Néplap, 1947. március (4. évfolyam, 51-74. szám)

1947-03-23 / 69. szám

■«? Cyan istemben pofoljáke a bátort ilazta lelátyikat a b­eteemi egyetem sebészeti klinikáján Enyhe kábítószeriént őrzik, zé­ld utasítás, halk megjegyzés és műszer csengése hallatszik. Fehér­­köpenyes alakok, akiknek csak a szeme látszik ki­ a vászonálarc és sapka alól, biztos mozdulattal, késsel, ollóval és csipesszel a ke­zükben működnek. Cérnakesztyű­jük, néha köpenyük is bevérező­­dik, miközben az emberi szerve­zet egy-egy beteg gócát, emelik ki a műtőkés segítségével, műtéteket végeznek a debreceni egyetem se­bészeti klinikáján. — Különösen hosszú ez­ az epe­hólyag — mondja meglepetve dr. Loessl János tanár, miközben a műtőoltóval már el is távolította. A vérző ereket roacskabélfonallal elköti, a szerveket visszahelyezi eredeti hevükre s már varr­ja is biztos kézzel a hashártyát. Az újabb beteg komoly eset: rák. A narkózis­­már megtör­tént , a beteg érzéketlenül fekszik. A kés a kritikus helyen biztos mozdulattal hasít a bőrbe, majd a húsba­n tapinthatóvá válik a rá­kos mirigy.­ A néhol felspriccelő ütőereket érfogóval csípi el az asszisztensnő, míg az olló a szí­vós, kemény mirigyeket távolítja el. Halk nyögés, szaggatott sóhaj tör fel a beteg ajkáról; a mintegy 30 cm-es metszést ezalatt a tanár már félig összeöltötte. Pontosan illeszti a sebszélet, a tű gyorsan mozog a kezében. Csupán egy kis gumicső vége áll ki a sebből, mi­kor az átnedvesedett kesztyűt s a vérfoltos köpenyt lefejtik a sebés­­szekről. A másik műtőasztalt is sebé­szek állják körül. A hasfalat nyi­tották meg éppen; az egyenlete­sen pihegő beteg nem érzi, mikor pontosan odanyúl a csipesz, az olló, ahol a hántoltnak fészke, a­ gyulladásos vakbél elhelyezkedik.­­ Kiemeli, óvatosan elválasztja a többi szervtől, az asszisztens fo­­nallal elkötözi a vakbél betorko­­lását és a többi már az olló fel­adata. Most a varrás következik, majd gondosan kapcsokkal fogják össze a külső bőrt a metszési fe­lületen, ahol néhány perccel előbb még kényes belső szervek között dolgozott dr. Ladányi Józsa egye­temi magántanárnő rutinírodott ujja. Mosolygó fiatalember fekszik most a rés alá, dr. Bodnár Tibor magántanár a sérvét operálja. Egy metszés a jobboldalon átvágja a hasfalat és előbukkan a Stei­nach-vezetéket és főereket körül­fogó tömlő. A hasüregből kivezető nyílás erőltetés folytán kitágult, tehát sebészi beavatkozással kell összehúzni. Az operált nem is tudja, milyen veszélyes műtétet végeznek rajta. Majd ha leveszik a kötést nyolc nap múlva, látja meg csupán az összekapcsolt 10 cm hosszú sebhelyet. A mai nap teljesítményeként négy epekő, két sérv, két vakbél, két­ aranyér, egy komplikált k­ö­­nyöktörés és három rákos műtét került elvégzésre. Ezzel még nem fejeződött be a napi munka. Ez­után jön még csak a nagyjag osz­tályok látogatása, sebkezelés, diagnózis, laboratóriumi és iro­dalmi tudományos munka, az­­ egyetemi előadások és ápoló test-­­vérképzés. Dr. Loessl tanárnak és dr. Ladányi Józsa magántanár-­­ nőnek, az ország egyetlen ilyen­­ magas képesítést nyert nősebészé-­ nek, már a felszabadulás után is jelentek