen sza­bad rablásnak van kitéve. A volt Hlinka gárdisták szabadon járkál­nak, ugyanakkor ártatlan magya­rokat tartóztatnak le, börtönbe ve­tik őket, vagy kutasítják. A ma­gyarnyelvű istentiszteleteket betilt­ják. Kassán pl. csak egyetlen kül­városi templomban engedélyezte ezt a rendőrség. A Szlovák­­Nem­­­zeti Tanács rendelete szerint a magyar és német nemzetiségű la­kosság katonai szolgálatot nev­ tel­jesíthet. Újabban megtörtént, hogy szlovákul nem erdő magyarokat be­­szívnak és személyi lapjuk nemze­tiségi rovatába szlovák nemzetisé­get tüntetnek fel. Parancsban ki­hirdették, hogy magyarul beszélni nem szabad, aki mégis megteszi, azt zsoldelvorással büntetik. Má­sodiszor Ta­gár lecsukják. Magyar illetékes helyen a fen­tiekhez hozzáfűzik, hogy­ a Wash­­­ngtoni csehszlovák követség által Világgá kürtött ama hír, amely sze­rint Csehszlovákiában eltörölték a magyarság és zsidóság megkülön­böztetett bánásmódjára vonatkozó rendeletét, nem felel meg a való­ságnak, a magyarok üldözése Szlovákiában tovább folyik és a szlovákiai magyarság Tálsigos hely­­zete egyáltalán nem tamít.

Next