Néplap, 1947. május (4. évfolyam, 99-121. szám)
1947-05-01 / 99. szám
0WNEPT S2A1W * ÁRA 50 FILLÉR Éllen május 1, m város és falu H in gr"" ggBF gj^ ggg| dolgozó ünnepe I IV. ÉVFOLYAM, 90 SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI 1947 MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK A MAGYAR MÁJUS ELSEJÉRE Írta: RÁKOSI MÁTYÁS A felszabadulás óta a harmadik május elsejét ünnepli a magyar dolgozó nép. Azért mondjuk, hogy a magyar dolgozó nép, mert a május 1-e már régen kinőtt az ipari munkásság keretéből, ahonnan majdnem hat évtizede haladó írtjára elindult. Május 1-ét nemcsak a gyárak, üzemek és bányák dolgozói tekintik saját ünnepüknek, de a demokratikus parasztok, a haladó értelmiség, a kisiparosok, a kiskereskedők és mindazok, akik szorgalmas, öntudatos munkájukkal hozzájárultak hazánk újjáépítéséhez és fiatal demokráciánk megerősödéséhez. Ha visszatekintünk az elmúlt két május 1-ére, számbavesszük azt a haladási araii szerv.'jetünkre-idol gazdasági és politkai terei, meglett, úgy büszkén állapithatjuk meg, hogy • neiv: végeztünk rossz munkát A fasiszta rablóháború okozta pusztulásból gazdaságba, oly gyorsan állítottuk talpra népünket, hogy joggal kiérdemeltük a világ elismerését. Politikai téren sem végeztünk rossz munkát. Minden reményünk megvan arra, hogy a háború szörnye pusztítása után önerőnkbe is fel tudjuk építeni a dolgozó emberek boldog, virágzó, erős Magyarországát. — Nem kell ehhez más, mint biztosítani a nyugodt, békés rendszeres munka lehetőségeit. Ha ezt megteremtjük, a többit elvégzi a magyar ipar munkás szaktudása és áldozatkészsége, a magyar paraszt szorgalma és a föld iránt érzett szeretete, a magyar értelmiség, azok a tényezők, amelyek az elmúlt két esztendő folyamán az újjáépítés terén annyi csodát műveltek. De éppen a béke, a nyugalom, a rend körül van hiba. Hiába akarnak a magyar dolgozók békét és nyugalmat, hogy gátak és korlátok nélkül szenteljék teremtő erejüket hazánk újjászületésének szolgálatába.S a régi tízi rend hívei egész mást akarnak. Nekik nem kell a nyugodt, teremtő munka. Nekik nem kell a falu és város dolgozó népének felvirágzása, ha azt a demokrácia adja. A magyar reakció minden eszközt meg fog ragadni arra, hogy zavarja a demokrácia építő munkáját, hogy nyugtalanságot keltsen, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó rétegeket. Ezt mutatja az összeesküvők működése. Minden tettüket, minden lépésüket a magyar demokrácia elleni gyűlölet vezette. Legtöbben gyűlölik a földosztást, mert ez húzta ki a gazdasági alapot a régi úri rend alól és ez adta meg Amikor ezidén a világ dolgozói milliós tömegekben ünnepült a f elszabadult ország Hmn » dcr,,,< -■■•'• avaL-díigjaat. wr.ii.dlme.m. lett május 1-ét, akkor első üdvözletünk szálljon azok felé, akik még mindig nyögik a fasizmus, a reakció igáját. Szálljon harcos üdvözletünk a spanyol és görög nép szabadságszerető fiai felé, az elnyomott gyarmati népek felé, akik közül tízezrek inkább a börtönt, a halált választják, de nem akarnak szolgasorsban élni. felszabadulás óta mi, magyar dolgozók immár a harmadik szabad május elsejét ünnepeljük. Az első szabad május 1. jelszava a „Föld — Kenyér — Szabadság“ volt. Pártunk, a Magyar Kommunista Párt gondoskodott róla, hogy jelszavunk valósággá váljék. A föld azé, aki megműveli. Szétvertük az évtizedes feudális rendet. A kenyeret, azt is biztosítottuk. Kevés volt belőle, mert a sok egyéb baj mellett — melyet le kellett küzdeni — az időjárás nem kedvezett a termésnek. Azért volt kenyér, ha szűkösen is. Az éhhalál veszélyét elhárítottuk. Szabadságjogainknak elvitathatatlanul birtokában vagyunk