meg tudományos közle­ményei külföldi orvosi szaklap­ban. De tudományos felkészültség­ben nem marad mögöttük dr. Bodnár Tibor magántanár úr sem, pedig a tudományos kutatást nagyban, hátráltatja a különleges vegyszerek és műszerek hiánya. A klinika berendezését, az álta­lános sebészeti műszereket sike­rült a háború zivatarából 70—80 százalék­ban megmenteni azáltal, hogy Loessl tanár és beosztottjai nem menekültek, hanem a nagy­­fontosságú értékeket helyezték biztonságba. Nekik köszönhető, hogy a debieecisi sebészeti klinika im­egtirilte az ors­zág legjobban­­ működő sebészeti gyógyintézetei­nek. Jól összehangolt, komoly szaktudású orvosgárdája lassan­­lassan biztosítja a kikopott fel­szerelés pótlását és az egész or­szágban páratlan a klinika könyv­tára, melynek néhány szakkönyv­sorozata külföldi egyetemeknek sincs meg. A műszerek azonban felfrissítés­re, a felszerelés pótlásra, a fehér­nemű kiegészítésre szorul. Még mindig kályhával fűtik a kórter­meket és nincsen gőz a nagy ste­rilizátor üzembehelyezésére. "Éjjel petróleumlámpa ég, mert a vil­lany 11 óra után kialszik. Ez a sebészeten dolgozó 88 orvos és 56 főnyi segédszemélyzet munkáját igen megnehezíti. Kern könnyű ilyen hiányosságok mellett a meg­lehetősen sok műtétet és a 146 fekvőbeteget ellátni, amihez még az ambulánsokat is­ hozzá kell számítani. A haladás, a fejlődés azonban így is óriási az elmúlt két év alatt Az első világháború utáni időket is orvosi intézetben éltem át — mondja Loessl tanár —, de megközelítően sem tudtuk akkor ilyen gyors­­ütemben, pótolni a háború okozta hiányokat. — Most pedig egy nagyteljesít­ményű röntgengépet is kapunk­ a népjóléti minisztériumtól — je­lenti be Vencz Antal tanársegéd. A sebészet alkalmazottai, orvo­sok és ápolók között, tökéletes az összhang. Pedig a 28 orvos közül 15 fizetés nélkül dolgozik és aki fizetést kap, az sem túl sokat te­het havonta zsebre. Az ápoló sze­mélyzet, a műtősök helyzete sem rózsás, annak ellenére, hogy bizo­nyos gazdasági együttműködés is van a sebészeten. A fizetésnélküliek érdekét szol­gálja egy újabb intézkedés, mely a szégyenletes és antiszociális rendszer felszámolását rendeli el. Ezzel is egy régen ostromlott vá­rat sikerült a Kommunista Párt­nak bevenni. VÉG LÁSZLÓ. NÉPLAP Az MSI? Mispiginfiaté liseátai!, Veri* Hidseres­ útja 28. szám alatt. II. emeleten már kaptafák húsvéti válaszos Isvelezstiapsk. ■ .................■ ■■■ Jó üzlet a baromfiexport, de a munkások is lássák kasmát! Angliába megy Debrecenből a fagyasztott baromfi Komoly mennyiséget, 15 vágón elsőrendű exportképes baromfit indított útnak külföld felé az idei szezonban a „Fortuna“ ba­­romfikereskedelmi vállalat. Spe­ciálisan koppasztva, csomagolva és fagyasztva, angol hűtőkocsik­­ban s­zállította a híres magyar pulykát és tyúkot a szigetország lakóinak, cserébe gyógyszer és­ ipari nyersanyag érkezett szá­munkra. Régi exportárunk a tisz­tított baromfi. Kevés cég foglalko­zik vele és ezek közül is legki­emelkedik a „Fortuna“. Debrece­nen kívül Orosházán, Hódemző­­vásárhelyen, Pesterzsébeten, Kis­újszálláson és a Dunántúlon is vannak telepei, a bevásártári