és viszszavertünk minden támadást, melyek a legdúsabb mértékben is a dolgozók jogai ellen irányultak. A második szabad május elsejének ünnepe azújjáépítés jelszavaitól volt hangos. Pártunk vezetésével a magyar dolgozók e téren is csodát csináltak. Ma már az egész világ elismert eredményeinket és csodálják azokat. Pedig reakciós tőkéseink ugyancsak sokszor próbálták elgáncsolni munkánkat, de nem tudták, legfeljebb megnehezítették. Az újjáépítést azonban mi nemcsak az üzemek, gyárak, vasutak, hidak, házak újjáépítésére értettük, hanem egész gazdasági életünkre is. Ezért feszítettük meg erőnket, hogy a normás gazdálkodás alapfeltételét, az állandó értékű pénzt létrehozzuk. Hiába gúnyolódtak terveink felett ellenségeink, sőt néha barátaink is, a jó pénz megvan, a Magyar Kommunista Párt eredményeként megvan a jó pénz és jóságában ma már senki sem kételkedik. Legfeljebb keveslik az emberhez való élet lehetőségeit az eddig elnyomott, kisemmizett hárommillió koldusnak. Az összeesküvők tajtékzó dühe nemcsak a földosztás, de az öntudatossá vált, a politikai porondra lépett parasztság ellen is irányult. Súlyos hiba volna azt hinni, hogy az összeesküvők felfedezésével és törvény elé állításával már megvertük abben igazuk van, de csak a dolgozókna k. Elérkezett az..V ••• ' . i 7 ■ ■ ' - «• 'gozot .elet**a conaler ítélésének szükségességét. Dolgozók alatt ,persze, nemcsak fizikai, de az értelmiségieket is kell érteni, ipari munkást, parasztot, közalkalmazottat és maagánalkalmazottat egyaránt Ahhoz azonban, hogy komolyan tudjuk a dolgozók életszínvonalát emelni, tovább kell emelni termelésünket az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban, csak a többtermelés eredményezhet állandóan fokozódó jólétet. A tervszerűtlen, kapkodó, a pillanatnyi konjunktúrára alapozott termelés azonban könnyen gazdasági válságot nem pedig jólétet eredményezhetne. Ezért kell nekünk felállítani terveket melyek keretében a nemzetgazdaság összegét, ezen belül egyes szektoroknak teljesítőképességét figyelembe véve pontosan meghatározhatjuk, hogy mibe mekkora összeget fektetünk, miből mekkora mennyiséget lehet termelni. Csak a tervszerűen felépített és pontos tervek alapján összhangba hozott termelés hozhat jólétet. A jólét, a körülményekhez képest tisztességes életlehetőség ma már a nemzet minden tagjának legfőbb vágya. Nemcsak a háborús nyomorúság, nemcsak az infláció szörnyűségei, de már a háborút előkészítő Horthy-fasiszta rendszer, fokozódó adóprése is olyan alacsonyan tartotta az életnívó átlagát, hogy ma, ennyi esztendő temérdek szegénység után joggal vár demokratikus rendszerünktől mindenki jobb, emberibb sorsot. A jólét elérésének lehetősége lesz a motorja hároméves tervünknek. Meg kell azonban mondani, hogy a hároméves terv végrehajtása, megvalósítása nemcsak tőlünk függ. Ahhoz, hogy minden erőnket a hároméves tervre, tehát a jólét alapjainak megteremtésére összpontosíthassuk, ahhoz az is szükséges, hogy senki ne foghassa le építő karunkat. Szükséges az, hogy a háttérben meghúzódó reakciós erők ellen — melyek nem szívesen látják demo- ■ reakciót. A magyar dolgozó nép ellenségei nem adják fel egykönnyen a harcot. Minden vereség után újra támadnak és nincs az az eszköz, amit meg ne ragadnának. Ezt látjuk most, amikor a magyar dolgozó nép s elsősorban Pártunk, a Magyar Kommunista Párt hároméves tervet dolgozott ki, hogy begyógyítsa a háború ütötte sebeket és a mostani kratikus rendszerünk talpraállását, sőt erősödését — nocsak a seemalkuvns uiktte inicot, a koalíció többi pártjai is. A megállapodásban, melyet a Baloldali Blokk kötött a Kisgazdapárttal, benne