ki­rendeltségeken kívül. Az ország­ban többszáz alkalmazottat foglal­koztat foglalkoztat a vállalat, amelynek tulajdonosa, kleissig h óla. A debreceni telepen most, a fő­szezon múltával, a korábbi 200 munkás helyett csupán 50 dolgo­zik. Csirkét és tyúkot csomagol­nak, nem vágják le, hanem a nyakában lévő eret egy húzással megszakítják és az állat kimúlik. Begyét, amely rendszerint romlan­dó ételamardékot, kukoricát tar­talmaz, egy metszéssel kiemelik, majd ismét összeöltik. Előzőleg persze megfosztják tollazatától. Egy napig hal a szellős teremben és másnap szakszerűen­­ ládába, zsírpapír közé csomagolják. A pontosan­ nettó 20 kilogrammos ládák a vágóhíd hűtőházába ke­rülnek át a szállításig. Jelenleg naponta közel 1000 darabot, de a tó szezonban 1­5000 darabot is csomagoltunk be — mondják az exportszállításra dolgozó munkás­nők. . Tavasszal már inkább a tojás­­szállítás szezonja van. Naponta mintegy 34—40.000 tojást adnak föl a budapesti bizományosnak. Gondosan kell csomagolni, szal­mába ágyazva, hogy a hosszú út alatt meg ne, sérüljenek a teher­autók... Három teherautója és egy sze­mélyautója van a vállalatnak. Igen tekintélyes az­­az összeg, amellyel az állam támogatja, hogy az ország szempontjából oly fon­tos árucserét előmozdítsa. De m­eg kell állapítani, hogy a munkásság jogos bér-, higiéniai és szociális követelményeinek nem teljes mér­tékben tettek eleget. Igaz, hogy az üzem a felszabadulás után, 19­16 májusában, egy teljesen ki­fosztott, minden technikai felsze­reléséből kiforgatott, pusztán az üres épületekből álló telepen in­dult meg. Ennek ellenére ma már, egy kimondottan kedvező vállal­kozási­ előfeltételekkel indult, jó szezont eredmnyezett üzemben nem indokolt, hogy a munkavez­­zető, Busné 9 évi gyakorlat után 1­85 fillér órabért kapjon. Beosz­­­tottjai, akik egy éve dolgoznak,­­ 82-őt kapnak. Ebből családot tar-­­tani, ruházkodni és munkaruhát­­ venni bajosan lehet. Az előírással gumikötény is hiányzik. Brez­­nyánszky Ferenc, ács és bognár szakmunkás, itt mint asztalos mű­ködik Beta János beosztottjával a faládák készítésénél. Csupán 90 fillér órabért kap, pedig már 40 éves. Hibás, azonban maga is, mert még a szakszervezetének sem tagja. Nem csoda, hogy nincs, aki pártfogolja. Az üzemi bizottság körül is za­varok vannak. Állítólag Kaskötő Ferenc az elnöke, "bár a szakszer­vezet mit sem tud róla. A tél fo­lyamán, a ami az idén különösen szigorú volt, megfelelő melegedő és öltöző sem­ állt a munkások rendelkezésére. Mindenesetre vigasztaló, hogy ezeket a hiányosságokat maguk a debreceni telep vezetői is tisz­tán látják. A közeljövőre tervezett üzembővítés során, munkásöltözőt és fürdőt építenek a telepen. A munkakatényék­ről is gondoskodni fognak, szappanban sem lesz hiány. Az új baromfihízlaló, az irodahelyiség­­ és hűtőkészülék építése és üzembe állítása mellett a munkásság­ jogos követelései sem­ szenvednek majd késedelmet. Ezt ígérték a telep vezetői­­, re­mélhetőleg így is lesz. A követ­kező szezonban tehát már nem kell a munkásoknak fagyoskod­­niuk és életszínvonaluk is javul, ezt az exportszállításból folyó ha­szonnak biztosítania is kell. Tavaszi ruháit NAGY repség tisztítja és tim­­iszíve festi Szécsenyi-utca SO, és Bs*Mfiy*utca ZB­­um 134. MÁRCIUS 23. VASAEWAP A honvédzenekar szimfonikus hangversenye A­­Kultúra olyan társadalmi je­lenség,­­amelyre m­agár­a is érvé­nyesek a társadalom szerves fejlő­désének törvényei. A szellemi újjá­építés szólama nem puszta frázis, hanem valóság, amelynek szem­tanúi vagyunk. Pesten most küsz­ködik ez újjászületéssel állami operah lázunk. Az újonnan beta­nult Szöktetés, a most bemutatott Walkür és Lohepgrin fontos és örömteli állomásai ennek az újjá­­építésnek. A vidékem is most kezdi szárnyait bontogatni egy új társa­dalom ébredező asellemi igénye. Hogy a puszta igény megszületett, már az is öröm, az új társada­lom életerejére való, amely a sze­génység és elesettség anyagi nyo­morából feleszmélve máris a fö­lösleg szépségeire veti tekintetét. Debrecen zenei­­ életének nagy eseménye, az abszolút művészi mértékkel mérhető Csek­ki-fotó kórt­s hangversenye után, most egy újabb szép nettgyűrkőzésnek voltunk tanúi. Honvéd zenekarunk, amely Verőcei Ernő karnagy ve­zetésével a könnyű zene területén aratta sikereit, polgári muzsiku­sokkal kiegészülve pénteken este mutatta be első komoly zene­­számokból összeállított ■ műsorát. Csak a legnagyobb­ elismerés hang­jáél számolhatunk be erről a ne­mes vállalkozásról. Az út, a féte­y a Lehár- és Strauss-keringők vilá­gából Beethovenhez, Mozarthoz elvezetett, sokkal nagyobb és me­részebb, mint amilyennek első pillanatra látszik. Nehéz a köny­­nyű múzsák öleléséből "k­iszaba­­dulni annak, akinek színj­ára ezek a múzsák sok, nagy sikert szerez­tek. A komoly­zene világában ne­hezebben terem­ meg ez a siker, sokkal nagyobb erőfeszítés és ki­tartás vezet a célhoz. Ne búsul­junk most azon, hogy a Bika nagyterme csak nyolcvan száza­lékban tett meg közönséggel, a semmihez képest nagy teljesít­mény­ ez a nyolcvan százalék is. Ha a társadalom összefog és meg­segíti az új vállalkozást, ami­kosára éppenúgy fogna:,, tolongani az­­ emberek a­ szim­fóniál­s hang­versenyeken, mint eddig a ke­­­ringő­ esteken tették. A műsor szép és változatos volt. Persze, az ilyen nagy­ igényű mű­sor nemcsak a magas célkitűzé­sekről ad­­számot, hanem ugyan­akkor nyomban megmutatja a kivitel egyéb fogyatékosságait is. A vonóskar­ nem szól, m­­­rt keve­sen vannak, a fúvósok hangszóró hamisan van behangolva és sokszor bizony idétlen hangokat ad. Ezek olyan hibái, amelyeket hangver­senyről hangversenyre lassan ki lehet küszöbölni. Debrecenben még sok olyan amatőr muzsikus van, akit szívesem fel fognak venni az új zenekarba is, bizonyosan an­nak jó módját lehet találni, hogy a fúvósok ke­zü és tökéletesebb­ hangszereket adjunk. A Zeneisko­lának, MÁV ssdinfónikus zenekar­nak, iskoláknak,­­ magánosoknak össze kell fogaink, hogy meg tud­juk teremteni a jó városi zene-­ kart. Kicsinye® epeszélyi és társa­dalmi dörténeteiket félre kell tenni a nagy cél érdekében . A hangverseny egyik szólistája G. Hoór-Tentipis Erzsébet volt­, aki Beethoven „An, perfido“ áriáját ének­elte annyi szívvel, olyan érett, nemes művészettel, hogy­ mindenkit