van az is, hogy az aláírók — tehát a Kisgazdapárt is — együttesen veszik fel a harcot a reakció ellen. Sajnos, azt kell látnunk, hogy a megállapodás e pontját a Független Kisgazda Párt nem veszi egészen komolyan. Különösen a vidék az, ahol még vígan uszítanak kisgazdapárti vezetők demokráciánk, demokratikus intézményeink ellen. Nem hogy nem küzdenek a reakció, az új, demokratikus formában jelentkező Sulyok-féle fasizmus ellen, ellenkezőleg: nem egy helyen nyíltan támogatják. Ha pedig csak egyik kezünkkel építhetünk, a másikat állandóan szabadon kell tartani a reakció elleni védekezésül, akkor megnehezül terveink megvalósítása, végrehajtása. okáig nem fogjuk tűrni azt, hogy állandóan akadályokat emeljenek az útunkba. Aki vagy akik ezt teszik, azokat félre fogjuk az útból állítani és tervünket, a hároméves tervet végrehajtjuk, mert a tömegek jólétet akarnak. Aki tehát ma megbontja a politikai békét, a demokrácia intézményeit támadja, aki akadályokat gördít a hároméves terv megvalósítása elé, az az egész nemzet ellensége. Végül — bár talán még korai róla beszélni — a hároméves terv megindítása alkalmával, augusztus 1-én, amikor a mostani kollektív szerződések lejárnak, feltétlenül új alapokra kell helyeznünk kollektív bérrendszerünket, felhasználva azokat a tanulságokat, melyeket tavaly augusztus óta szereztünk. Nemcsak a hiányosságait kell kiküszöbölnünk a kollektív szerződéseknek, de gondoskodnunk kell arról is, hogy a mainál magasabb reálbéreket biztosítsanak. Ezek a gondolatok foglalkoztassák azokat a százezreket, akik ma, május 1-én Pártunk zászlói alatt vonulnak tüntetni a békés, nyugodt életért, a jólétért, a hároméves terv megvalósításáért, nak legalább kétszeresére emelje a munkások, a parasztok, az értelmiség életszínvonalát. Még jóformán meg sem száradt a tinta ezen a terven, máris kezdődik ellene a fondorlat, a fúrás. A reakció nem akarja, hogy begyógyuljanak a háború ütötte sebek. A régi, úri rend híveinek nem kell a magyar dolgozó nép életszínvonalának javulása, a több kenyér, a jobb ruha, a kulturáltabb élet, ha azt a demokrácia adja. A reakció erőt merít abból, hogy külföldön is vannak szövetségesei. Sötét imperialisták, akik a saját országukban is gyűlölettel nézik a demokráciát, a nép uralmát s akik világszerte .ik a fiaiallas elíeíiségtu. 'izek szítják a népek közötti ,gyűlöletet, uszítanak a demokrácia leghatalmasabb bástyája, a fasizmust szétzúzó Szovjetunió ellen. Erre is gondol a magyar dolgozó, amikor május 1-én lobogó zászlókkal, vidám énekszóval százezres és milliós tötegben tesz hitet a demokrácia, az emberi haladás mellett. Tudatában van annak, hogy a harc, amely előtte van, még nehéz és áldozatos. De tudja azt is, hogy nincs olyan erő, mely megdöntheti a magyar demokrácia egészséges fejlődését és virágzását, amíg a munkásosztály egységes, amíg a falu és a város dolgozó népe szilárd szövetségben védi a demokrácia eddigi vívmányait és vele a magyar jövendöl. Az idei május 1-e a munkásegység, a munkás-parasztszövetség demonstrációja és egyben hitvallás amellett, hogy sokat szenvedett dolgozó népünk nem engedi a régi úri rend sötét híveinek, hogy zavarják azt a nyugalmat, békét, mely döntő előfeltétele hazánk felvirágozásának. Minél impozánsabb, minél fegyelmezettebb és öntudatosabb az idei május 1-e minden megnyilvánulása, annál meggyőzőbben fog hírt adni barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a magyar nép tántoríthatatlanul halad tovább a demokrácia útján, a boldogulás, a virágzás és az újjászületés felé. BÉKÉT, JÓLÉTET! Írta : KOSSA ISTVÁN , A SZAKSZERVEZETI TANÁCS FŐTITKÁRA, A NEMZETGYŰLÉS ALELNÖKE