magával raga­dott Hontfahi Würzler Arisztid h­árfaszólói is nagy sikert arattak, bár az előadott művek nem tar­toznak a zeneirodalom javához. Ez azonban nem von le semmit az előadás értékéből, lévén a hárfa maga­­ olyan kü­lönleges hangszer, amelynek­ irodalula nem bővelkedik az igényes művekben. Az­ egyes számokat dr. Dezső Já­sntő őrnagy konferálta könnyed,­ csevegő stílusban. Ez a stílus he­lyénvaló volt a keringő­ han­gver­­senyeken, a komoly­­zene­ már ko­molyabb igényeket támaszt- nem­csak a­ zenekarral és a közönségr­­el, de a konferansziéval szem­ben is. F. k A Mapysz Vasútti Forgalmi Rt. Qu­anitusszal kapcsolta a vidéket Debrecenhez A Magyar Vasúti Forgalmi Rt. autóbuszüzeme 13 darab minden követelményeknek meg­felelő új autóbuszát helyezte a napokban forgalomba. Köztudomású az, hogy az európai irtó világháborúban a legnagyobb háborús kárt Magyar­­ország szenvedte és ezek között fokozott mértékben szenvedtek károsodott a közlekedési vállala­tok. A Magyar Vasúti Forgalmi Rt. segíteni akarván a borzalmas há­borús károk súlyos következmé­nyein, először próbál­kozot­t ma­gyar tőkével hozzákezdeni az újjáépítési munkához, ez azonban nem­­ sikerült.. Más utat választott, felhasználta külföldi összekötteté­seit, igyekezett ott a tőkés érde­­ke­,t­ ígyed érintkezésbe­­ lépni és ennek eredménye lett az, hogy 10 darab autóbuszhoz tőkét bocsá­tottak rendelkezésére. Ez a 1® da­rab autóbusz már megérkezett­­és be i­s kapcsolták a Tiszántúl vér­keringésébe. Ezzel a 10 autóbussszal felve­szik a forgalmat Debrecentől északra: Kisvárda—Visárosnadény és Vásárosnaményből­­ kiágazókig Mátészalka—Nagyhódos jelenlegi orosz határig, Nyírbátortól kiága­­zólag Válfaj községig, Debrecen­től délre pedig Földes—Berettyó­újfalu—Nagykereki Tornajon, — majd Debrecenből—Berettyóújfalu —Komád­—Gyulán—Orosházán át Szegedig. Ebből útvonalból Gyulám felágazólag Békés felé, Ormbnzőlől pedig Isrén térnek in­dítenek járatokat. E helyközi jára­tok megindítása jelentős hatással lesz Debrecen város iparára és ke­­reskedlm­ére, viszont a községek, falvak is, amelyek eddig vasató állomásoktól híveitek­ve el vol­­tak szakítva a városoktól, ezúttal bekapcsolódhatnak nemcsak a kö­zelfek­vő városokba hanem Deb­re­cenbe is. A kocsik, amelyekkel a forgal­mat felvesszük, Franciaországban készültek, legmodernebb kivitelé­ben, 100 lóerős, farmotoron 30 ülőhelyeselt. A legtökéletesebb ké­­nyelemmel ellátott autóbuszok egészen újssserfi gyártmányok. Het­­ven kilométe­res óránkénti sebesség­gel veszik a kanyart és a bent ülőt, észre sem veszik, hogy nem egye­nes úton halad a kocsi. A rugó­zása kitűnő és még a kghát­só Ülésen sem lehet rázást érezni. A mai viszonyok között nagy­ jelentősége van az­ autóbusz jára­toknak, hiszen még a háború előtt sem volt Debrecen és Szeged kö­zött közvetlen járat és ez most megvalósul, megindul az újjáépí­tés és ezzel a gazdasági vérkerin­­t­gés is. A közlekedés újjáépítésé­nek egyik újabb szakaszát képezi a tíz autóbusz beállítás­­a ennek eredményei rövidesen érezhetőek lesznek Debree*@ fceredkedels az életében, fi) Fizessen elő » ,?Né­r­ai**Vrí*.

Next